A Kihasználva című dokumentumfilm Szerbiába visz minket, ahol egy vidéki térség lakosai némileg eszköztelenül próbálják megakadályozni, hogy egy lítiumbányát nyissanak a közelükben – írja a Telex.hu.
A film Szerbia nyugati határán, madártávlatból idilli tájra kalauzol bennünket. A hegyek lábánál sakktáblát rajzolnak ki a szántók, erdők és rétek. Mintha az idő is megállt volna Loznica térségében. A helyiek ragaszkodnak földjeikhez, generációk óta ugyanott maradnak a családok, nem hagyják el a falujukat.
A Rio Tinto nevű bányászati cég miatt azonban már megkezdődött az elvándorlás, a falusiak attól félnek, hogy óriási terület válik bányavidékké, annak minden káros környezeti hatásával. A helyzet nem Balkán-specifikus, szinte bármelyik országban ugyanezt tapasztalhatjuk, a beruházó cég és az azt támogató kormányzat nem teríti ki a lapjait, a károkat elszenvedő helyiek pedig magukra hagyva kapálóznak, hogy mentsék, ami menthető. Civil aktivisták minden követ megmozgatnak, de – itt jön egy újabb ismerős elem – a kormányzattól kapott előkészítő anyagban gondosan kihúzták feketével az azt véleményező tudósok neveit. A gyanú szerint azért, mert ugyanezek a szakemberek döntenek majd egy esetleges környezeti hatásvizsgálatról. A bánya még nem üzemel, de már a kutatási területen folyó munkálatok is aggasztják a helyieket, több kútjuk valószínűleg amiatt száradt ki.
Mindeközben a lelki nyomasztás is működik, a bányavállalat félig kész házakat építtetett, hogy a a be nem fejezett tetőszerkezetek a reménytelenség látszatát keltsék, és senkinek ne legyen kedve odaköltözni vagy maradni, a kormány pedig a földeket kezdte el kisajátítani. Az érintett falusiak dühösek, és harcolnak, ameddig tudnak a bányanyitás ellen.
A film Tari Péter, Seres Flóra és Bessenyei Gábor alkotása.
Borítókép: Pixabay/ Finnrich
