A békeidőben is leginkább csak kilátástalan problémahalmaznak látszó paksi bővítési projekt előtt újabb akadályok tornyosulnak. A kormány látszólag még bizakodó, ám egyre több jel utal arra, hogy az energiaellátásban elkezdtek más alternatívák után nézni.
Pénz, pénz, pénzecske
Az elmúlt évtizedekben Európában felépült atomerőművek ára átlagosan a háromszorosára drágult az eredeti tervekhez képest. Ennek a lehetőségét az Orbán-kormány is megteremtette, amikor tavaly év végén érthetetlen okból, magyarázat nélkül olyan törvénymódosítást fogadott el, amely az eddigi fix áras paksi bővítési konstrukciót egy, a Roszatom által kitölthető korlátlan csekké változtatta.
A 12,5 milliárd eurós “fix” ár helyett belső források szerint most 20 milliárd euróért akar felépíteni két 1200 mW-s blokkot a Roszatom, miközben Törökországban négy 1200 mW-s blokkot épít 24 milliárd euróért.
A Paks II. Zrt. legutóbbi mérlegéből látható, hogy 2023 végén 285 milliárd forint tartották nyilván a beruházást. A beszámolókat visszamenőleg áttekintve, tőkeemeléseken keresztül 467,6 milliárd forintot pumpálták a projektcégbe, csak 2023 végéig. Az összes tőkeemelés összege, ha az ideit is hozzáadjuk, 716,6 milliárd forint.
Az irdatlan összegek ellenére a mélyépítési alapozáson kívül eddig nem épült semmi.
Szemben száguldva az autópályán
Európában – a legilletékesebb, vagyis a Roszatom tájékoztatása szerint – jelenleg pontosan nulla darab atomerőmű épül (egy atomerőmű az első szerkezeti betonöntéstől számít hivatalosan épülőnek, idáig még Paks II-nek sem sikerült eljutnia 11 év alatt). Azaz, miközben egy évtizede nukleáris reneszánszról beszélnek, valójában senki nem épít atomerőműveket. Nem véletlenül: ha egy ország egy kockás papíron elkezdi kiszámolni, hogy mennyi energiára van szüksége, és azt milyen forrásból lehetne megtermelni a legolcsóbban, az atom soha nincs benne az első három lehetőségben, mert túl drága. Rendszerint a nap- és a szélerőművek végeznek az élen, de még a gázerőművi áramtermelés is sokkal olcsóbb, mint amit egy új atomerőmű tudna nyújtani.
Lengyelország évek óta hangoztatja, hogy (nem orosz) atomerőművet kíván építeni, de ennek érdekében nem tett semmit, a bejelentéseket inkább a piac befolyásolására, kedvezőbb gázszerződési feltételek kialkudására használja. Franciaország valóban tervez újabb atomerőműveket építeni, de kevesebbet, mint amennyi régit leállít – a hivatalos tervekben az atomenergia részarányának 75-ről 50 százalékra csökkentése szerepel.
A Roszatom nem képes rá
Az orosz Roszatom Európában nem képes az európai szabályokat betartva atomerőművet építeni. Ezt a közelmúltban Aszódi Attila volt bővítési kormánybiztos is kimondta. Ugyanő egyébként azt is írásba adta: azok után, hogy a Roszatom emberei részt vette az ukrán Zaporizsja atomerőmű megtámadásában, veszélyeztetve egész Európa biztonságát, képtelenség, hogy bárhol az EU területén megbízzák őket egy atomerőmű felépítésével.
A Roszatom az EU-ban eddig csak két bebukott atomerőmű-építést tud felmutatni: előbb Bulgáriában köszöntek el tőlük műszaki és pénzügyi problémák miatt, majd két éve Finnország is belátta (sok éves késlekedés, a technológiai minimumnak nem megfelelő engedélyezési tervek benyújtása után), hogy jelen körülmények között nem az orosz cég a megfelelő partner a finn nukleáris szektor bővítéséhez.
Egyelőre a magyar tapasztalatok is egyöntetűen negatívak. A Roszatom nem volt képes megfelelő színvonalú engedélyezési dokumentációt benyújtani, emiatt, vagyis a könnyítések érdekében többször módosítani kellett a magyar jogszabályokat és az Országos Atomenergia Hivatal hatáskörtét. Bár 11 év telt el a bővítési szerződés aláírása óta, még mindig csak az egész beruházás legegyszerűbb, előkészítő fázisánál, a gödörásánál tartunk, de az sem halad túl jól. A munkagödör fala, mint már mi is megírtuk, többször beomlott, miközben hírek érkeztek az alvállalkozók ki nem fizetéséről, egyes bedolgozó cégek levonulásáról is. Mindehhez hozzájönnek még az orosz agresszor elleni szankciók, amelyek a Roszatom több leánycégére és a beruházáshoz hitelt nyújtó orosz bankra is kiterjednek.
…És ezt az Orbán-kormány is tudja
Számos jel utal rá, hogy Orbánék is tisztában vannak a Roszatom-beruházásban történő paksi bővítés kilátástalanságával. Erre utal a rapid döntés Paks I. újabb üzemidő-hosszabbításáról (amiről a bővítési szerződés aláírásakor még nem volt szó – sőt, azt mondták, hogy az első új blokk 2023 végére már a próbaüzemnél tart majd). De az is, hogy Szijjártó mostanában az USA-ban kilincsel a Westinghouse új, moduláris rendszerű mini-atomerőműveiért. Csatlakozó információ, hogy az MVM volt vezetője már korábban levezette: Paks I és Paks II nem tud egymás mellett megélni, mert egymás piacát falnák föl (ugyanazt a terméket, az ún. zsinóráramot árulná mind a kettő, amiből éjszaka jelenleg is komoly fölöslegünk van). Ez így együtt csak akkor értelmezhető, ha lélekben ők maguk is letettek már a bővítésről. Közben azonban tovább öntik a közpénz-százmilliárdokat a bukott projektbe. Holott ezt a pénzt a lakások hőszigetelésére, a zöldenergia-barát villamos hálózat kiépítésére, új szélerőművekre sokkal értelmesebben is el lehetne költeni.
