Évek óta számos fórumon több szervezet kongatja a vészharangot: a globális klímaváltozás okozta kihívások közül az egyik legsúlyosabb a hazánk területén fellépő vízhiány. Az aszály pusztításával és a jelenleg hiányzó vízmennyiséggel több cikkünkben is foglalkoztunk. Komoly összefogás valósult meg az utóbbi hónapokban a civilek körében, akik régóta szorgalmazták (és ma is szorgalmazzák) a változtatást a hazai vízgazdálkodási gyakorlatban. Nagyrészt a civil kurázsinak köszönhető, hogy érdemi párbeszéd alakult ki a természetvédők és a vízügyi szakemberek között. Idén év elején a vízügy koordinálásával meghirdették a „Vizet a tájba” programot, melytől komoly változásokat remélnek. Természet- és környezetvédelmi szakembereket kérdeztünk arról, hogy a program mellett mit tehetnénk a jövőben a helyzet javításáért.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
A civil természet- és környezetvédők elképzeléseinek hatására 2025 elején az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) koordinálásával meghirdették a „Vizet a tájba” programot. Az OVF egy online felületen várja azon gazdák jelentkezését, akik a területükön vizet szeretnének megtartani. Az ingatlantulajdonosok felajánlhatják területüket, hogy a Vízüggyel közösen juttathassák vissza a vizet a tájba. A programhoz május közepéig több mint 600 gazda csatlakozott, akik önkéntesen vállalták, hogy földterületeiken időszakosan vizet tartanak vissza. A szakemberek abban bíznak, hogy mindezek hatására feltöltődhetnek a vízkészletek, javulhat a talaj vízháztartása, és mindez hozzájárulhat a növények optimális fejlődéséhez.
Megoldódhat-e ezzel a vízhiány az alföldi tájakon? Elegendő lesz-e a meghirdetett program a jövőben a vízhiány mérséklésére? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Németh András VízŐrzővel, majd Dedák Dalmát, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértőjét is megkerestük, aki szintén szívesen osztotta meg gondolatait a témában.
Németh András szerint az idén elindított változtatásokra 2025-ben a száraz és katasztrofálisan hóhiányos tél után már nagyon nagy szükség volt, ám aki régóta követi az eseményeket, az tudja, hogy ez egy jóval hosszabb folyamat része.
„Pár éve még ódákat zengtek arról, mennyi belvizet emelnek tavasszal naponta a befogadókba. Aztán elhalkultak az ódák, majd lassan elhalkultak a szivattyúk is. A 2. Vízválasztó Konferencián idén januárban sok jó ember számos jól érhető dologra is rámutatott. Azt mondhatjuk, hogy mindenki mindent tud. A legmagasabb szinten is, hiszen az országgyűlés irodaházában megtartott konferencia volt. A változás jó, a változásra szükség van. Ám attól, hogy kitesszük az indexet, még nem biztos, hogy sikerül bevennünk a kanyart. De azért az mar látható, hogy meg akarjuk próbálni.”
-fogalmazott a természetvédő.
András úgy véli, folytatni kellene az Irányváltást, de látni kell azt is, hogy a vízügyi ágazat szakemberhiánnyal küzd. Ha hirtelen 10 ezer gazda egyszerre vizet kér, akkor azonnal felléphet a kapacitáshiány. A szakemberhiány mellett arra is fel kell készülni, hogy lokálisan akár vízből is hiány mutatkozik, hiszen értelemszerűen ott fog megjelenni több igény, ahol jelenleg kevés a víz. Ezért ki kell dolgozni azt a rendszert, ami alapján szigorúan meg lehet mondani, melyik vízigény kapjon prioritást.
