Cseppkövek vizsgálata alapján jutott az Atlanti-óceán áramlási rendszere és az európai csapadék közötti összefüggésekre az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetének (FGI), valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatóinak együttműködésével a Magyar Tudományos Akadémia Kiválósági Együttműködési Programjának finanszírozásával létrejött kutatási program – írja az Index.hu.
Demény Attila akadémikus és munkatársai egy most megjelent tanulmányban 17 olyan, Európa különböző területeiről származó, cseppkőből mért geokémiai adatsort hasonlítottak össze, amelyekről a korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a képződésükkor fennálló hidrológiai viszonyokat tükrözik.
A paleohidrológiai körülmények a csapadék mennyiségétől az évszakos eloszláson át a csapadék forrásrégiójának változásáig terjedtek, de mindegyik rekordban közös volt, hogy azok a hidrológiai állapotokat tükrözik. A rekordok a cseppkő karbonátjában levő stabilis szén- és oxigénizotópok arányai mellett a laminák (a karbonát kirakódása során létrejövő rétegecskék) vastagságának és a csapadékjelző elemek (Mg, Sr) koncentrációjának adatait tartalmazták.
Az európai és a mediterrán térségből származó cseppkőadatokat a Béke-barlang Nagy-tufa képződményéből vett fúrómag adataival összehasonlítva egy olyan szisztematikus térbeli mintázat vehető ki, amely nagyon hasonlít az európai pollenadatbázisból kirajzolódó, illetve a klímamodellekből kapott csapadékeloszlási képhez is.
Ezek az eredmények többszörös bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a precízen korolt, és legalább évtizedes időfelbontásnak megfelelő részletességgel elemzett cseppkőrekordok együttesen jól jelzik a csapadék tér- és időbeli eloszlásának a változását az évszázados időskálán.
A cseppkőrekordok változását meghatározó tényezők kimutatására a kutatók az adatsorokat többváltozós statisztikai elemzésnek vetették alá. A rekordok közös változékonyságát leginkább magyarázó két idősort az Atlanti-óceán tengerfelszín-hőmérsékleti adatbázisaival – mint potenciális független magyarázó tényezővel – korreláltatták, amelynek eredményeként egy rendszert mutató kép tárult a szemük elé.
A különböző jelentőségű komponensek időben változó mértékű korrelációt jeleztek, ami arra utal, hogy az észak-atlanti óceáni áramlások hatása az utóbbi körülbelül 4200 évben jelentősen megváltozott. A kutatási eredmények azt jelzik, hogy nemcsak a katasztrofális mértékű óceáni változások (például az a 8200 évvel ezelőtt lejátszódó olvadékvíz-beáramlás, amely erősen csökkentette a délről érkező meleg áramlás erejét), hanem a több ezer éves távlatban folyamatosan lejátszódó ingadozások is jelentősen befolyásolták az európai és mediterrán térség hidroklimatikus viszonyait. A kimutatott összefüggések segíthetnek megérteni a jelenben folyó klimatikus változásokat és a társadalmat jelentősen befolyásoló csapadékeloszlási körülmények hátterét is.
Cseppkő. Fotó: tysmiha/Pixabay
