Az alapjövedelem gondolata évről évre felvetődő téma több országban. Csakúgy, mint a home office tömeges bevezetése, ez is a tomboló világjárványnak köszönhetően került napirendre. Egy, a témáról nemrég megjelent ENSZ-jelentést elemzünk.
Sosem volt még aktuálisabb
Egy márciusban végzett felmérés szerint az európaiak 71 százaléka támogatná az alapjövedelem bevezetését, ez a felmérést végző kutatók szerint meglepő, mivel a köztudatban sokáig életszerűtlen és utópisztikus gondolatként élt. Tavasszal még Ferenc pápa is levélben írta meg, hogy elérkezettnek látja az időt az egyetemes alapjövedelem bevezetésére.
Magyarország politikai pártjai közül a Párbeszéd Magyarországért mutatott be elsőként alapjövedelem-programot. Tordai Bence frakcióvezető-helyettes nemrég Orbán Viktorhoz intézett parlamenti felszólalásban javasolta az alapjövedelem bevezetését, és az erről szóló programjukat is átadta a miniszterelnöknek.
Orbán válaszában kifejtette, az alapjövedelem lényege az, hogy elveszik azoktól a pénzt, akik dolgoznak, és azoknak adják, akik nem akarnak dolgozni, így ő ezt biztosan nem támogatja. Éles ellentétben áll ez a hozzáállás a spanyol miniszterelnökével. Az országban tavasszal bevezetett, 850 ezer családot segítő alapjövedelem kapcsán Pedro Sánchez Pérez-Castejón nemrég kifejtette, ez történelmi intézkedés, egy ország ugyanis nem virágzik, ha nem törődik a lakosság egy részével.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) fejlesztési programjának júliusi jelentése szerint az ideiglenes alapjövedelem bevezetése megoldást nyújthatna a koronavírus terjedésének lassítására, illetve a gazdasági visszaesés veszélyeinek csökkentésére. Érdemes a jelentéssel mélyebben is foglalkozni.
A legszegényebbek a legkiszolgáltatottabbak
A tanulmány szerint az elvesztett munkahelyek és a kiesett jövedelmek miatti társadalmi és gazdasági válság okán példátlan politikai intézkedésekre van szükség. A legtöbb fejlődő országban a szociális védelmi rendszer gyenge, és inkább a hosszú távú, szerződéses munkával rendelkezőket (ami a fejlődő országokban ritka kiváltság) védi. Részben vagy teljesen védelem nélkül hagyja a szegény és kiszolgáltatott családokat.
Március óta a világjárvány következményeinek csökkentését célzó intézkedések száma az egész világon nőtt. Az alanyi jogon járó juttatások mértéke azonban a fejlődő és a fejlett országok között éles ellentétben áll: a fejlődő országok egy főre eső juttatása átlagosan 7 dollár (2000 forint), a fejlett országoké pedig 122 dollár (36 ezer forint).
A fejlődő országoknak kisebb a mozgásterük gazdasági válságok esetén, mint a fejlettebbeknek. A rendszerszintű egyenlőtlenségek és igazságtalanságok súlyosbodhatnak, mivel a jelenlegi válság az emberek megélhetését érinti. A fejlődő országokban tízből hét ember a munkavédelmi jogok hiányossága miatt védtelen a krízishelyzetben: egyes becslések szerint az alacsony és közepes jövedelmű országokban a feketén, szerződés nélkül, vagy alkalmilag foglalkoztatottak számára a válság első hónapja 82 százalékos jövedelemkiesést okozott.
A szegénység, kiszolgáltatottság mellé gyenge szociális háló társul, ami mellesleg a biztosabb munkakörülményekkel rendelkezőket részesíti előnyben, így a váratlan jövedelemcsökkenés gyakran a válság után is fennmarad.