„Szét kell választani a közérdeket és a magánérdeket. Fontos látni, hogy a közérdek érdekérvényesítő ereje sokszor háttérbe szorul a magánérdek mögött. Az is kérdés, hogy ezt pontosan kinek a feladata felvállalni. A szakágazatoknak, a szakértőknek, a civileknek és a döntéshozóknak is van még bőven teendője. Mi, a VízŐrzők ezt akarjuk megmutatni. Kicsi, a közérdeket szem előtt tartó, igen költséghatékony (többnyire „nulla forintos”) projektekhez tudunk csatlakozni. A „társadalmi nihilből” van kiút, csak igényt kell magunkban ébreszteni. A pontos utat majd elhozza a jövő, a szakértőink mutattak egy irányt, de a szakágazatoknak bizonyosan van elképzelése, ahogy a döntéshozóknak is. A legfontosabb, hogy az életközösségvédelem eszméit tartsuk szem előtt.”
-hangsúlyozta a természetvédő.
Dedák Dalmaszerint a „Vizet a tájba” program egy nagyon jó kezdeményezés. Bár lehet, hogy elenyészően kevés területet érint – és jelen formájában valószínűtlen, hogy nagy hatással lesz a tájra –, mégis úgy kell rá tekinteni, mint egy hosszabb folyamat kezdetére. Üdvözlendő, hogy a vízügyi ágazatnál láthatóan prioritás lett a vízmegtartás: nem csak a szavak szintjén, hanem a gyakorlatban is törekednek a vízügyi igazgatóságok a vizek megtartására.
A látványos árasztási mintaprojekteken túl apró finomhangolások is történtek a vízügyi szabályozásban. Több dolgon lehetne és kellene javítani, de a körvonalazódó szemléletváltásnak nagyon pozitív fogadtatása van a természetvédelmi szervezetek körében, akik nagy érdeklődéssel várják a folytatást.
„A vízmegtartás mellett a vízhasználatokat is felül kellene vizsgálni. Jelenleg több vízhasználat fokozását célzó intézkedés is napirenden van, ami negatívan befolyásolhatja hazánk vízmérlegét. Kedveset tudunk még például az aszályvédelmi operatív törzsről, de látjuk, hogy röviddel egy olyan kormányhatározat megjelenését követően áll fel a testület, ami az idei évre ingyenessé tette az öntözési célú vízhasználatot. Kissé olyan ez, mintha még mindig abban reménykedne a kormány, hogy a vízhasználatok fokozásának támogatásával majd orvosolható lesz az aszály, pedig nem a vízkészlet-járulékok akadályozták eddig sem a gazdálkodókat az öntözésben, hanem elsősorban az, hogy drága az öntözési infrastruktúra kiépítése és gyakran nincs is helyben stabil vízkészlet, amiből öntözni lehetne.”
-hangsúlyozta a szakértő, aki úgy véli, fontos lenne látni a hazánk vízmérlegének javítását célzó intézkedéseket egy stratégiába foglalva. Jelenleg ugyanis leginkább ad hoc jellegűek az elárasztások. Bár sok gazda jelentkezett a „vizet a tájba” programba, de elenyésző részüknek alkalmas a földje arra, hogy elárasszák.
A következő lépésben ki kellene jelölni azokat a területeket, amelyek alkalmasak a vízmegtartásra és célzottan ösztönözni az ottani gazdákat, hogy engedjék meg, hogy vizet vezessenek a földjükre, illetve tűrjék az elárasztást.
„Természetesen ki kellene dolgozni egy méltányos kompenzációs-rendszert is, hiszen nem lehet cél az, hogy elessenek a bevételeiktől azok a gazdálkodók, akiknek a földjük beleesik az árasztásra alkalmas területek körébe. Ez egy nagyon bonyolult folyamat, ezért lenne fontos egy társadalmi, gazdasági és környezeti szempontok mérlegelésére alkalmas stratégia kidolgozása, ami költség-haszon elemzésekkel is alátámasztja, hogy nemzetgazdasági szempontból a különböző területeken mi a hosszú távon kifizetődő és fenntartható megoldás.”
-magyarázta.
Dedák Dalma azt is kiemelte, hogy kellene egy erre a célra dedikált költségkeret, mert hiába dolgoznak kiváló vízügyi szakemberek, hidrogeológusok, geográfusok, agrármérnökök és természetvédők az érintett ágazatokban, ha egyrészt nincs forrás a munkájuk finanszírozására, másrészt pedig nincs pénz a gazdák kártalanítására.
