Az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszeréről (EU ETS), a kvótapiac jövőjéről és a 2024-es hazai károsanyag kibocsátások csökkenéséről készítettek elemzést Mészáros Dóra és Pierre-Antoine Pignard, a Global Factor éghajlat- és energiapolitikai tanácsadással, valamint kvótapiaci közvetítéssel is foglalkozó cég szakértői.
A magyar ipari szektor a rendszerváltás óta jelentős átalakuláson ment keresztül. Napjainkban az EU ETS (Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszere) kulcsszerepet játszik az ország – és a kontinens – klímasemlegesség felé vezető útján. Felmerül azonban a kérdés: önmagában ez a rendszer elegendő ahhoz, hogy valóban mélyreható és tartós dekarbonizációt érjünk el?
Az EU ETS: egy ambiciózus rendszer kihívásai
Az Európai Unió célja, hogy 2050-re karbonsemleges kontinenssé váljon. Ennek egyik legfontosabb eszköze az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszere (EU ETS), amely a szén-dioxid-kibocsátást kibocsátási egységekhez köti, és piaci árképzéssel ösztönzi a szennyezőket a kibocsátások csökkentésére. A rendszer azonban számos kihívással néz szembe: aggodalomra ad okot például a CO2 magas ára, amely ugyan serkentheti a dekarbonizációt, de társadalmi és gazdasági feszültségeket is okozhat; emellett problémát jelent a rendszeren kívül maradó szektorok megléte, valamint a technológiai áttörések hiánya, ami akadályozhatja a valódi kibocsátáscsökkentést.
Az EU ETS lényege, hogy évről évre csökken a kiosztott kibocsátási egységek száma, ami a piaci árak emelkedését eredményezi, ami a közgazdasági törvényszerűségek miatt magával vonja a kibocsátáscsökkentését. Ám ha a kibocsátáscsökkenés gazdasági recesszióból fakad, az a jelen gazdasági-társadalmi rendszerünkben nem fenntartható, és akkor nem beszélhetünk valódi zöld átállásról.
A hosszú távú megoldás kulcsa a szerkezeti és technológiai dekarbonizáció támogatása állami és uniós zöld finanszírozással, valamint infrastruktúra-fejlesztéssel és modernizációval. A rendszerváltás után Magyarországon számos nagy szennyező létesítmény bezárt, az ipari struktúrák fokozatosan átalakultak.
Ma a kibocsátáscsökkenés mögött az EU ETS szabályozása és a gazdasági ciklusok egyaránt szerepet játszanak. A kérdés az, hogy ez az átalakulás képes lesz-e tartós, mély technológiai váltást hozni, vagy csupán átmeneti statisztikai sikereket eredményez majd?
Miért csökkentek a kibocsátások – és működik-e ez a minta?
Magyarországon 2024-ben az ETS alá tartozó kibocsátások 4,6%-kal csökkentek. A vas- és acéliparban, valamint a kokszgyártásban ez a visszaesés extrém mértékű volt – 78,8%, illetve 76,9% –, de ez nem a technológiai fejlődésnek, hanem a Liberty Steel dunaújvárosi működésének leállásának köszönhető. Más iparágakban – például cement- vagy mészgyártás – kisebb, de mérhető csökkenések történtek, míg a vegyipar növelte a kibocsátását, ellentétesen az általános trenddel. Ez azt mutatja, hogy a csökkenés nem egységes és nem mindig strukturális, és ez a fajta csökkenés nem fenntartható hosszú távon, hiszen a gazdaság újraindulásával együtt a kibocsátások is visszapattanhatnak. A strukturális csökkenéshez elengedhetetlen az ipari modernizáció, energiahatékony és alacsony kibocsátású technológiákra való átállás, valamint a megújuló energia használata. A valódi megoldás a mélyreható, technológiai alapú és gazdaságilag fenntartható átalakulás, amelyben az államnak, az EU-nak is megvan a maga szerepe olyan támogatások révén, mint például az innovációs alap és a modernizációs alap.
Miért nem csökken a vegyipar kibocsátása – és mit lehet tenni?
A vegyipar kibocsátása 2024-ben 8,8%-kal nőtt, ami 165 998 tonnás többletet jelent az előző évhez képest. Ez a növekedés részben annak tudható be, hogy a vegyipari termelés nem esett vissza a gazdaság lassulásával párhuzamosan, illetve a szektor energiaintenzív folyamatai egyelőre kevésbé korszerűek.
