Az elmúlt napok hideg, csapadékos időjárásának hatására a fecskék ismét nehéz helyzetbe kerültek hazánkban. Drámai képsorok bukkantak fel az interneten és a főáramú médiában. A tömegesen vonuló fecskék ezrével kerestek száraz menedéket a házakban szerte az országban. Annak jártunk utána, hogyan érinti a klímaváltozása a Kárpát-medence élővilágát, és mi vezethetett a fecskék számának döbbenetes mértékű csökkenéséhez.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
A globális klímaváltozás hatásai ma már szinte minden földrajzi térségben megfigyelhetők, és ez alól a Kárpát-medence sem kivétel. Ez a változás szemmel láthatóan átalakítja a régió ökológiai rendszerét, erőteljes hatással van a növény- és állatvilágra. A Kárpát-medence különösen érzékeny területnek számít, mivel gazdag és változatos élővilágának egy része már eddig is jelentős stresszhatásnak volt kitéve az emberi tevékenység és az éghajlati tényezők miatt.
A Kárpát-medencében az átlaghőmérséklet már az elmúlt évtizedekben is növekedett, és a jelenlegi előrejelzések szerint a 21. század végére akár 3-4 °Celsius fokkal is emelkedhet. Ez a változás különösen nagy kihívást jelent az élővilág számára, hiszen számos faj nem képes gyorsan alkalmazkodni a gyors éghajlati változásokhoz.
Az emelkedő hőmérsékletek következtében hosszabb és súlyosabb aszályos időszakok alakulnak ki, amelyek a növényzetet és az állatvilágot egyaránt sújtják. Az aszályok különösen a vízhez kötődő élőlényeket, például a kétéltűeket és a halakat fenyegetik, amelyek élőhelyei kiszáradnak vagy eltűnnek. A hazai erdők is nagy károkat szenvednek el: a szárazság csökkenti a fák ellenálló képességét a betegségekkel és kártevőkkel szemben.
A Kárpát-medencében élő számos állatfajnak alkalmazkodnia kell az új éghajlati viszonyokhoz, ami gyakran az élőhelyek elhagyásával jár. A madárvilágban jelentős változások figyelhetők meg.
Arról, hogyan érinti a klímaváltozás a Kárpát-medence területén élő madárfajokat Lovászi Péterrel, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület vezetőségi tagjával beszélgettünk. A biológus azt is elmondta, hogyan tudnánk segíteni a környezetünkben élő madaraknak.
Az utóbbi évtizedekben a partifecskék mellett a molnárfecskék és a füsti fecskék száma is megcsappant. Hogyan és miért tűnhettek el a fecskék hazánk tájairól? Milyen okai vannak a kedvezőtlen folyamatoknak?
Ha a hazánkban fészkelő madarak többéves trendjeit nézzük, akkor 2011-ben valóban csak az ezredfordulón észlelt fecskemennyiség negyedét számolták a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felmérői, az 1999-ben indult MMM-programban. Ezt, a rendkívül hűvös és csapadékos 2010-es nyár okozta visszaesést azóta némileg kiheverték az állományok, de az ezredfordulóhoz képest a füsti fecskék száma így is a felére, a molnárfecskéké az 1999-es érték 40 százalékára csökkent. A partifecskék 90 százaléka eltűnt a Tisza folyó partjairól. Ennek okai sokrétűek: a mezőgazdasági vegyszerhasználat, a szúnyogirtás, a legelő állatállomány csökkenése az elérhető táplálékot csökkenti, a fészkek leverése a költést hiúsítja meg, az időjárás az egyedeket tizedeli a vonulás és telelés során.
Ha szűkebben az elmúlt heti tömeges fecskepusztulásra gondolunk, akkor kijelenthetjük, nem tudjuk a pusztulás pontos mennyiségét és arányát. Valószínűleg nagyrészt nem is a Kárpát-medencében fészkelő fecskéket, hanem az északról érkező vonuló madarakat érintette a több napos kedvezőtlen időjárás, hiszen a “mi fecskéink” már valószínűleg korábban elindultak telelőhelyeik felé.
Hogyan hatott az utóbbi napok hideg, csapadékos időjárása a fecskékre?
