Budapest területén egy, Magyarország-szerte mindössze hat libanoni cédrust tartanak nyilván, bár a természetjárók része egy hetediket is feljegyzett. Az ókorban hajókat, templomokat, palotákat építettek ebből a különleges fenyőféléből, de mára a Közel-Keleten is nagy kincsnek számít. A Libanoni-hegységben ezer-kétezer éves példányai élnek, nekik köszönhetjük Csontváry leghíresebb alkotását, amelyről fél évszázadon át nem is tudtunk.
Magányos cédrus a Hűvösvölgyben
Tizenöt méter magas és 115-140 esztendős. Hűvösvölgyben él, a Kondor út 5. szám alatt. Budapesten az egyetlen, Magyarországon a harmadik legidősebb libanoni cédrus ő, kiemelt dendrológiai jelent. Az önmagában is legendásnak számító fáról sokáig azt tartották, Fedák Sári ültette vagy a villájához tartozott, más kérdés, hogy a színésznőnek, Molnár Ferenc feleségének néhány utcával arrébb, a Hűvösvölgyi úton jegyezték a villakertjét.
2019-ben Az Év Fája versenybe is beszállt az Ökotárs Alapítványnál, mint a jellemzéseként írták:
„Koronája idős korban ernyőszerűen szétnyílik, mely már jól felfedezhető a Kondor utcai példányon is. Tűlevelei a törpehajtásokon örvökben, míg a fiatalokon általában magányosan és szórtan állnak. Tobozvirágzata igen nagy és jellemző rá, hogy még a fán szétesik.”
A rendszerváltás évében kapott oltalmat a Fővárosi Önkormányzattól, késő tavasztól kora őszig viszont egyre inkább kezdett belesimulni a környékbeli fák zöldjébe. Nem úgy télen, amikor örökzöldként ragyog.
Tudni kell még róla, hogy a fenyőfélék közül egyedüliként ősszel virágzik.
A mai Nyék városrészen, az 1870-ben épített Huber fogadó szomszédságában álló fára néhány évente felfigyel valaki, hogy aztán ismét rejtőzködő kincseink egyike legyen.
„Miért ültet valaki libanoni cédrust? – tette fel róla a kérdést 2016 telén a Pestbuda szerzője. – Mert ez a fa nem pusztán egy különleges növény, hanem sokkal több: évszázados szimbóluma az erőnek, a kitartásnak, a kelet misztériumának. Talán a viharvert magyar sorsnak is. Ezt Csontváry után már nem is kell magyarázni – és az sem puszta véletlen, hogy ezt a cédrust éppen akkor ültette el valaki, amikor a festő festette híres képeit a fáról. A legnemesebb fafajták egyike az ókor óta, és egyúttal az a faj is, amelyet az emberi civilizáció szinte teljesen kipusztított eredeti közel-keleti termőhelyein.”
Csontváry utazása Libanonban, libanoni cédrusok Magyarországon
Csontváry-Kosztka Tivadar legismertebb festményének, mint a fenti sorok utalnak rá, ma a Magányos cédrust tartjuk, amelynek a képzőművész még az Egy cédrusfa Libanonból nevet adta, és amelyet fél évszázadon át nem ismert Magyarország. 1963-ban egy székesfehérvári kiállításon került az érdeklődés középpontjába a 20. század elején született mű, amelyet Csontváry libanoni hegyekben tett utazása ihletett. Ugyanebben az évben, 1907-ben egy másik festményén – Zarándoklás a cédrusfához címmel – is megörökítette az ókor emblematikus fafajtáját.
A keleti mediterráneum fagyérzékeny fenyőféléje hazánkban kevés helyen életképes, legalábbis egyelőre. Mindössze féltucatnyi példányt tartunk számon belőle. Az Alcsúti Arborétum közelében állót tartják a legidősebbnek, a Sopron fölötti Lőverekét a másodiknak, őket követi a Kondor úti. A három fiatalabb közül kettőt a gödöllői Erzsébet parkban, egyet a dénesfai Cziráky-kastély kertjében tartanak nyilván. A források egy része, elsősorban a természetjárók számon tartanak azonban egy hetediket is, Kőszegszerdahely külterületén, Cák és Velem között.
Az ókor csodái
Ami a mai Magyarországon ritka természeti kincsnek számít, abból az ókori népek egy része még tengernyit látott, és időnként olyan pazarlóan bánt, hogy alig hagyott belőle. Legnagyobb állományaira jelenleg a törökországi Torosz-hegységben bukkanhatunk, míg a Libanoni-hegységben már csak erdőfoltokban él, világörökségi védettséget élvezve. A korukat ezer és kétezer év közöttire teszik, a legmagasabbak harminc méter fölöttiek, a legvastagabbnak tizennégy méter a kerülete.
Valaha hajók, templomok és paloták építésére szolgáltak a libanoni cédrusok, Főníciától Egyiptomon át a Szentföldig. Ellenálló és illatos, gyantaanyagokkal teli fájából épültek a nagyobb építmények a bibliai időkben, így Dávid és Salamon király palotája, vagy a zsidóság szent temploma Jeruzsálamben.
Kiemelt kép: Rácmolnár Milán
