Létezik egy sziget az Indiai-óceánon, nem is kilátástalanul messze Európától, és kifejezetten közel Ázsiához és Afrikához, amelyet a földrajzi helyzete ellenére máig nem sikerült egészen meghódítani és tönkretenni. Ezt politikának is köszönhetjük, pedig mindig be akarta habzsolni. Szokotra hihetetlen alakú fáinak és fajgazdagságának köszönhetően az egyik utolsó édenkert.
A nagy földrajzi felfedezésektől a katonai megszállásig
Amikor az ember meglátja ezeket a fákat, azt mondja: ilyen nincs. És mégis van, az emberiség nem tudott annyit ártani a bolygónak a politikai és gazdasági hatalomért folyó küzdelemmel, turizmussal és tobzódással, hogy meg ne őrizzen olyan édenkerteket, mint Szokotra. Ami paradox módon a földrajz mellett éppen a politikai környezetének is köszönheti, hogy elzárt, alig ismert világ maradt az Indiai-óceán északnyugati csücskében, az Arab-félszigethez és Afrikához is közel, azaz nem is annyira a világ távoli zugában. A nagy földrajzi felfedezések idején gyarmatosítani akarták a portugálok, de hiába.
A középkorban Mahra szultánjai őrködtek felette, a 19. század második felében brit fennhatóság alatt állt, még a II. világháborúba is belerángatták hadirepülők bázisaként.
1969-ben Jemen része lett, megszállták időközben szaúdi és arab emirátusbeli csapatok, ami legalább néhány újabb évtizedre megoldotta, hogy ne válhasson végleg a turizmus áldozatává. A 21. század aztán meghozta a féktelen világturizmust ide is, de a koronavírus-járvánnyal az utazgatások egyelőre megszűntek.
Kelet Galápagosa
A csendes-óceáni, Isten háta mögötti Galápagosszal, a természet leghíresebb mai paradicsomával szemben három kontinenstől sem eszik messze, mégis az Indiai-óceán Galápagosa lett. Egyedi, szinte sehol máshol meg nem figyelhető növényzete és állatvilága, hihetetlen alakú fái a tudomány szerint az ősi, érintetlen Afrikát vetítik elénk. A szigetcsoport 250-300 millió évvel ezelőtti leszakadása őrizte meg őket az utókornak, élő múzeumként.
A szigetcsoport egésze az UNESCO Világörökség része. Több mint 300 olyan növényfajt találni itt, amely sehol máshol nem él a Földön, csupán Galapogoson, Új-Kaledóniában és Hawaii-on figyeltek meg a botankikusok ennél több endemikus fajt. Ami pedig az állatvilágot illeti, hüllőinek és szárazföldi csigáinak 90 százaléka számára kizárólag ide korlátozódik az élettér. A partok közelében az óceánt zátonyépítő korallok, halak, rákok, homárok fajainak százai lakják.
A palackfa és a sárkányvérfa: az igazi Szokotra
Miközben megannyi élőlénynek van szokotrai változata, a szigetcsoport egyik szimbóluma lett a nagy palackfa, más néven a szokotrai fügefa. A közel 200-féle palackfa közül ez a legnagyobb, ezért is érdemelte ki a Dorstenia gigas nevet. Hatalmas törzsét koronázó apró ágaival és virágaival olyan, mint az óvodáskorú gyermekek első rajzai a fákról. Helyi nyelven satnyányak nevezik őket, nem mindenkinek tiszta, mekkora kincset is jelent.
A másik legfontosabb tájalkotó nevezetesség látványra éppen az ellenkezője: a szokotrai sárkányfának, más néven sárkányvérfának annyira szembetűnő az esernyő alakját idéző lombkoronája, hogy szinte észre sem vesszük a törzsét. Itt Szokotrán erdőket alkot. Valaha vérnek hitték a belőle szivárgó vörös nedvet, jótékony hatását figyelték meg az immunrendszerre és a sebekre, de festékként is használni kezdték.
Védett és veszélyeztetett növényritkaságok sokasága között találunk errefelé szokotrai gránátalmafát és uborkafát is.
E földjei alapján kopár, köves és mégis ámulatba ejtően gazdag világban mintha a sárkányok kertjében járnánk. Olyan, szintén endemikus állatok laknak, mint a szokotrai sármány, a szokotrai napmadár, a szokotrai seregély, a szokotrai veréb és a szokotrai nádiposzáta. És persze létezik szokotrai ember is, mindössze 50 ezer. Kecskét és marhát tenyésztenek, datolyát, aloét termesztenek, halakat fognak – és turistákat, amikor lehet.
Kiemelt kép: sárkányvérfa Szokotrán. Fotó: Wikipedia Commons
