Úgy egy fél éve olyan sok a budapesti segélyhívás, de olyan kevés a mentésiránytó, hogy előbbiek az ország minden pontjára „átcsorognak”. Így rendkívül értékes idő vész el, ami a betegek ellátását hátráltatja. A Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége szerint az ok egyértelműen a hívások mennyisége és az azt fogadók száma közti aránytalanság. Van olyan irányító, aki tavaly a szabadsága jelentős hányadát nem tudta kivenni, ami tovább növeli stresszt a dolgozók körében.
„A budapesti, központi irányítócsoport egész egyszerűen nem győzi a hívásokat, rengeteget képtelenek felvenni. Az ilyen, átcsorgónak nevezett hívások addig vándorolnak, amíg valahol kezelni tudják a szabad kapacitás függvényében” – mondta lapunknak a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének (MOMSZ) ügyvezető alelnöke.
Illés István, aki maga is mentésirányítóként dolgozik, hozzátette, a rendszer eddig is így működött, léteztek ilyen átcsorgó hívások, amelyek egy másik megye aktuálisan fogadóképes irányításába kerültek. Mintegy fél éve azonban szinte kezelhetetlenül sok köt ki máshol.
Kezdetben csak néhány kijelölt megyébe kerültek át hívások, de mostanra mindegyikbe jut, teljesen véletlenszerűen.
Elmondása szerint a rendszerrel több gond is akad, de a legnagyobb probléma az időveszteség. Átcsorgó hívás esetén a mentésirányító rögzíti bejelentő elérhetőségét, a helyszínt, a telefonszámot. Ezt úgy teszi, hogy egy kikérdezésen már túl van a bejelentő a 112-es hívásfogadó központ által. Erről készít egy adatlapot, lezárja, majd átküldi a budapesti irányítócsoportba, oda, ahová irányult volna az eredeti a hívás. Ott, amikor valaki felszabadul, átveszi az adatlapot, indítja mentőautót, esetleg visszahívja a bejelentőt, mert még kérdése van. Utóbbi leginkább olyankor fordul elő, amikor valaki olyan helyszínre kér segítséget, amit a vidéki kolléga nem ismer. Mint az alelnök mondta, „fogalma sincs arról, hogy található például Mari néni kocsmája a XVII. kerületben”.
Illés István szerint ezzel borzasztóan fontos percek vesznek el.
„A kollégák között ez folyamatos beszédtéma, nagyon elégedetlenek. Azt kell elképzelni, hogy ülünk a saját megyénkben, irányítjuk az operatív mentőmunkát. Rengeteg hívás érkezik, nemcsak mentés miatt, hanem érdeklődő, információt kérő egészségügyi jellegűek is, de sok helyen még az orvosi ügyeletek hívásai is. Előfordul, hogy egyszerre nagyon sok mentőautó van úton, ezeket követni kell, intézkedéseket végrehajtani. Mindeközben becsörög egy budapesti hívás. Ha fel is vesszük, akkor a saját megyénkből érkezőt nem tudjuk. Így a mi hívásunk kezd tovább vándorolni, és egy másik megyébe kerül át. Ez egy ördögi kör” – tette hozzá.
A mentésirányító szerint teljesen egyértelmű, hogy humánerőforrás és az ellátandó feladatok mennyisége közti aránytorzulás az oka az egésznek.
A világjárvány miatt mostanában rengetegen hívják a 112-őt, amit ennyi kolléga képtelen kezelni. Mindezek tetejében az Országos Mentőszolgálat monitorozza, hogy egy-egy mentésirányító kellő időben felvett-e minden becsörgő hívást. Erről statisztikákat készítenek, amit aztán számon is kérnek. Pedig Illés István szerint olyan gyakran előfordulhat, hogy éppen valami más dolguk akad, például mosdóra mennek, esetleg rádión irányítanak egy mentőegységet, betegutat szerveznek, vagy egyéb a mentéssel összefüggő feladatot látnak el, ami nem feltétlenül a közvetlen hívásfogadást jelenti.
„Sok mindenkivel kell egyszerre kommunikálni, nem szabad összekeverni az eseteket, elképesztően nagy a pörgés és rengeteg dologra kell figyelni, a stressz iszonyúan nagy. Ilyenkor megesik, hogy elfelejtjük megnyomni azt a gombot, amivel ki lehet jelentkezni. Az elveszett hívást aztán keményen bevasalják, ez tovább növeli a feszültséget” – mondja.
Illés István szakszervezeti alelnökként a helyzet miatt az utóbbi napokban számos megyében utánakérdezett a munkatársaknál, hogy mennyire súlyos az emberhiány. Mint megtudta, sok helyen jelentős gondokat okoz az irányításban. Országos probléma, hogy a feladatok mennyisége és az irányítók száma között helyenként tartósan, hosszabb ideje, míg máshol időszakosan, visszatérően nincs meg az egyensúly.
Ráadásul leterheltség, feszültség időnként szembeállítja a szintén emberfeletti munkát végző kivonuló dolgozókat és az irányítókat, ami nem kedvez a munkahelyi kapcsolatoknak.
Szerinte csak az enyhítené a helyzetet, ha kialakulna egy egészséges egyensúly a munka mennyisége és az azt elvégző mentődolgozók száma között. Kiemelte, ez a munka még békeidőben sem egyszerű, a járványhelyzet pedig súlyosbítja a terhelést. Sokan tartanak attól, hogy a szomszédságunkat sújtó háború következtében a hazánkba menekültek száma tovább növeli a nehézségeket, emeli a munkaterhelést, ezt pedig változatlan létszámmal kell megoldani.
Kerestük kérdéseinkkel az Országos Mentőszolgálat sajtóosztályát, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.
A borítókép illusztráció. Fotó: Rácmolnár Milán
