Egy domaszéki tanyán gazdálkodó informatikus különleges kertet művel. Barna János igazi reneszánsz ember, minden érdekli, ami él és mozog. A tengeri akváriumokról írt tudományos alapossággal szakkönyvet, páratlan kaktuszgyűjteménye van, és néhány éve a permakultúrás kertészkedés mellett döntött. Összhangban a természettel egy önfenntartó rendszert alakítgat, mely hasznot hajt a családi vállalkozás számára. Barna János elmesélte, hogyan alkalmazza a természetközeli módszereket a tanyán, és azt is, hogyan tudunk saját kertünkben természetközeli módszerekkel vegyszermentes zöldségeket előállítani a fák segítségével.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
Barna János mindig is szeretett tanulni, folyamatosan újabb és újabb területek felé indult el. Jelenlegi, „permakultúrás kalandja” 6-7 éve kezdődött. Ma már családi vállalkozás formájában foglalkozik ezzel a területtel a Csongrád-Csanád vármegyei Domaszék melletti, másfél hektáros tanyán.
Igazság szerint Jánosnak mindössze néhány száz négyzetméterre lett volna szüksége, de jó áron bukkantak a tanyára, ezért megvették a zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdától, aki már 20 éve nem művelte a területet. A jókora területen egy természetközeli élőhely kialakításában gondolkodtak, és hamar beleszerettek a portába. A vadvirágok, az őshonos növények alkotják a vállalkozás fő profilját azóta is.
„A szó hagyományos értelmében nem műveljük a földet. Permakultúrás módszereket próbálunk ki, és a tanyánk nagy részén őshonos élőhelyeket építgetünk. Egy meglevő, viszonylag természetes ősgyepünk is van, nagyon vigyázunk rá. Számunkra a vad növények magjai jelentik a termést, ezeket tudjuk a vállalkozásunkban értékesíteni. Inkább a haszonnövény, a zöldség, a gyümölcsfa az, amit csak mellékesen, a permakultúrás kísérleteinkben termesztünk.”
-mesélt Barna János, aki hangsúlyozta, hogy nem a tanyán laknak, így igazán munkaigényes zöldségféléket nem tudnak nevelni.
A permakultúra tudatos együttműködés a természettel. Hogyan alkalmazzák a tanyán a természetközeli kertészkedés elveit?
Próbálkozunk erdőkert kialakításával, ami a terméketlen, évszázados zöldségtermesztés kizsarolta homok talajunkon eléggé időigényes. A talajt újra kell építeni mielőtt a fák igazán beindulnának. Ez is egy tapasztalat, mert elsőre azt gondoltuk, hogy megy ez gyorsabban is. Menne, de nem fenntartható módon. Sok öntözéssel, műtrágyával, trágyával lehetne segíteni a fákat.
Inkább egy önfenntartó rendszert próbálunk létrehozni, vegyszerek és műtrágyák nélkül. Ez is működni fog, de egyelőre a talaj javítására kell koncentrálni.
Építettünk tavakat, amik a homokvidéken nagyon értékes élőhelyet jelentenek. Ezek hatása gyors és látványos volt: 3 békafaj szaporodik rendszeresen, megjelent a vízisikló, és két éven belül 17 szitakötő faj. Sokat fognak ezek az állatok segíteni az erdőkertben a kártevők irtásával.
Különleges ágyásokat is építettek, melyek „művelésébe” a tóban élő halak is besegítenek. Hogyan?
Az egyik tavon kialakítottunk két chinampa ágyást. A chinampa az aztékok ősi megoldása a gazdálkodásra mocsaras területen: a mocsárba árkokat ástak, az árokból kilapátolt földből ágyásokat építettek. A termékeny iszapon, sok nedvességgel nagyon szépen termett sokféle zöldség, az ágyások közötti csatornákban halat neveltek. Nálunk ennek egy sokkal szerényebb változata készült el, ami a manapság divatos akvapónia fenntarthatóbb formája is lehet. Az egyik tó sekély részébe állított fa keretbe lapátoltuk a tó ásásakor kimaradt földet. Az első évben hagyományos zöldségféléket termeltünk, sikeresen. A tóba halakat telepítettünk, a növények és a halak nagyon jó párosítás. Az első év után a „munkásabb” zöldségeket lecseréltük fűz csemetékre, ezek ugyanis nagyon keresett termékek lettek a vállalkozásunkban. Itt termeljük meg a dugványnak valót.
