Az általános iskolai környezetismeret órán megtanultuk, hogy a fák elnyelik a szén-dioxidot, és (többek közt) oxigénné alakítják. A globális felmelegedés azonban negatívan hat erre és más, hasonló folyamatokra a természetben.
Patrick Greenfield, a Guardian szerzője cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy talán mégsem számíthatunk olyan mértékben az ezidáig természetes szénelnyelőkként működő ökoszisztémákra, mint korábban gondoltuk. Ezen ökoszisztémák ugyanis 2023-ban szinte egyáltalán nem működtek klímaszabályozó rendszerekként.
A bolygónk természetes szénelnyelői, a földek, erdők, óceánok és más ökoszisztémák évtizedeken keresztül gond nélkül végezték a “feladatukat”: együttesen nagyjából a kibocsátott szén-dioxid felét nyelték el. Azonban a globális felmelegedés negatív hatással van ezekre a folyamatokra.
Kutatók nemzetközi csapata a tavalyi évben (a valaha mért legmelegebb évben) átmeneti, azonban drámai csökkenést figyelt meg a földi ökoszisztémák által elnyelt szén-dioxid mértékében.
A csökkenés a tengeri környezetben is megfigyelhető. Grönland gleccserei és a sarkvidéki jég a vártnál gyorsabban olvadnak, megzavarva ezzel az olyan áramlásokat, mint a Golf-áramlás, és hatva az óceánok által elnyelt szén-dioxid mértékére.
Az olvadó jég a zooplankton nevű élőlényt fokozott napsugárzásnak teszi ki, megváltoztatva ezzel annak táplálkozási és vándorlási mintáit, amelyek elengedhetetlenek a szén-dioxid tárolásához az óceán mélyében.
Ezeket a környezeti változásokat a klímakutatók nem számították bele a létező éghajlati modellekbe. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a jelenleg használatban lévő modellek gyakran alábecsülik a gyors klímaváltozás kockázatait, mert nem veszik figyelembe az ökosztisztéma ilyen jellegű, nem várt “meghibásodásait”.
A létező klímamodellekből olyan kritikus tényezők hiányoznak, mint például a fák aszály okozta pusztulása. Ez a mulasztás túlzottan optimista előrejelzésekhez vezethet a természetes szénelnyelők ellenállóképességével kapcsolatban.
Johan Rockström, a Potsdami Klímakutató Intézet igazgatója kiemelte, hogy a földi ökoszisztémák egyre kevesebb szén-dioxidot képesek felvenni, ami aggasztó sebezhetőséget jelez mind a földi, mind az óceáni rendszerekben.
“A természet ezidáig kiegyensúlyozta a visszaéléseinket. Ez a végéhez közeledik”, –mondta Rockström.
A természetes szénelnyelő folyamatok nélkül sok ország nem lesz képes elérni a nemzeti klímacéljait.
Az emelkedő hőmérséklet, a fokozott extrém időjárás és a tartós szárazság korábban nem tapasztalt kihívások elé állítja az ökoszisztémákat, megnehezítve ezzel a nemzetek klímaváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítéseit.
Finnország jelentős éghajlati krízissel néz szembe, ugyanis az erdői, amelyek egykor megbízható szénelnyelőkként működtek, most több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint amennyit elnyelnek. Ez veszélyezteti az ország azon célját, hogy 2035-re karbonsemleges (másnéven klímasemleges) lesz.
Az emelkedő hőmérséklet megterheli az erdőket, ami a fák drámai mértékű pusztulásához és a talaj fokozott széndioxid-kibocsátásához vezet. A helyzetet tovább nehezíti a fokozott kereskedelmi fakitermelés.
Az erdészeti ágazatban lenne lehetőség fejlesztésre mind az erdőgazdálkodás, mind a -védelem terén, ám az ágazat gazdasági okokra hivatkozva ellenáll az ilyen jellegű változtatásoknak.
Ahogyan az extrém időjárási jelenségek fokozódnak, úgy válik kérdésessé az olyan fafajok túlélése, mint a lucfenyő.
A helyi közösségek, különösen a bennszülött számi rénszarvaspásztorok már érzik a klímakrízis hatását: ha marad a szárazság, akkor kérdéses, hogy lesz-e élelem elérhető az állataik számára.
Az összeállítást készítette: Gál Viktória
