A huszonegyedik században egyre inkább elmosódnak a műfajok és stílusok közti határvonalak a képzőművészetben. Nincs ez másként Jila Svicevic esetében sem, akinek a közelmúltban nyílt egy különleges kiállítása az észt fővárosban.

Az Észtországban élő, önmagát interdiszciplináris művészként azonosító alkotó Újvidéken (Novi Sad) született, de a mai napig jószerével csak turistaszemmel látta a szülővárosát.

„Számomra egy komplex kérdés a nemzeti identitás. Szüleim és nagyszüleim is kevert identitásúak, de genetikailag szinte mindenki a világ embere. Kulturális szempontból Vajdaságban és Magyarországon is magyar oktatásban részesültem, az anyanyelvem is magyar. Észtországban 2017 óta élek. Néhány éve Tallinnból vidékre költöztem, ami lehetővé tette, hogy több tapasztalatot szerezzek az organikus hortikultúrában” – fogalmazott a művész. (A hortikultúra kertművelést jelent – a szerk.)

A Konzervatív Evolúció című kiállítás 2025. január 20. és február 28. között látogatható a tallini Metropol Galériában. A kiállításon magcsereberére is lehetőség nyílik, mellyel a tárlatlátogatók hozzájárulhatnak a biológiai sokszínűség megőrzéséhez. Jila Svicevic mesélt a Zöld Hangnak arról, mi a célja a különleges kiállítással és a szegedi paprika magjaival Tallinban.

Mióta foglalkozik az élet elterjedésének kutatásával? Ez kutatás vagy inkább kifejezési forma?

Mindig is érdekelt a témakör. Már kisgyerekként jobban érdekeltek a természet apró részletei. Szegedi általános iskolai tanulmányaim során érdeklődésem a Hevesy György Városi Kémia Verseny 4. helyére vezetett, de a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium Természettudományos tagozatán elkezdtek jobban érdekelni a humán tárgyak.

Bár természettudományos érdeklődéseim a mai napig megmaradt, jelenleg leginkább az foglalkoztat, hogy különböző eszközökkel elért, leggyakrabban vizuális benyomásokkal keltsem fel a társadalom érdeklődését a körülöttünk lévő élet részletei iránt.

A különféle növények magjainak alakja, szerkezete is foglalkoztatja. Mire lehet következtetni az egyes magok felépítéséből? „Mit üzennek” a magok a mai kor emberének?

Amikor közelebbről megszemlélünk egyes magokat teljesen másképp kezdhetjük látni a természet legegyszerűbbnek tűnő részleteit, melyek akár földön kívüli vagy az óceán mélyén élő még felfedezés előtt álló életformákra emlékeztetnek.

Lenyűgözőnek tartom, ahogyan a különböző magvak szerkezete pontosan úgy fejlődött, hogy a leghatékonyabban el tudjanak jutni egy olyan helyre, ahol a legnagyobb valószínűséggel képesek túlélni és új életté fejlődni. Jó hír, hogy a kiállítás látogatói közül néhányan már be tudtak azonosítani közülük néhányat.

Miért éppen a szegedi paprika magjait vitte Tallinba?

Már egy ideje gyűjtöm a különféle vetőmagokat és azok variánsait. Mindenképp szerettem volna, hogy a szegedi paprika is a gyűjteményem része legyen. Ennek magjait az eredetének térségében kaptam kézhez és múlt nyáron elültettem őket. Az általam nevelt növények magjait ősszel begyűjtöttem.

Egyébként a felesleges magokat a kiállításon jelenlévő másfajta magokhoz hasonlóan elajándékozzák vagy eladják az EcoLogicCulture projekten belül.

**Szegedi paprika és makói hagyma magok**

Hogyan zajlik a magcsere a kiállítás ideje alatt? Az akció azt feltételezi, hogy a tárlat látogatóknak saját magjai vannak.