Tavaly elkezdtek a szintropikus agroerdészeti rendszerrel is kísérletezni. Mit jelent ez elméletben és gyakorlatban?
Ez az erdőkertnek egy iparibb, munkásabb, cserébe termékenyebb változata. Sorokba ültetjük a fákat a könnyebb gondozás miatt. Három fő elvet követünk, ezek a szukcesszió, a szintek kialakítása és a metszés.
A szukcesszió azt jelenti, hogy az élőhely természetes fejlődési folyamatát utánozzuk megfelelően megtámogatott, felgyorsított, hatékonyabb formában.
Több szinten, egymás felett annyi növényt nevelünk, hogy a napfény minden egyes fotonját hasznosítsuk, semmi ne jusson le ‘haszontalanul’ a talajra. Ez tudja biztosítani a maximális termékenységet.
A metszés is alapvető fontosságú, hiszen a nagyon sűrűre telepített növények visszavágásával tudunk helyet adni a hasznosabb növényeknek, miközben a szerves anyagot talajépítésre használjuk. A visszavágást olyankor érdemes megtenni, amikor az időjárás alkalmas az erős növekedésre. A visszavágott növény gyorsan újranő, amit nem vágtunk le az pedig több fényt kap, kiszabadul, és emiatt kezd erős fejlődésbe. Így az egész rendszert lehet stimulálni. Apró szépséghiba, hogy a mi száraz nyaraink mellett visszavágásra alkalmas időpont maximum nyár elején képzelhető el, mert utána már a száraz nyár és az ősz sem igazán a növekedésről szól.
Sokat kell még tanulnunk az éghajlati adottságainkhoz történő alkalmazkodásról. Egyelőre az eltelt másfél év alapján csak azt látom, hogy mit kell még megtanulni.
A fák és a növények tulajdonképpen egymás szomszédságában „működnek” a területen. Hogyan lehet zöldséget termeszteni egy ilyen rendszerben? Mit érdemes a fák árnyékában telepíteni?
Az első években a sorközökben lehet termeszteni zöldségféléket, ami nagyon korán tud hozamot adni. Később ez az árnyék miatt visszaszorul, és a fák fogják adni a termés többségét. Itt is speciálisan gondolkodunk: számunkra a vadnövények a legfontosabbak, ezeket fogjuk termeszteni. Amint a fák alatt kialakul egy árnyékosabb mikroklíma elkezdünk erdei, erdőszéli növényeket telepíteni. Ez lesz a fő termény. Persze gyümölcsfákat is ültettünk, azoktól is várhatunk majd valamit.
A fasorokba méterenként 3-5 csemetét ültettem, ez a szakértők szerint ritkásra sikerült. A cél, hogy gyorsan nagy zöld tömeget képezzünk, és ehhez sok növény kell.
A témának nincs igazán jól használható szakirodalma, nem könnyű megtanulni. A hozzáférhető információk többsége trópusi éghajlatra vonatkozik, ahol sokkal erősebb a napsütés, több az eső. Ezt a mi száraz kontinentális klímánkra átültetni nem egyszerű. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodás a módszer egyik legfontosabb követelménye. Meg kell találni azokat a növényeket, amivel hamar lehet nagy zöld tömeget nevelni, és utána meg kell tanulni a rendszert segíteni és irányítani a fejlődése során. A száraz alföldi klímához alkalmazkodva kell kihozni a területből a maximumot, és ehhez idő kell.
Milyen hasznot nyújthat ezeknek a módszereknek az alkalmazása egy átlagos hobbikertben, illetve, alkalmazható-e “nagyüzemi” méretben?
Otthoni méretekben és a szántóföldeken is hosszú távon a fenntarthatóságra kellene törekedni. Jelenleg még megvásárolható a növényvédőszer, a műtrágya, az öntözés, az eke, az üzemanyag. Ez a módszer tönkreteszi a talajt, az élővilágot, és még erősebb függést alakít ki, még többet kell permetezni, műtrágyázni, locsolni. Ráadásul olyan dolgoktól függünk, amire nincs hatásunk, hatalmas kockázatot hordoznak. Ki kell lépni ebből az ördögi körből. A jelenlegi mezőgazdaság utáni megoldások keresése fontos feladat, ami hosszú távon fog megtérülni. Érdekes módon ezek a módszerek nem kerülnek többe, mint a hagyományos növénytermesztés, főleg kiskertekben, ahol a munkaerőért nem kell fizetni.
