A Börzsöny szinte érintetlen északi részén található, nehezen megközelíthető Csarna-völgy a WWF Magyarország szakemberei szerint Magyarország legnagyobb fokozottan védett és háborítatlan erdőtömbje, ahol fél évszázada nem történt fakitermelés. Néhány éve komoly harcot kellett folytatnia a természetvédelmi szervezetnek, hogy ne is legyen, több mint 70 ezren álltak ki mellette. Az Erdők Világnapján, március 21-én e terület jelenét és reménybeli jövőjét mutatjuk be a WWF szemével és az erdőprogram résztvevőinek elképzeléseivel.
Észak-Magyarországon Hollókő, a híres múzeumfalu mellett létezik egy Holló-kő nevű, sokkal kevésbé ismert, de legalább olyan szép hely is, az erdő mélyén. A 685 méter magasan fenséges kilátás nyílik a Magas-Börzsöny 900 méter körüli vonulatára a Csarna-völgy, illetve a Fekete-völgy felett, de
természetvédelmi szempontból fontosabb mindaz, amit odalent találunk.
A WWF Magyarország tavaly forgatott új, gyönyörű filmjében innen, a Holló-kőről mutatta be e vidék páratlan értékét Gálhidy László, az erdőprogram vezetője (6:40-től).
„Ez a völgyrendszer, ami mögöttünk elterül, tulajdonképpen az ország legnagyobb fokozottan védett és egyben háborítatlan erdőtömbje. Itt negyven-ötven éve nem volt fakitermelés, mondhatjuk azt is, hogy ez egy vadon állapotú erdő. Ha ez nem lenne elég, még azt is érdemes hozzátenni, hogy
olyan ikonikus állatfajok fordulnak itt elő, amelyek az országban nagyon kevés helyen.
Talán elsőként érdemes említeni az eurázsiai hiúzt, amelynek egy példánya most már jó néhány éve járja ezeket a bérceket, völgyeket, és kiváló élőhelyre talált itt, Magyarország határain belül. Fészkelt itt parlagi sas, uráli bagoly. Farkasnyomot is láttak már ezen a területen.”
Mint néhány hónapja bemutatott filmből kiderül, a WWF Magyarország a kezdettől fogva az volt, hogy valamilyen formában megőrizze a területet olyannak, amilyen. Ha a fakitermelési szándék továbbra is megmarad, ennek a szervezet szerint gátat kell szabni, vagy meggyőzni a döntéshozókat a helytelenségéről. Gálhidy László szerint
a megoldás az lenne, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően övezetekre, zónákra osztanák a nemzeti parki területet, amelyben lenne egy magterület, faanyagtermelés nélkül.
Hozzátette: lenne egy olyan övezet, ahol folyhat valamilyen gazdálkodás, ez részben a nemzeti park területén vagy környékén élő emberek megélhetését is szolgálja. Úgy látja, szükség lehet egy nemzeti parkban olyan területre is, ahol parkolók vannak, épületek állnak, ahol megihatnak egy kávét vagy egy sört. Ez így egy kerek egészet alkotna, de a legfontosabb szerepe nyilván a magterületnek lenne.
„Mindenki, aki veszi a fáradságot és eljut oda, a természetet a maga valójában látja.
A Csarna-völgy a mi céljaink szerint a Duna-Ipoly Nemzeti Park egyik legfontosabb magterülete lenne, ebben természetesen a nemzeti park igazgatósága is egyet ért velünk. (…) Azt reméljük, hogy néhány évtized múlva, amikor már csak természetvédelmi erdőkezelés lesz jelen, egyre gazdagabbá, egyre értékesebbé válnak ezek a területek, ami a helyi klímát is nagyon előnyösen befolyásolja.”
Mint Bódis Pál, az erdőprogram szakértője elmagyarázza a képsorokon: „A természetvédelmi erdőkezelés során nem viszünk ki fát, ott mindent alárendelünk a természet folyamatok megsegítésének. Ezt mesterségesen is meg lehet tenni, ennél jobban nem is értünk semmihez. Fogjuk a fűrészt, kivágjuk a fát, eldől és lám, holtfa. Ha nem visszük ki, ezzel teremtettünk egy élőhelyet.”
Ez szerinte is drámaian hangzik, hiszen mégiscsak elpusztult egy faegyed, ugyanakkor rengeteg más élőlénynek – ami legalább ilyen fontos, vagy mivel addig nem volt jelen, még fontosabb az erdőnek – nagyon nagy segítséget lehet vele adni. Elmondása szerint:
„Ugyanakkor vannak olyan nagyon értékes erdőterületek Magyarországon, ahol az lenne a legszerencsésebb, ha nem csinálnánk semmit.
Vagy ha csinálunk is, az csak a természetvédelmi céloknak megfelelő erdőkezelés lenne.” Érdemes felidézni, hogy néhány éve szinte az egész országot megmozgató, vagy legalábbis elgondolkodtató ellentét alakult ki a Csarna-völgy ügyében a természetvédők és a kisvasútépítők között. A WWF Magyarország 2018-ban a honlapján úgy fogalmazott, hogy miután a terület kezelője, az Ipoly-Erdő Zrt beadta engedélykérelmét kisvasút építésére, „a gyalogosan bárki által látogatható, sérülékeny vadon területen helyreállíthatatlan károkat okozhatott volna.”
A területért folyó harc több mint három éve véget ért, a WWF akkori cikke szerint több mint 70 000 ember állt ki a Csarna-völgy megőrzése mellett, így végül Nagy István agrárminiszter utasította a terület kezelőjét az engedélykérelem visszavonására.
Kiemelt kép: YouTube
