A talaj az élővilág számára óriási jelentőséggel bír, ezért védelme és fenntartható művelése kiemelten fontos feladat. Számos létfontosságú funkciót lát el, élőhelyet és tápanyagforrást biztosít, alapvetően fontos a víz körforgása szempontjából, tárolja a légkörből megkötött széndioxidot szerves szén formájában, amivel megfelelő talajművelés esetén hozzájárul a klímaváltozás mérsékléséhez. Amellett, hogy a növénytermesztés és az állattartás alapja, fontos szerepet játszik a biológiai sokféleség fenntartásában és az ökoszisztémák stabilitásában. Milyen állapotban vannak a magyarországi talajok? Milyen a vízmegtartásuk és mit jelent a regeneratív élőhelytervezés? Ezekről beszélgettünk Szalai Marietta tájépítésszel.
A talaj az egyik legnagyobb víztároló kapacitásunk, többek között ezért is fontos az integrált vízgazdálkodás szemléletének tudatosítása, terjesztése. Fodor Anita és Szalai Marietta tájépítész tervezők a Regeneratív Élőhely Tervezés (RÉT) alapítói, akik felelősséget éreznek mind a tájépítész szakma valódi feladataiért, mind pedig a társadalmi elvárások alakításáért. Társtervező kollégáikkal szoros együttműködésben segítséget nyújtanak olyan élőhelyek kialakításában, ahol az ember újra a természet része, szerves alkotója lehet.
Marietta 2017 óta foglalkozik vízközpontú táj-és kerttervezéssel. A tervező arról mesélt a Zöld Hangnak, miért kulcsfontosságú a talajok állapota, és hogyan lehet helyreállítani a leromlott talajok szivacs funkcióját.
Mi a fő gond a hazai talajokkal? Milyen a vízmegtartásuk?
Az ideális talaj élő, gyökerekkel rendelkező, morzsalékos szerkezetű, általában sötét színű és kellő nedvességtartalommal bír. Ha fogunk belőle egy marékkal, akkor meglepő információ lehet, hogy annak csupán a fele szilárd ásványi anyag, a másik fele pedig pórustér, levegő és víz.
Ez a pórustér a tápanyagcsere helyszíne, ez biztosítja a növény és a talajlakók számára az életfeltételeket, itt történik a talajban minden. A pórustér „ragasztója” a szerves anyag, a humusz, ami a talajmorzsák kialakulását teszi lehetővé. A humusz kolloidális szerkezete miatt nagy felületet biztosít, ami által saját tömegének akár többszörösét is képes víz formájában megkötni.
Ha a hazai talajok állapotát szeretnénk feltárni, akkor elsősorban a mezőgazdasági művelés talajkárosító következményeiről kell, hogy beszéljünk, ugyanis az ország mintegy 45%-a szántóterület. A pórustér hiánya – a szerkezetromlás – és drasztikus szerves anyag csökkenés egyöntetűen jellemző, ami a nagy gépek által végzett intenzív művelésnek, folyamatos szántásnak köszönhető.
Ha a talaj a traktor súlya alatt rendszeresen tömörítve van, majd pedig az eke által rendszeresen felforgatva, akkor elveszti egészséges, morzsalékos szerkezetét és drasztikusan csökkennek a talajélet feltételei, a felszín alatti biodiverzitás. A tömörödött talaj levegős térrészek hiányában elveszíti vízmegtartó képességét.
Amikor a talajt vegyszerekkel, műtrágyával kezeljük, a talajbaktériumok életfeltételeit szintúgy ellehetetlenítjük. Talajélet nélkül pedig ez az önmagát szabályozó és működtető csodálatosan összetett rendszer csupán élettelen közeggé válik, ami a funkcióit nem tudja betölteni. A víz megáll a tetején, pontosan az történik, mint amikor sütemény készítéskor a lisztre vizet öntünk. Ennek a közvetlen következménye a talajerózió, a felső termőréteg kimosódása, ami a szél és a víz által elvándorol a területről.
Mit jelent a regeneratív kifejezés ebben az esetben?
