A tánc világnapját negyven éve az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének egy részlege, a Nemzetközi Táncbizottság alapította meg, és Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész születésnapján ünneplik. E nap felhívja a figyelmet például a táncban lévő rendkívüli erőre, amely mindig más és más formában nyilvánul meg, újabb és újabb értelmet nyer. A világjárvány közepén 2021-ben például így fogalmazta meg üzenetét Az év táncművészének többször megválasztott Friedemann Vogel a Papageno alapján:
„Táncosként folyamatosan mozgunk, és felejthetetlen pillanatok megalkotására törekszünk. Függetlenül a tánc műfajától, minden táncművész ezeket a pillanatokat igyekszik elérni. Ezért, amikor egyszer csak nem léphetünk fel, a színházakat bezárják és a fesztiválokat lemondják, a mi világunk megtorpan. Nincs fizikai kapcsolat. Nincsenek előadások. Nincs közönség. A közelmúlt történelmében a táncközösségnek még soha nem volt ilyen közös kihívása abból a szempontból, hogy motivált maradjon, hogy megtalálja a létjogosultságát.
Mégis, amikor valami értékeset elvettek tőlünk, pontosan akkor értékeljük azt, hogy valóban mennyire fontos az, amit csinálunk, és mit jelent a tánc a társadalom egészének.
A táncosokat gyakran fizikai képességeik miatt ünneplik, bár valójában inkább mentális erőnk tart fenn minket. A fizikai és pszichológiai agilitás egyedülálló kombinációja segít minket a küzdelemben, hogy újra feltaláljuk magunkat, hogy folytassuk a táncot és inspiráljuk a világot.”
Ha már inspiráció, akkor e napon újra a szemünk előtt lebeghet a XX. század egyik legragyogóbb táncművésze, Markó Iván, akit néhány napja veszítettünk el.
De ki kell térnünk például a tánc közösségformáló és gyógyító erejére is. Mindkettőnek óriási szerepe van abban például, hogy Okinaván, a 100 éves emberek japán szigetén ősi hagyománnyá vált az élethosszig tartó táncolás, amely a zene és a mozgás összekapcsolása a testet, a szellemet és a lelket is fiatalon tartja.
Nem véletlen, hogy hazánkban is terjed a 60+ programokban a közösségi tánc, többek között közparkokban csodálhatjuk meg, nagyszülői dédszülői korban mit jelent, hogyan hat a résztvevőkre. Ma már profi oktatók foglalkoznak itthon is a táncoslábú örökifjakkal. Mint a szeniortanc.hu oldal fogalmaz:
A szenior örömtánc kimondottan az idősebb korosztály számára kitalált, forradalmian új, közösségi mozgásforma. A nyugat-európai országokban már negyvenöt éve működik, de hazánkba csak nemrég jutott el. Nincs szükség sem táncpartnerre, sem előzetes tánctudásra. Az oktató megmutatja, majd gyakoroltatja a csoporttal a rövid koreográfiát, amit meg kell jegyezni.
Az idős szervezethez igazított, kíméletes sporttevékenység és agytorna a legújabb kutatások szerint eredményesen késlelteti a demencia és az Alzheimer-kór kialakulását.
2016-ban jelent meg az első olyan publikáció, amely igazolta, hogy az Alzheimer-kórral szemben valódi segítséget jelenthet a tánc, mint az egyik legjobb rendszeres mozgásforma. Mint a Sokszínű Vidék beszámolt róla Journal of Alzheimer’s Disease alapján:
A kutatók több, mint 30 évig 876 résztvevőt tanulmányoztak, akiknek az átlagéletkoruk a vizsgálat végén 78 év volt. A kísérlet során különböző memóriateszteket végeztettek velük, valamint folyamatosan MRI vizsgálatokkal tesztelték az eredményeket. Az egyik fontos elem volt, hogy megnézzék, hogy a fizikai aktivitás mennyire befolyásolja a résztvevők memóriáját. Az eredmények egyértelműen bizonyították, hogy az aktív életmód közvetlen hatással van az agy működésére, növelve annak térfogatát, ezáltal hozzájárulva az Alzheimer-kór kockázatának csökkentéséhez. Cyrus A. Raji vezető szerzője elmondta.
Ez az első tanulmány, amelyben sikerült megállapítani, hogy különböző fizikai aktivitás és az Alzheimer kór kockázata összefüggésben van. A speciális mozgások úgy tűnik, hogy különösen pozitív hatással vannak agyunk működésére. A tánc és a kertészkedés különösen.
Kiemelt kép: Pixabay