A kiállítótér kabinetje interaktív installációként szolgál, ahova bárki elhozhatja és beteheti az akár lejárt magokat is, cserébe elvihet olyan fajtavariánsokat, ami érdekli. A kiállítás kezdetéhez a saját gyűjteményemből hoztam magokat, illetve voltak, akik már a megnyitó alkalmával hozzájárultak a cseréhez saját magjaikkal is.

Szerencsére Tallinn legtöbb városrészében már működik legalább egy közösségi kert, de amikor a városi közösségi kertek népszerűsítésében segítettem, akadályokba ütköztem. Nehéz volt az embereket arra inspirálni, hogy elkezdjenek érdeklődni az iránt, hogy bármit is elültessenek. Ez teljesen érthető, hiszen a legtöbb ember elfoglalt és tapasztalat hiányában nem látja értelmét belefogni valamibe, amihez nem ért.

A magcserére kialakított interaktív installációval arra szeretném inspirálni a városi közösséget, hogy kezdjenek el kísérletezni az általuk előállított, kiválasztott magokkal. Mindezzel hozzájárulhatnak a biológiai sokszínűség megőrzéséhez, valamint kísérletezhetnek azzal, melyik fajtavariáns lesz ellenállóbb a változó környezeti viszonyokra.

A szegedi paprika magokat személyesen hoztam el Szeged térségéből, a makói hagymadugványokat pedig értelemszerűen Makóról. Sajnos azt tapasztaltam, hogy a híres makói hagymát már egyre nehezebb megtalálni a városban. Ezért a hagyma dugványait elhoztam Észtországba, melynek a magjait ősszel leszüreteltem.

Az installációban egy asztalon kört alkotott a magokból. Erről mesélne néhány mondatban?

A közösségi kertek népszerűsítéséhez magbombákat kezdtem el készíteni, melyek megóvják a bennük lévő magokat a kiszáradástól vagy rothadástól. A magbombák többnyire különböző vadvirág magokat tartalmaztak, a biodiverzitás támogatására. Ezek csak akkor hajtanak ki, amikor minden viszony megfelelőnek tűnik a bennük rejlő magok számára. Az idők során több magbomba készítő foglalkozást vezettem, ahol arra ösztönöztem a résztvevőket, hogy vessék el a földbe az alkotásaikat.

A ’Wildheart’ c. mű is egy ilyen vadvirágokat tartalmazó magbomba. A körülötte lévő különféle vadvirág magok magukban hordozzák a lehetőséget, hogy minél többen tegyünk kisebb lépéseket afelé, hogy hozzájáruljunk az élet fenntartásához a földön. Mindezzel az emberiség és természet közötti kapcsolatot igyekszem személyesebbé tenni.

Korábban úgy fogalmazott, hogy a fogyasztás és a gazdasági növekedés jelenlegi szintjének visszaszorítására egy új paradigmát kellene találni, amely felismeri a környezeti-egészség hatását és az evolúciós trendeket. Így fenntarthatóvá válna az általunk ismert élet sokszínűsége. Mi lehetne az új szemléletmód/paradigma? Hogyan lehetne megváltoztatni a fogyasztói társadalmat?

A pozitív változás kezdetét abban látom, amikor a társadalom tagjai elkezdenek hosszabb távlatokban gondolkodni. Ekkor átláthatóbbá válik, hogy a jelenlegi kényelmes életmódunkkal egyre vékonyabb jégen táncolunk. Emiatt érdemes azt is átgondolni, hogyan járulhatunk hozzá egy egészségesebb élet kialakításához saját magunk és környezetünk számára. A magcsere emellett a cserekereskedelem ideáját is felveti.

A jövő egyre kiszámíthatatlanabbnak tűnik, egyre kaotikusabb és gyakoribb radikális változásokkal. Úgy gondolom, a felkészültség nem árt, hiszen így nemcsak az egyén érezheti magát hosszabb távon biztonságban, de az önfenntarthatóságra való törekvés a környezetünket is pozitív változásra ösztönözheti.