A talajt vagy egy tájat regenerálni azt jelenti, hogy a szukcessziós folyamatok utánzásával és azok támogatásával gyorsítjuk az ökoszisztémák természetes regenerációs folyamatát. Javítjuk a talaj mikrobiom feltételeit, tehát javítjuk a szerkezetét, növeljük a vízbefogadó képességét. Ha a talajélet aktivizálódik, akkor a felszín feletti élet is burjánzásnak indul.
Hogyan lehet helyreállítani a talajok szivacs funkcióját?
Mindent be kell vetni, hogy a talaj szerkezetét javítsuk. Ezt többféleképpen csinálhatjuk, annak függvényében, hogyan van használva a területet. Az egyik legfontosabb, amit tehetünk, hogy a talajt nem hagyjuk csupaszon, gondoskodunk a folyamatos növényborítottságról és nem bolygatjuk. Az élő növény fotoszintézis során a légkörből szenet köt meg, ezt cukrokká és egyéb más vegyületekké alakítja át, amik a talajbaktériumok számára üzemanyagot jelentenek. Tehát a növény hajtja a szervesanyag-képződés folyamatát.
A növényzet minősége és mennyisége is fontos tényező, minél változatosabb növények borítják a talajt, úgy a felszín alatti diverzitás is sokkal magasabb.
Másik módszer, amivel javíthatjuk a talajszerkezetet, ha magunk juttatjuk ki a szerves anyagot érett trágya, esetleg mulcs formájában, vagy pedig, a legelő jószágot „bízzuk meg”, hogy ő maga trágyázza és legelje a területet. Holisztikusan tervezett legeltetéssel például a legtermészetesebb módon állíthatjuk helyre a gyepek ökoszisztéma folyamatait.
Egyszerű lépés, mégis sokan még mindig nem tudnak róla, hogy az ősszel lehullott faleveleket hasznos a fák alatt hagyni. Nem hulladékként tekinteni rá, amit műanyag zsákokban el kell szállítani, hanem értékes szerves anyagra, amelynek nem szabadna kikerülnie a helyi körforgásból.
Az előbbieken túl mindenképp szükséges gondoskodni, hogy a többlet csapadék ne hagyja el a területet, vízmegtartó medrek és árkok segítségével időt nyerhetünk a csapadék talajba szivárgásához, valamint a csatornák lecsapoló funkcióját meg kell szűntetni.
Mi kell ahhoz, hogy az ilyen módon feljavított területek egészségesek maradjanak?
Bármit is csinálunk az adott területen, a hangsúlyt a természeti rendszer egészségének fenntartására kell helyeznünk, kompromisszumos megoldásokat keresve az emberi igényekkel való egyensúlyozásban. Természettel együttműködő gyakorlatot kell magunkévá tenni.
A “szép”, a “rendezett” és a “dekoratív” fogalmaknak meg kell változni a fejekben. Nem az a szép, ha a gyep rövidre van nyírva, a sorközök pedig sterilre kapálva. Ami nem egészséges, az egyszerűen nem lehet szép többé.
Létezik-e hasonló célú projektjük, amelynek mérhető eredményei vannak?
Tulajdonképpen minden projektünk arról szól, hogy hogyan növeljük a környezetünk egészségét, hogy alkalmazkodni tudjon a kertünk, a gazdaságunk, a közterületeink a megváltozott időjárási szélsőségekhez. Nincs olyan munkánk, ahol ne ez állna a fókuszban, a hosszútávú fenntarthatóság és az Egy Egészség alapelv: ha a környezetünk egészséges, mi is egészségesek tudunk maradni.
Nagyobb léptékű tájregenerációs projektjeink folyamatban vannak, amiről beszámolhatunk, az a Bőszénfai Szarvasfarm területén megkezdett munka. A Bőszénfai Szarvasfarm vezetése felismerte, hogy a terület regenerálására fordított munka hosszútávon komoly anyagi megtérülést jelent.
A Szarvasfarm a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem tangazdasága. 2024-ben hosszútávú projektet indítottunk közösen, melynek a keretein belül az egyetem tangazdaságának legdegradáltabb területrészén táji vízmegtartó rendszereket létesítünk. A program részét képezi az oktatás, a beavatkozások követhetőek lesznek, így tanulási lehetőséget biztosítunk az érdeklődőknek.
fotók: elohelytervezes.hu
