Jámbor András a Józsefvárosban nőtt fel, majd hat éve lett újra a kerület lakója. Itt neveli hat és három éves gyermekét, itt indul a 2021-es előválasztáson a 8. és 9. kerületet magában foglaló 6-os számú egyéni választókerületben, a Párbeszéd és a Szikra Mozgalom jelöltjeként. Az újságíróból lett politikus, a Mérce alapítója és korábbi főszerkesztője, a környék élhetőségéről, a gyermeknevelésben ránk váró kihívásokról, a közmédia megszüntetésének előnyeiről, a független újságírásról, az állami dolgozók bérrendezéséről beszélt többek között a Very Important Planetnek.
Zöld szemüvegen át mennyit változott a Józsefváros a gyerekkora óta?
Öt-hat évvel ezelőtt figyeltem fel arra, hogy változtak a dolgok: rengetegen sétáltak a Mátyás téren, sportolás céljából futott egy hölgy, a József utcában pedig nyugodtan nyomkodhatta egy gyerek az telefonját. Mindezeknek tíz évvel korábban furcsa következményei lettek volna. Kocsis Máté vezetése alatt a szegények kiszorultak a kerületből, de nagyobb lett a közbiztonság. A parkok rekonstrukciója, a zöld területek kezelése még a 2009 előtti polgármester, Csécsei Béla érdeme, de Kocsis Máté aratta le a sikerét. A klímaváltozásnak viszont megvannak a hatásai.
Az Orczy utat, ahol én is dolgoztam, a nyári esők bokáig elöntötték, mert a városi környezetet egyszerűen nem készítették fel a hirtelen lehulló nagy csapadékmennyiségre, a csatornarendszer nem tudta elvezetni. Persze egy jól átgondolt panel- és bérlakásprogram jelentős előrelépés lenne zöld szempontból is. Ha a kerület házainak nem csak a homlokzatait, de a gépészetét is javítanánk és jutna forrás megfelelő szigetelésre, az energiafogyasztás optimalizálására, az máris nagyobb előrelépés lenne, mint például egy rezsicsökkentés.
Hiszen az áraktól függetlenül a háztartások nagyságrendekkel kevesebb energiát fogyasztanának, ami a bolygó jövője szempontjából sem elhanyagolható szempont.
Melyek jelenleg a választókerületében a legfontosabb megoldandó feladatok?
Egyértelműen a lakhatás a legjelentősebb probléma nem csak József- és Ferencvárosban, de egész Budapesten, valamint az országban is. Nem lehet megfizethető áron lakást találni, az ingatlanpiac túlhevült. Ezért is lesz fontos, hogy kormányváltás után megvalósítsuk a Diákvárost az eredeti tervek szerint. Ez 12 ezer új kollégiumi férőhelyet és 5800 bérlakást jelent, amelyek Ferencváros jelenlegi rozsdaövezetében épülnének fel. Így enyhülne a nyomás az ingatlanpiacon, lejjebb mehetnének az árak.
De az is probléma, hogy a korábbi fideszes „lakáspolitika” abból állt, hogy kifestették a homlokzatokat.
Ez nagyon látványos, de szükség van új panel- és bérlakásprogramra is. Gépészetileg is rendbe kell tennünk a két kerület házai közül sokat. Bőven van feladat, de alapvető, hogy mindenkinek legyen otthona, ahol tisztességes körülmények között, megfizethető áron lakhat.
Kétgyermekes édesapaként hogyan látja, a nevelésben melyek lettek a fő kihívások?
A pedofilellenesnek álcázott homofób törvény 18 éves kor alatt a családra bíz olyan szexuális nevelési feladatokat, amelyeket a szerintem a család nem tud ellátni. Helyes, hogy a pornót tiltják, de egy tizennégy-tizenöt éves gyerek ismerkedik már a szexszel az interneten. Meg kell tanulnia, hogyan bánjon a saját testével és hogyan a másikéval. Olyan tiltó szabályozás helyett, ami politikai haszonszerzésből született, jobb szexuális felvilágosításra van szükség.