A nőknek, betegségekkel küzdőknek is nehezebb
A világjárvány felerősítette az eddig is jelentős nemek közötti egyenlőtlenségeket, mivel a korlátozások a főleg nők által telített szektorokat sújtották, valamint növelték a főleg rájuk háruló reproduktív munkát (gondoskodási és háztartásbeli feladatokat). A diákok jelentős része lemarad az oktatásban, mivel nincs megfelelő hozzáférésük az internethez, számítógéphez, otthoni segítséghez, a távoktatáshoz, vagy mert túlzsúfolt, stresszes, esetleg erőszakos az otthonuk. A becslések szerint emiatt 1990 óta először tapasztalunk majd csökkenést az emberi fejlődésindexében, ami gyakorlatilag teljesen nullázza az elmúlt hat évet. Az emberi fejlődésindex lényege, hogy egy ország fejlődését nem a gazdasági növekedésben, hanem az emberek képességeiben határozzák meg – az oktatás elérhetőségének és színvonalának koronavírus miatti esése pedig visszaveti a képzettség előrehaladását.
A magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás, a légszennyezés, az alultápláltság, a tiszta víz és a közeli egészségügyi központok hiánya a fejlődő országok lakosait különösen veszélyezteti a koronavírus alatt. Emellett a politikai zavargások, háborúk és klímaváltozás eddig is több, mint 130 millió ember élelmiszer-bizonytalanságához járultak hozzá, a járvány pedig ezt a hatást is erősíti.
A bevezetett intézkedések és a fennálló strukturális egyenlőtlenségek tehát végzetes következményekkel járhatnak a hátrányos helyzetű csoportok megélhetésére.
Átmeneti alapjövedelem a legszegényebbeknek
A feltétel nélküli alapjövedelem magában foglalja a meghatározatlan időtartamú, egyetemesen juttatott jövedelemhez való jogot az állampolgároknak és letelepedett személyeknek. Az itt javasolt átmeneti alapjövedelem viszont nem egyetemes, hanem olyanoknak járna, akik a szegénységi küszöb alatt élnek. Ez nem lenne kötve semmilyen egyéb feltételhez, mint például a munkakeresés vagy az ellátás felhasználásának nyomon követése.
Az átmeneti alapjövedelem segíthet fedezni például az internetkapcsolat és a gyermekgondozás költségeit, vagy segítheti a háztartásokat a termelési eszközök kimerülésének megelőzésében. Ezenkívül lehetővé teszi az alapvető kiadások fedezetét.
Számos országban valósították meg teljesen vagy részlegesen az átmeneti alapjövedelmet az elmúlt hónapokban. Tuvaluban például ideiglenesen bevezették az feltétel nélkülit, Spanyolországban májustól minimális jövedelmet biztosítanak a legszegényebb 850 ezer családnak, Kolumbiában pedig hárommillió kiszolgáltatott háztartásnak ad a kormány alapjövedelmet.
Azonban az alapjövedelem ideiglenessége befolyásolhatja a piacokat: bár a helyi feltétel nélküli alapjövedellemel kapcsolatos kezdeményezések még nem eredményeztek inflációs nyomást, fennáll a veszélye, hogy az átmeneti alapjövedelem időtartamának ismerete a helyi élelmiszerárak emelkedését idézheti elő. Másrészt egy sikeres átmeneti alapjövedelem-rendszer sem oldja meg azt a kihívást, amellyel a fejlődő ország szembesülnek: hogyan lehet egy igazságos, méltányos, ugyanakkor széles körű politikai támogatást élvező szociális támogatási és társadalombiztosítási rendszert felépíteni, ami nem károsítja a munkavállalói részvételi arányt, és hosszú távon pénzügyileg is fenntartható?
A megvalósítás és annak kihívásai
Ez a jelentés 132 fejlődő országban a szegény és a szegénység által veszélyeztetett személyek átmeneti alapjövedelmének három forgatókönyvét veszi figyelembe.
