A 80-as évek közepéig félig tönkretettük az UV-sugárzás elleni legfontosabb védelmünket, az ózonpajzsot, ami csak lassan regenerálódik. Most a klímaváltozás miatt növekszik helyenként az UV-sugárzás mértéke, ami az emberiség mellett teljes ökoszisztémákra hathat kedvezőtlenül.
Mára természetes részét képezi a nyári időjárás-jelentéseknek, hogy megemlítik a napi UV-indexet is, amelyből kiderül, hogy tikkasztó hőség mellé ráadásként perzselő nappal is számolnunk kell-e, illetve mennyi időt tölthetünk a napon anélkül, hogy leégnénk.
Az ózonpajzs a legfőbb védelmünk
A Napból a Földre érkező sugárzásnak nagyjából két százalékát teszi ki az ultraibolya-, azaz UV-sugárzás, ami látható fénynél alacsonyabb, 100 és 400 nanométer (nm) közti hullámhossz-tartományba esik. Az UV-sugárzásnak három fajtáját különböztetik meg. Az UV-C-t (100-280 nm), ami bőrgyulladást és erős szemirritációt okoz, többnyire elnyeli a légkör. Az UV-B (280-315 nm) – ami a szükséges a szervezetben a D-vitamin előállításához, ugyanakkor nagy dózisban bőrrákot és szemkárosodást, szürkehályogot okozhat – jelentős részét az ózonpajzs semlegesíti.
Az UV-A (315-400 nm) éri el legnagyobb arányban a felszínt: ez a sugárzás hozzájárul a barnuláshoz, a bőr öregedéséhez, de rákkeltő hatása is lehet.
Félig tönkretettük, de már gyógyul
Az 1950-es évektől főleg hűtőberendezésekben és hajtógázként kezdték használni a mesterségesen előállított halogénezett és fluorozott szénhidrogéneket.
Ezekről azonban néhány évtized alatt kiderült, hogy miközben erős üvegházhatású-gázok, még a sztratoszférikus ózonréteget, azaz a napsugárzást megszűrő ózonpajzsot is súlyosan roncsolják. Manapság, a fosszilis energiahordozók elleni küzdelem időszakában szinte hihetetlen, de miután az emberiség felismerte az ózonpajzs elvékonyodásával megjelenő egyértelmű és azonnali egészségügyi következményeket, képes volt gyorsan és hatékonyan lépni: 1986-ban betiltották ezen anyagok használatát. Az ózonpajzs ennek hatására ugyan el kezdett regenerálódni, de ez nem megy egyik napról a másikra: várhatóan a 21. század második felére érheti el azt az értéket, ami az 1970-es évek végén volt jellemző.
Pedig nagy szükségünk van rá, ugyanis a klímaváltozás az UV-sugárzás eloszlását és erősségét is befolyásolja.
Felhők, hó és aeroszolok nélkül több az UV
Az UV-sugárzás mértéke az ózon mellett más tényezőktől is függ. A napsugarak beesési szögétől – ami nyáron meredekebb, így könnyebben jut el a talajig -, a felhőzettől, a felszín fényvisszaverő képességétől vagy éppen a légkör áteresztő-képességétől is. Ezeknek egy részére szintén hatással van az emberi tevékenység.
A klímaváltozás miatt egyes régiók felhősebbek lesznek, mások kevésbé. A nagyobb felhőborítottság általában csökkenti az UV-sugárzást a felszínen, de a hatás függ a felhő fajtájától is.
Az aeroszolok is csökkentik, illetve szórják az UV-sugárzást. Az aeoroszolok típusa és mennyisége viszont többek között függ a légszennyező anyagok kibocsátásától, a vulkáni tevékenységtől, a homokviharoktól, a vegetációtüzek gyakoriságától és kiterjedésétől, amelyeket befolyásol a klímaváltozás – részletezi a Másfélfok elemzése.
A tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy az UV-sugárzás változásai nem csak az emberiségre vannak – többnyire negatív – hatással, hanem az állat- és növényvilágra is. A különböző élőlények eltérő mértékben tolerálják az UV-sugárzást, ezért annak megváltozása az ökológiai közösségek változatosságát is befolyásolhatja. A Másfélfok példaként említi, hogy számos halfaj petéje érzékeny az erősebb UV-ra, így kevesebb ilyen hal lehet azokon a helyeken, amelyeket nagyobb dózisban ér a sugárzás.
Bár a fokozatosan helyreálló ózonpajzsnak köszönhetően globálisan valószínűleg nem növekszik majd a felszínre érkező UV-sugárzás, lokálisan emelkedhet az UV-A és UV-B intenzitása, például derült égbolt esetén – állapítja meg a tanulmány.
