Januárban felrobbant az infláció – ezzel a mondattal kezdődött az ING elemzése, miután február 11-én a KSH közzétette, hogy tavaly januárhoz képest 7,9 százalékkal emelkedtek az árak Magyarországon. Ilyen magas számra egyetlen elemzőház sem számított, még az ING sem, amely pedig a többséggel szemben úgy kalkulált, hogy a novemberi és decemberi 7,4 százalékos szintről gyorsulni fog a pénzromlás – írja elemzésében a G7.hu.
Ez az inflációs szint láthatóan már a kormánynak is kellemetlen, az 5-7 százalékosnál gyorsabb pénzromlás már kikezdheti a kormányzó pártok népszerűségét. A magyar kormány ebben a helyzetben azt a kommunikációs stratégiát választotta, hogy egyrészt az infláció külföldi eredetű összetevőit hangsúlyozza, másrészt pedig azokat az intézkedéseket, amelyekkel igyekszik megfékezni a pénzromlást.
Ez a kormányzati kommunikációs tálalásban négy infláció elleni intézkedést jelent:
- a régóta érvényben lévő „rezsicsökkentést” (vagyis az áram, a gáz, a kéményseprés, a szemétszállítás, a távhő és a víz díjának 2014-es szinten történő befagyasztását);
- a benzin és a gázolaj literjének 480 forinton történő rögzítését november 15-től;
- a jelzáloghitelek kamat rögzítését a tavaly október 27-i szinten januártól;
- és végül hét élelmiszer (búzaliszt, kristálycukor, csirkemell, csirke far-hát, étolaj, sertéscomb, tej) árának visszaállítását az október közepi szintre február 1-jétől.
Ezek közül a változó kamatozású hitelek kamatstopja valójában nem inflációcsökkentő, hanem egyenesen növelő hatású. Enélkül ugyanis jelentősebben nőnének a törlesztő részletek – amelyek nem részei az inflációs számításnak –, így kevesebb elkölthető pénz maradna ezeknél az adósoknál. Ha viszont több marad, akkor könnyebben meg tudják vásárolni a dráguló árukat, így pedig bátrabban emelhetnek árat a kiskereskedők és szolgáltatók, hiszen nem kell attól tartaniuk, hogy a magasabb áron már nem kell majd az árujuk, szolgáltatásuk. Ezzel az összefüggéssel nyilván a kormányban is tisztában vannak, csak a kommunikációs szempontok fontosabbak, mint a közgazdaságtan: a népjóléti intézkedéseket akkor is összecsomagolva kell tálalni a választóknak, ha ezek közül az egyik történetesen nem csökkenti, hanem – áttételes módon – növeli az inflációt.
Az infláció letörésének céljával látszólag ellentétes, ha a választások után a szabott határidőig bevezetett árstopokat hagyják kifutni, de ha valamennyire is racionális gazdaságpolitikát feltételezünk, akkor erre valószínűleg sor kerül majd. Az intézkedések káros mellékhatásai ugyanis már jól láthatóak, pedig csak nemrég vezették be őket. A befagyasztott üzemanyagárak miatt egyre több benzinkút húzza le a rolót legalább átmenetileg, mert nem akar veszteséget termelni. Hozzájuk hasonlóan pedig már a kisboltosok is azzal szembesülnek, hogy a nagykereskedőtől csak drágábban tudják beszerezni az árut, mint amennyiért nekik el kell adniuk.
Borítókép: Pixabay