Az első forgatókönyv szerint rendszeres, a válság előtti jövedelmet kiegészítő pénzügyi támogatást kapnának a szegények, illetve a szegénységközeli személyek. Ez havonta 200 milliárd dollárt jelentene a 132 országnak összesen, és átlagosan 0,27 százalékát tenné ki az államok GDP-jének.
A második forgatókönyv járadék formájában nyújtana segítséget, ami megegyezne a háztartások egy főre jutó jövedelmének vagy fogyasztási mediánjának felével. Ez 257 milliárd dollárba kerülne havonta, és átlagosan 0,35 százalékát tenné ki az országok GDP-jének.
A harmadik forgatókönyv egységes, napi 5,5 dolláros (1600 forintos) járadékot osztana minden országban, egy korábbi, napi 1,9 dolláros (56 forintos) segítséget nyújtó, 3,4 milliárd ember számára javasolt ötletre alapozva. Ez 465 milliárd dollárba kerülne, és átlagosan 0,63 százlékát tenné ki az országok GDP-jének.
A kivitelezésben felmerülő kihívások abból fakadnak, hogy az átmeneti alapjövedelmet már egy meglévő szociális ellátási rendszerbe kell beépíteni. A három legnagyobb kihívás a következő:
Hogyan érjük el a jogosult egyéneket, akik már most is láthatatlanok a jelenlegi nyilvántartási rendszerben, tekintve, hogy jelentős részüknek nincs hozzáférése bankszámlához, internethez, nincsenek megfelelő dokumentumaik vagy hivatalos lakcímük? Ezekben az esetekben alternatív megoldásokra, például a helyi szociális hálózatokkal való partneri kapcsolatokra lehet támaszkodni.
A második kihívás a finanszírozás. A jelenleg meglévő erőforrások három fajtájára összpontosítunk: az államadósság visszafizetésére szánt források átcsoportosítása (a visszafizetés átmeneti befagyasztásával); energiatámogatások, kártalanítások és pazarló kiadások újragondolása; és állami önfinanszírozás az átmeneti kifizetések révén, amelyek részben megtérülnek direkt és indirekt adókkal. Ezek együttvéve elegendő finanszírozást biztosíthatnak az átmeneti alapjövedelem számára.
A következő kérdés politikai: milyen módon lehet biztosítani azt, hogy például az adósságvisszafizetés befagyasztásával nem költik majd más, nem alapjövedelemhez köthető célokra a pénzt?
Erre az egyik megoldás a harmadik fél általi felügyelet, ami egy, a hitelezők, az adósok és mindenki más számára is átlátható számla nyitásán keresztül valósulhatna meg. A másik megoldás, amit valójában a jelenlegi vírushelyzet alatt is alkalmaz több ország, az az egyösszegű járadékkifizetés, amely nem járna a visszatérő kiadások elvárásával, sem a jövőbeni adóztatás veszélyével.
Valódi segítség lehet
Az átmeneti alapjövedelem ötlete rendhagyó, de a jelenlegi helyzet is az. A koncepciót jelenleg különböző neveken vezetik be eltérő célcsoportoknál, a világ különböző országaiban. Az alapelv a meglévő szociális segélyezési és biztosítási rendszerek és a feltétel nélküli, egyetemes alapjövedelem keresztezése, amely minden ember számára minimum jövedelemszintet biztosít.
A politikai döntéshozók jelenleg a válság következményeinek enyhítésén dolgoznak. Ez a jelentés demonstrálja, hogy az átmeneti alapjövedelem stratégiája elérhető és megvalósítható, emellett társadalmi párbeszédet terjeszthet elő arról, milyen eszközökkel lehetne a szegény és leszakadó rétegek védtelenségét világszerte kezelni.
A szerző a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom tagja, környezetgazdálkodás szakos hallgató a dániai Erhvervsakademi Aarhus egyetemen. Kutatási területei a klímaváltozás és a környezetpolitika.
Borítókép: Koronavírus-krízis. Forrás: Pixabay