Emellett a közösségi média jelentősen megváltoztatja az önképünket és átalakítja a mindennapjainkat, amire tudatosan fel kell készíteni a következő generációt.
Mint reklámhordozókat, személyes adataink sokaságát használja fel a közösségi média. Ha mindezt a tudást vissza tudnánk fejteni, az igen sokat segítene a saját önismeretünk szempontjából is. Politikai céllal is felhasználják a róluk alkotott képet, erre is fel kell készülni.
Meglehetősen intellektuális programot dolgoztak ki a honlapja alapján, ami egyrészt elismerésre méltó, más kérdés, lehet-e vele választást nyerni.
Minek fogjak bele a politikába, ha nem próbálom meg észérvekkel meggyőzni a választókat? Persze nincsenek illúzióim arról, hogy minden józsefvárosi és ferencvárosi szavazópolgár elolvassa a Szikra Mozgalommal együttműködve kialakított programot, és összeveti az addigi nézeteivel. Nekem mégis az a feladatom, hogy elmondjam a véleményemet, megtiszteljem a választókat azzal, hogy mindent megismerhetnek.
Feltűnő gondolat a közmédia megszüntetése.
Sok nemzetközi példát fel lehet már sorolni rá. A mai közmédia nem látja el stabilan a funkcióját, de nem a megszüntetése a programunk legfontosabb pontja, hanem az újradefiniálása az elmúlt harminc év után, amelyben óriási egyenlőtlenség alakult ki. Az elmúlt éveknek van egy pozitív hozadéka: egyre több olyan médium alakult ki, amelynek tulajdonosa a szerkesztőség, és az olvasók támogatásának köszönheti a létét, nem jobb- és baloldali oligarcháknak, strómanoknak. Ne azoknál az embereknél legyen a médiahatalom, akiknek a legtöbb pénzük van, hanem az állampolgárok támogatása legyen a döntő, eszerint kell elosztani a közmédia megszüntetéséből felszabaduló 120 milliárd forintot, amelyhez hozzá jön a 270 milliárdos reklámbevétel.
A 120 milliárdból létrehozunk egy pénzalapot, így minden magyar állampolgárnak lehetősége lesz egy médiaterméket támogatni évente.
Létezik még Ön szerint független újságírás a mai Magyarországon?
Abszolút független újságírás nincs, de legyen rá törekvés, hogy az újságíró ne a saját érdekei szerint írjon, hanem a közjó szolgálatát tartsa szem előtt, a pártatlanság elvét követve, egyenlő megszólalási lehetőséget biztosítva a szereplőknek. Ez pedig jelen van Magyarországon. Politikai és társadalmi kérdés, hogy az újságírás mellett máshol is a hivatásuk alapvető szabályait betartva dolgozhassanak az emberek, a tűzoltóságtól a rendőrségen át az egészségügyig.
Nem bánhat tovább így a magyar állam a dolgozóival, bérrendezésre van szükség, hiszen egy szociális munkás is körülbelül annyit keres, mint azok, akikkel foglalkozik.
A bér növekedése pedig belső fogyasztást generál, hozzájárul a munkahelyteremtéshez a kis- és középvállalkozásoknál.
És valódi párbeszéd létezik még? Meg lehet még szólítani azokat, akiket megmérgezett a propaganda?
A Mércénél alapvető mondásnak számított, hogy a kormánypártokkal nyílt levél formájában sem kell diskurzust folytatni, de a kormánypártok szavazóival igen. Jövő áprilisban választást kell nyerni, ez még nem mindenki meggyőzésének az időszaka, de utána konszenzust kell teremteni és a propaganda csapdájába ejtett embereket ki kell szabadítani. Nemcsak kormányváltásra van szükség, hanem új konszenzusra is.
