A Very Important Planet felületén rendszeresen biztosítunk megjelenést civil egyesületnek, tudományos cikkeknek, tanulmányoknak, szakértői véleményeknek. Ezúttal Köves Alexandrának, a Corvinus egyetem oktatójának a nemnövekedésről szóló előadásának leiratát közöljük, ami a Fenntarthatósági Műhely webinárján hangzott el.
Megszelídíthető-e a kapitalizmus, hogyan néz ki a növekedésen túli világ és mitől lehetnénk ott boldogabbak? Köves Alexandra a Fenntarthatósági Műhely webinárjában azt mutatta meg, hogy a kényszerű növekedés alapvetésével való szakítás nemcsak egy elméleti lehetőség, a változás hozadékai pedig egy kellemesebb, élhetőbb világot kínálhatnak az emberiségnek.
Nem teszünk komoly lépéseket
Az emberiség létét érintő kockázatokat rangsoroló tanulmányában a World Economic Forum előkelő helyen említi azt a veszélyt, hogy a társadalom nem lesz képes komolyan vehető lépéseket tenni a klímaválság leküzdése kapcsán, s ennek következményeként annak esélyét, hogy a közeli jövőben egyszerűen már nem lesz élhető a bolygó.
Egyértelműen látszik, hogy rossz a jelenlegi irány, mégis sokan ragaszkodnak a meggyökeresedett gazdasági és életszemléletbeli dogmákhoz – ezért könnyen meglehet, hogy a kompromisszumok tengerében felhígulnak, vagy akár teljesen elmaradnak a szükséges lépések.
Pedig a tét nagy: soha nem volt még ennyire fontos, hogy képesek legyünk módosítani a társadalmunkat meghatározó alapmotívumokon, és soha még nem állt ennyire kevés idő rendelkezésre ilyen horderejű változások megvalósításához.
Mi az a nemnövekedés?
A nemnövekedés egy olyan alternatív gazdaságpolitikai irány, amely környezetileg fenntarthatóbb és társadalmilag pedig igazságosabb működéshez vezet, ezáltal választ kínálhat a jelenkor társadalmi, gazdasági és környezeti problémáira. Nem visszafejlődést jelent – ahogy egyes kritikusok értelmezik – a lényeg, hogy a kényszerű növekedés terhétől megszabadított társadalom hatékonyabban bánhat az erőforrásokkal és boldogabb életet kínálhat az egyéneknek, mint a növekedéssel most együtt járó pazarlást és a túltermelést támogató jelenlegi gazdasági kultúra.
A növekedés szentsége volt az elmúlt évszázadban tapasztalt robbanásszerű fejlődés egyik alapvetése, ám a globális növekedés és a haszonmaximalizálás mára sosem látott egyenlőtlenségeket eredményezett.
Míg a növekedéshez kapcsolódó haszon 82 százaléka az emberiség egy százalékához kerül, a Föld lakosságának fele egyáltalán nem részesül a bővülés gyümölcseiből, a kapcsolódó problémákat – mint például a környezeti szennyezés – pedig mindenki megszenvedi, sőt, a károkhoz kapcsolódó költségeket közös pénzekből fedezzük. Ez egyrészt igazságtalan, másrészt borzalmas következményekkel jár mindannyiunk számára – a legrosszabb, hogy a többség el sem tudja képzelni, hogy van kiút; minden működhetne másképp is.
A nemnövekedő világ eléréséhez számos tekintetben radikális fordulatokra van szükség; át kell értékelnünk a jólét fogalmát, nem a javak birtoklásában, fogyasztásában, hanem a jóllét fogalmai szerint kell mérnünk és meghatároznunk az elérendő célokat. Talán meglepő, de a nemrég oly divatos „fenntartható fejlődés” sem elég jó irány, hiszen nem lép ki a hagyományos fejlődés-értelmezési keretből, azaz valójában nem változtat a fő vonalakon. A technológia pedig sok mindenre nyújt megoldást, ám nem segít megakadályozni, hogy felfaljuk, elhasználjuk és a semmivé tegyük azt a világot, amely körbevesz és életben tart bennünket.
A világjárvány miatt gondoltuk újra
A koronavírus-járvány kapcsán sokan újragondolhatták, hogy milyen értékeket tartanak valóban fontosnak munkájuk, magánéletük és életvitelük kapcsán, és végérvényes változások történnek a munkaerőpiacon is; egyes szektorokra egészen biztos, hogy nem lesz szükség a jövőben, az otthoni munka, az online tér alkalmazása miatt a munkavégzésről is másképp kell gondolkoznunk ezután.
Az életünket irányító szemléletet kell megváltoztatni, újra kell gondolni olyan fogalmakat, mint a teljesítményelvűség, a produktivitás és a meritokrácia, hiszen számos problémát felvet, ha csupán gazdasági szempontból definiáljuk a mércét és a kitűzendő célokat.
A paradigmaváltás részeként pedig meg kell barátkoznunk olyan – az örök növekedésre épülő kapitalizmusnak homlokegyenest ellentmondó – elemekkel, mint például a jövedelemplafon, a munkagarancia, vagy a feltétel nélküli alapjövedelem.
Utóbbi elfogadottsága egyre láthatóbb, az Európai Unió 2020-ban nyilvántartásba vette a kezdeményezést, az egyik magyar politikai párt, a Párbeszéd Magyarországért pedig egyik legfőbb programpontjává emelte.
Újraértelmezett munka
A tiszta munka és vállalalati célok fogalma is szükségképpen újraértelmeződik egy nemnövekedő világban, a küldetés fő jellemzője pedig az ügyközpontú működés lesz, nem pedig a haszon-maximalizálás. A gyógyszergyár szerepe szerint tehát már nem pusztán nyereséget termel, hanem az emberi egészséget szolgálja, a játékgyár a gyerekek fejlődését segíti elő és még sorolhatnánk.
Ha pedig a szervezetek alaptevékenysége valamilyen társadalmi ügy szolgálásáról szól, akkor jóval egyszerűbb megítélni, hogy hiteles-e a működés, passzol-e a valódi, mindannyiunkat érintő célkitűzésekhez.
Ha egy mobiltelefon-gyártó például a szemét behunyva, távol-keleti üzemekben szerelteti össze a készülékeket fillérekért, azonnal hiteltelenné válik, hiszen nyilvánvaló, hogy a közvetett kizsákmányolás nem férhet össze az egyéb társadalmi üzeneteivel. A válságok időszakában élünk mos, ha az emberiség egyáltalán képes lesz a megfelelő ellenlépésekre, akkor a változások kora következik. A nemnövekedés pedig pontosan egy olyan pozitív – szolidárisabb, tudatosabban gazdálkodó és a fogyasztás helyett a jóllétre koncentráló – jövőképet kínál, amelyre szüksége van a társadalomnak.
Borítókép: Ökológiai lábnyom. Fotó: Pixabay/ ColiN00B
