A víz óriási kincs, és hazánk szerencsére nem szűkölködik ebben a létfontosságú természeti erőforrásban. Felszíni és felszín alatti vízkészletünk is jelentős, bár évek óta gondot okoz a felszíni vizeink megtartása. A felszín alatt hatalmas mennyiségű víz raktározódik, ilyen a talajvíz, a rétegvíz, a karsztvíz. A felszín alatt a szennyeződések lassabban terjednek, ezek a vizek tisztábbak, innen származik az ivóvizünk.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
Számunkra természetes, hogy megnyitjuk a csapot, és tiszta vizet töltünk a pohárba, de az ivóvíz hosszú utat tesz meg, amíg a természetből a lakásunkba érkezik. Budapestet több mint 700, a Duna mentén sorakozó ivóvíztermelő kút látja el megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízzel. Felmerül a kérdés, mi történik ezekkel az ivóvíztermelő kutakkal egy-egy aszályos időszakban, vagy intenzív árhullám érkezésekor.
A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Programjához illeszkedően indult a Tiszta Ivóvíz Nemzeti Kiválósági Projekt, amely a vízbázist és az ivóvízbiztonságot veszélyeztető hatásokat tárja fel a dunai vízbázistól a fogyasztókig. A projekt szakmai vezetője Engloner Attila, a HUN-REN Ökológiai Központ főmunkatársa.
Honnan származik és minek köszönheti a tisztaságát a fővárosi agglomeráció lakosságának ivóvize? Milyen időjárási körülmények befolyásolhatják az ivóvízbiztonságot? Veszélybe kerülhet-e a lakosság vízellátása? Hogyan lehetne megtartani az árvíz idején érkező felesleges vízmennyiséget? Ezekről beszélgettünk a kutatóval.
Milyen pilléreken nyugszik a főváros ivóvízbázisa? Honnan származik a Budapesten élő emberek csapvize?
Budapest nagyon szerencsés helyzetben van, hiszen a Duna mentén helyezkedik el, és a folyó rengeteg vizet szállít. Az úgynevezett parti szűrésű rendszer az, amely a budapestiek ivóvíz ellátásának alapja. Ez azt jelenti, hogy a Duna medrében folyó víz átszivárog a meder kavicságyán, bekerül a felszín alatti rétegbe, ahonnan úgynevezett csápos kutak kitermelik. Eközben fontos természetes folyamatok tisztítják a Duna vizét. Az így kitermelt víz már alkalmas fogyasztásra, de a szolgáltató, a Fővárosi Vízművek preventív fertőtlenítést is alkalmaz, és utána juttatja el a hálózaton keresztül a fogyasztókhoz a vizet.
A parti szűrésű rendszer legfontosabb eleme a Duna meder kavicsrétegén kialakult élőbevonat.Ez a bonyolult mikrobiális rendszer nagyon sok szennyeződést eltávolít a Duna vizéből. A kitermelt vizet azért fertőtlenítik, például klórozzák, hogy a hosszú út során, amíg a hálózaton keresztül elér a fogyasztókig, ne történjen másodlagos vízminőség romlás.
Hány ember lát el ilyen módon csapvízzel a vízművek az agglomerációban?
Nemcsak Budapestet, hanem a környező települések lakosságát is ellátják, ez körülbelül kétmillió embert jelent. Két vízbázisból folyik az ivóvíz előállítása: Budapesttől északra a Szentendrei-szigeten és délre a Csepel-szigeten lévő kutakból nyeri ki a szolgáltató azt a vizet, amit utána megkaphatnak a fogyasztók.
Mi történik a kutakkal alacsony vízállás vagy tartós szárazság, vízhiány esetén?