Egy jól összerakott, természetszerű kertben nem kell növényvédőszer, nem kell műtrágya, nem kell ásni, kapálni. A termés is egészséges, vegyszermentes. Persze dolgozni itt is kell, költeni itt is kell, de amit csinálunk, arra inkább befektetésként tekintsünk.
A rutinszerű, rendszeresen ismétlődő munkákat, a rendszeresen vásárolt anyagokat ki kell váltani a természet által nyújtott megoldásokkal. A mi munkánk inkább az irányítás, hogy a kertünk olyanná fejlődjön, amit elterveztünk.
Milyen növényeket ültessünk, ha azt szeretnénk, hogy szép és egészséges kertünk legyen? Melyik fajok bírják a hazai klimatikus viszonyokat?
Még ez a kicsi ország is nagyon nagy ahhoz, hogy pontos ajánlásokat lehessen tenni. Főleg a szélsőségesebb, például szárazabb vagy fagyzugosabb területen fontos odafigyelni. Természetközelibb kertekben a növények kevesebb gondoskodást kapnak, ezért fontos, hogy a saját kertünk adottságaihoz, sőt néha még a kerten belül az adott mikroklímához válasszunk növényt.
A fajon belül a fajtaválasztás nagyon fontos, sőt, oltott növény esetén az alany is. A hagyományos gyümölcsök közül az ellenállóbb fajtákat kell keresni: a modern rezisztens fajtákat, és a régi tájfajták közül azokat, amik a mi tájegységünkre, vagy ahhoz hasonlóra jellemzők.
A kínai datolya nagyon jó szárazságtűrő, és késői kihajtása miatt a tavaszi fagyok se károsítják. A szecsuáni bors szintén jó szárazságtűrő, már fiatalon termőre forduló fűszernövény. A magyar klímán mindkettő teljesen télálló.
A mediterrán növényeknek nagy divatjuk van: a füge, a gránátalma, a leander, a selyemmirtusz, vagy akár az oliva is egyre több kertben tűnik fel. Érdemes a legjobb fagytűrő fajtákat keresni, mert például leanderből vagy olivából van -6 fokig télálló és -20 fokot elviselő is, nem mindegy, melyiket ültetjük.
Ígéretes bogyós gyümölcs a sokféle fanyarka, mézalmácska faj. Az alacsony bokortól a fa termetűig mindenféle méret akad közöttük. Áfonyához hasonló termésük van, de annál sokkal kevésbé igényesek.
A ribizli és köszméte fajták azért érdekesek, mert árnyékosabb helyen is viszonylag jól teremnek, ami erdőkertben hasznos. Gombás betegségeik miatt mindenképpen rezisztens fajtákat érdemes ültetni.
A zöldségfélék között az évelőket érdemes keresni, mert azok az erdőkertekbe jobban beilleszthetők. Az évelő rukola egy nálunk is őshonos faj útszéli kányazsázsa néven. Értéke, hogy nagyon jól nő száraz melegben is. Évelő levélzöldség is akad, például a parajlibatop, a sokféle lórom és lósóska (köztük a sóska is). Kevesen tudják, de a közönséges hársfa zsenge levele is nagyon jó saláta. A legtöbb fűszernövény is évelő. A szamócák közül a vad fajok nagyon jó talajtakarók, árnyékban is gyorsan terjednek.
A haszonnövények mellett érdemes az élővilágot tápláló növényeket is ültetni. Ezek főként az adott tájegységre jellemző őshonos növények. A szokásos kerti rovarcsalogató, nektártermő fajokat is érdemes ültetni (nyáriorgona, barátcserje, kokárdavirág, kúpvirág, menták). A virágzók közül inkább a vad formákat, a kevésbé nemesítetteket érdemes keresni, mert azok több pollent, több nektárt termelnek a nemesített fajtákhoz képest. Az ernyősök virága sok hasznos ragadozó rovart vonz, ezért érdemes ültetni például kaprot, édesköményt, lestyánt, vagy akár öreg tavalyi sárgarépát is ami nagyon szépen kihajt és virágzik.
Fotó:Barna János