Szeptember első felében javában zajlik a füsti fecskék és a molnárfecskék vonulása. Elsősorban ezt a két fajt érintette most a kedvezőtlen időjárás. Magyarországon a tőlünk északra fekvő területek költőállományai vonulnak át, Dániából, Skandináviából és a balti államokból is érkeznek csapatok. A több száz, vagy akár ezer kilométeres repülés felélte az egyedek zsírtartalékait, és mivel a több napos hideg, esős időben nem repültek táplálékállataik, legyengültek.
Az átlagos években a legtöbb embernek fel sem tűnik, hogy mekkora tömegben vonulnak át a fecskék, de most a gyorsabban felmelegedő aszfalt felett vagy a nyílt vizek és nádasok helyett a melegebb mikroklímájú településeken repkedő csapatokat könnyű volt észrevenni.
A fiatal fecskék jelentős része egyébként sem éri meg a következő tavaszt, a vonulási és telelőterületeken nagy arányban csökken létszámuk, csak nem ennyire hirtelen, nagy számban és nem a szemünk előtt zajlik a folyamat. Bár a természet olyan értelemben fel van erre készülve, hogy a fecskék évezredek óta mindig kiheverték a hasonló eseményeket, azonban az emberi hatások miatt lecsökkent létszámú populáció érzékenyebb minden ilyen hatásra.
A klímaváltozás hatásai más fajokat is nehéz helyzetbe hoznak. Mely madárfajokat érintik ezek a hatások a fecskék mellett?
Gyakorlatilag valamennyit. Vannak “nyertesek” és “vesztesek” is. A mediterrán élőhelyeket kedvelő füleskuvik a Kárpát-medencében is egyre gyakoribb. A nálunk telelő pintyek, cinegék is könnyebben átvészelik a telelt. A hosszú távon vonuló madárfajok – mint például a fecskék – nehezebben alkalmazkodnak, megszokott időzítésükkel “lekésik” a korábbi tavaszt, ezzel a fiókanevelésre legalkalmasabb időszakot.
A szakemberek megemlítik a madarak, a számukra táplálékot szolgáltató rovarok és a mezőgazdasági vegyszerhasználat összefüggését. Pontosan hogyan hat a túlzott vegyszerhasználat az állatokra?
Kibővíteném a dolgot, utalva arra, hogy a rendkívül bonyolult ökoszisztémák egyik alapját képezik a rovarok, mint nagyon sok őket fogyasztó állat táplálékállatai. Ha a rovarok száma csökken (márpedig drasztikusan csökken a vegyszerhasználat, az urbanizáció, a klímaváltozás miatt), minden élőlényt érint a korábbi egyensúly felborulása. Ideértve az emberiséget is.
Mit tehetünk a fecskék érdekében? Hogy tudnánk jobb életkörülményeket teremteni a tágabb környezetünkben élő madaraknak?
Mindenki gondoljon a saját alapvető igényeire! Hozzánk hasonlóan nekik is búvóhely és élelem szükséges, és nem csak hébe-hóba, hanem a költés minden napján, a vonulás minden állomásán. Például, ha a mezőgazdasági művelésre alapvetően alkalmatlan területeken csak a pénzügyi támogatások miatt fenntartjuk a mezőgazdálkodást, akkor a vadon élő élőlényektől vesszük el a búvó- és táplálkozóhelyet. De ezek közé tartoznak a mezőgazdaságban is nélkülözhetetlen beporzó rovarok is. Vagyis egyéni szinten racionális döntést hoz az adott gazda, de “rendszerszinten” öngólt lövünk vele.
Hasonló a helyzet a szúnyogirtással: az emberek kényelme miatt öljük halomra a rovarokat, nem csak a csípőszúnyogokat. Egyéni és társadalmi döntéseink során is jobban figyelembe kellene venni a természetet – és ezzel saját hosszú érdekeinket is!
Egyéni szinten is lehet sok apró segítséget adni: akár a szelektív hulladékgyűjtéssel, a felesleges dolgok tudatos meg nem vásárlásával, az élelmiszerpazarlás elkerülésével, vagy a környezetbarát közlekedéssel is segítjük a vadon élő fajokat, hiszen csökken a bányászat, a vízigény, az energiatermelés nyomása a természetre.