A két vízbázison összesen – több mint 700 kút helyezkedik el, méghozzá változatos domborzati körülmények között. Van, amelyik mélyebbről veszi a vizet, van amelyik kevésbé. Némelyik közelebb van a Dunához, mások távolabb. Amikor nagyon alacsony a vízállás a folyómederben, akkor vannak olyan kutak, amelyeknek a víztermelő szintje már nem ér vízbe, a csápok lényegében szárazra kerülnek. De még ilyenkor is nagy számban maradnak olyan kutak, amelyek működnek és a termelést el tudják látni. A legnagyobb szárazságok, legalacsonyabb vízállások idején is a kutak jelentős része termelt. Természetesen a Fővárosi Vízművek folyamatosan ellenőrzi ezeket a kutakat, hogy milyen mennyiségű és milyen minőségű vizet tudnak termelni. Amennyiben szükséges, akkor be tudnak avatkozni, például lezárnak egy-egy kutat.
Akkor mondhatjuk, hogy a szakemberek bármilyen időjárási körülmények esetén képesek biztosítani a csapvizet az agglomerációban élők számára?
Az elmúlt öt évben egy NKFIH által támogatott nemzeti kiválósági kutatás feladat volt, hogy az ivóvízbiztonságot veszélyeztető folyamatokat vizsgálja szélsőséges meteorológiai és hidrológiai körülmények között. A projekt honlapján, a tiszta tisztaivovizprogram.hu sok információt megtudhatnak az érdeklődők. A kutatást végrehajtó konzorciumot a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont vezette, és a Fővárosi Vízművek, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Miskolci Egyetem és a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ voltak a tagjai. Vagyis legkülönbözőbb vízzel, vízelőállítással, vízminőséggel, ökoszisztémákkal foglalkozó szakemberek alkották a konzorciumot.
A kutatás legfontosabb megállapítása az volt, hogy a következő évtizedekben a jelenleg prognosztizálható, klímaváltozással összefüggő változások nem veszélyeztetik a budapestiek ivóvizét. Ez azt jelenti, hogy az előrejelzések alapján várható, kis vizes, illetve árhullámos időszakokat képes kezelni a Fővárosi Vízművek által üzemeltett ellátórendszer. Természetesen ezeket a szélsőséges eseményeket folyamatosan vizsgálni kell, még extrémebb körülményekre.
Aszályok és komoly árhullámok egyaránt sújtják hazánkat az utóbbi évtizedekben. Hogyan lehet a felesleges víztöbbletet hasznosítani?
Azt ma már talán mindenki tapasztalja, hogy egyre szélsőségesebbé válnak a csapadékesemények. Tehát nagyon hosszú, száraz időszakok után következhetnek intenzív esőzések, és ennek köszönhetően hirtelen gyors árhullámok vonulnak le a Dunán. A villámárvizeket nagyon hosszú, száraz, kis vizes időszakok követik, természetes, hogy ez alatt a száraz idő alatt jó lenne minél több vizet megtartani. Különböző szakterületekről mérnökök, hidrológusok, ökológusok, vízügyi szakemberek gondolkoznak és dolgoznak azon, hogyan lehetne a vizet megtartani a tájban.
A vízmegtartásról a Zöld Hang is többször írt, számos szakember hangsúlyozta ennek fontosságát. Konkrétan hogyan, milyen módszerrel lehetne megtartani a vizet?
Egyrészt megoldás lehetne a folyószabályozások során leválasztott holtágakat, mellékágakat visszakapcsolni a rendszerbe. Ezek ugyanis sok vizet tudnak tárolni. És még több vizet tud tárolni a talaj.
Ez egy nagyon bonyolult, komplex dolog, mivel a vízeloszlás térben és időben nagyon változatos. Ha jön egy nagy árvíz, akkor természetesen az árvízi védekezés az elsődleges. A veszély elhárításával ugyanakkor gondolni kell a minél nagyobb mennyiségű víz megtartására is, például megfelelő folyómenti területekre történő kivezetéssel. Sokan, különböző szakterületek képviselői dolgoznak azon, hogy ez megvalósulhasson
Aki a vízbiztonsággal és a projekttel kapcsolatban további információkat szeretne az erre az oldalra kattintva tájékozódhat.
Fotó:Somogyvári Rudolf