A műtrágya- és műanyaggyártás Magyarországon erősen exportorientált, és nemcsak energiaforrásként, hanem vegyipari alapanyagként is fosszilis erőforrásokra támaszkodik – ezek helyettesítése rendkívül nehéz. A műtrágyagyártás különösen nagy nehézségekkel szembesült 2022-ben az energiaválság következtében. Különösen a nitrogéntartalmú műtrágyák gyártása jelent kihívást: ezek előállítása során nagy mennyiségű ammóniát használnak, amelyet jelenleg jellemzően földgázból állítanak elő, jelentős szén-dioxid kibocsátás mellett. A kibocsátáscsökkentéshez elengedhetetlen lenne a „zöld ammónia” technológia elterjedése, ahol az ammónia megújuló energia segítségével előállított hidrogénből készül. Emellett precíziós mezőgazdasági gyakorlatok bevezetésére is szükség lenne, amelyek csökkentik a felesleges műtrágya-felhasználást és az azzal járó kibocsátást.
Mindez azt mutatja, hogy a vegyipar dekarbonizációja nem valósítható meg általános ipari szabályozásokkal, hanem külön célzott technológiai támogatást és szabályozási kereteket igényel. Ahhoz, hogy a szektor ne lógjon ki a csökkenő kibocsátási trendből, átfogó zöldítési stratégia szükséges, amely egyszerre veszi figyelembe a termelési struktúrákat, az alapanyagok természetét, és a globális versenyképességet is.
Kilátások: Kvótaárak alakulása és geopolitikai hatások
A kvótapiac ma már nemcsak az éghajlatvédelem eszköze, hanem egyfajta gazdasági játszótér is lett. Az uniós kibocsátási egységek (EUA) ára az elmúlt években jelentős ingadozást mutatott: 2023-ban meghaladta a 100 eurót, de azóta az ipar és a villamosenergia-ágazat alacsonyabb kibocsátása miatt csökkent, és 60-70 euró között stabilizálódott.
A villamosenergia-szektor dekarbonizációja gyors ütemben zajlik a megújuló energiaforrások térnyerésének, valamint a szén- és földgázhasználat csökkenésének köszönhetően – különösen az orosz szankciók bevezetése után.Az elmúlt hetekben az ár a 2025 elején elért 80 euró feletti csúcsról 60 euró alatti mélypontra esett a Trump által bevezetett kereskedelmi vámok miatt, amelyek hatással lehetnek az ipari tevékenységre, és ezáltal a kvóták iránti keresletre.
A jövőbeni áremelkedés azonban várható a szigorodó uniós szabályozás miatt. A piacon rendelkezésre álló kvóták teljes mennyisége 2026-tól kezdődően jelentősen csökkenni fog, és 2040 előtt eléri a nullát az éghajlati célok elérése érdekében, ami 2025-2026-tól felfelé irányuló nyomást gyakorol a kvótaárakra.
A Global Factor prognózisaszerint az EUA ára az év második felére visszatérhet 90 euró körülire, – bár a geopolitikai bizonytalanságok miatt rövid távon akár alacsonyabb árak is előfordulhatnak – 2030-ra elérheti a 155 eurót tonnánként.Vagyis ennyit kell majd fizetni azért a lehetőségét, hogy a gyártó egy tonna CO2 egyenértékű üvegházhatású gázt a légkörbe eregethet – ami például megvalósulhat mintegy 530 köbméter földgáz elégetésével.
A Global Factor elemzői által készített EUA árprognózis
Mi az EU ETS jelentősége Magyarország számára?
Az Európai Unió Kibocsátáskereskedelmi Rendszere nem csupán szabályozási kötelezettség Magyarország számára, hanem egy stratégiai lehetőség is, hogy az ország gazdasága modernizálódjon, és versenyképes maradjon agyorsan változó, zöldülő világpiacon. A rendszer lényege, hogy a szén-dioxid kibocsátásnak ára van – és ez az ár jelzi, mennyire éri meg egy vállalatnak beruházni az alacsony kibocsátású technológiákba.
A dekarbonizáció nem egyformán zajlik a különböző szektorokban, és sok ágazatot erősen érintett az energiaválság. Magyarország geotermikus adottságai kiemelkedőek Európában, mégis alulhasznosítottak. A földhő energiahordozóként való használata lehetőséget adna arra, hogy csökkentsük a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, és stabil, helyi energiára épülő iparágakat hozzunk létre. Ez különösen fontos lehet a nehezen dekarbonizálható iparágak, például az élelmiszeripar vagy a távhőszolgáltatás számára.
A magyar ipari szerkezet – amely nagy mértékben függ az energiaintenzív, gyakran külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatoktól – jelenleg még nem alkalmas arra, hogy a klímasemlegességi célokat önmagában elérje.Az Európai Unió szén-dioxid-kvótákból származó bevételei – az EU ETS keretében megtermelt kvótabevételek – lehetőséget kínálnak arra, hogy célzott támogatások segítségével zöld technológiákba, megújuló energiába, energiahatékony berendezésekbe és kutatás-fejlesztésbe fektessünk. A kvótabevételek jelentős része ugyanis visszakerül a tagállamokhoz, így Magyarországhoz is, ahol például a Modernizációs Alapon keresztül célzott pályázatok formájában hasznosulhatnak ezek a források a zöld átállás érdekében.
