A Sas-hegy a természet mementója maradt Buda fölött, de újra és újra meg kell védeni valamitől, valakitől. Két púpja jégkorszaki növények otthona, oldalában a tölgyesek projektjén dolgoznak, alját parkerdővé alakítják át. Vatai Annával, a látogatóközpont vezetővel jártuk végig az elzárt hegyet.
Odalentről úgy néz ki, mint egy magashegység sziklás orma, különösen télen, amikor hóban áll. Odafentről lenyűgöző kilátást nyújt a fővárosra, miközben a dolomitsziklagyepen védett növények sokasága között sétálunk. A Sas-hegyen járunk, amelynek legalább a teteje, két púpja megőrizte a természeti szépségét a XX. század törekvéseivel szemben. Nem sokon múlott.
Beépítési tervek, mikroklíma, változatos felszínek
„1958 óta létezik ez a harminc hektáros természetvédelmi terület – mondja Vatai Anna, a látogatóközpont vezetője, aki a Very Important Planetnek részletesen bemutatja e titokzatos, elzárt hegyet, amelyet bejelentéssel lehet látogatni. – A látogatóközpontban egy kis filmen be szoktuk mutatni a beépítési ötleteket, a különböző korú térképeket, hogy mikor mit terveztek ide. Létezett olyan elgondolás is, hogy az egészet beépítik és olyan is, amelyben parkot alakítanak ki a tetején. Nagy szerencse, hogy sikerült védetté nyilvánítani, azóta is próbáljuk megőrizni a jövő nemzedékének.”
A hegytetőn különleges és változékony mikroklíma uralkodik a dolomitnak köszönhetően. Mint kísérőnktől halljuk, a Sas-hegy alapkőzete a fizikai erők hatására aprózódik, mállik, és nagyon változatos felszíneket hoz létre: kis mélyedéseket, gerinceket, lejtőket. Ezek mind másképp kapják a napfényt, a csapadékot, másképp kitettek a szélnek, így sajátos mikroklímájuk alakul ki, egyedi növénytakaróval.
Meleg idők és jégkorszakok tanúi
„Az ilyen helyeknek köszönhetjük a meleg időszakokat kedvelő növények, illetve az északi, északkeleti oldalon az utolsó jégkorszakból itt maradt budai nyúlfarkfűnek az életfeltételeit – folytatja a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó terület szakembere. – A tanösvénytúrákon be tudjuk mutatni azokat a növénytársulásokat, amelyek a dolomitsziklákon kialakultak. Mindig az aktuálisan nyíló virágokra hívjuk fel a látogatók figyelmét.”
A magyar gurgolya és az István király szegfűje mellett elsősorban a budai nyúlfarkfű lett a Sas-hegy szimbóluma, mint megtudjuk: utóbbi világállományának a nagy része itt helyben található.
Kutyába vett szabályok
Miközben beszélgetünk, egyre lejjebb ereszkedünk Gazdagrét felé, a sziklák után immár erdőben járunk. Vezetőnk egy kis labdára hívja fel a figyelmünket.
„A kerítést próbáljuk megjavítani, mert rossz állapotba került – meséli. – A látogatók nagy része az egyetlen bejáratunkon jön be, látogatási időben.
Mások viszont arra hivatkozva, hogy a környéken laknak, gyakran megrongálták a kerítést és elkezdtek bejárni a lyukakon.
Olyan utakat tapostak, amelyekkel a sziklagyepet károsították. A vendégeknek mindig elmondjuk, milyen feltételekkel lehet idejönni. Egy nagyon fontos szabályunk van: a kijelölt sétautat, illetve a tanösvényt nem szabad elhagyni, mert kárt okozunk vele. A területre kutyát behozni nem szabad, ennek ellenére szoktunk találkozni illegális kutyasétáltatás nyomaival, elhagyott kutyajátékokkal, labdákkal. A hegylábi részen nagy területet találunk, ahol kutyát lehet sétáltatni, ott el is lehet engedni, póráz nélkül játszani vele. A sziklagyep nem alkalmas erre.”
Tölgyesek, padok, asztalok, szajkók
Szépen lassan meg is érkezünk a hegy lábához. Markológépet találunk az erdőben, a Sas-hegyen folyó fejlesztések jeleként. A nemzeti park munkatársai a lakossággal egyeztetve kezdtek neki az átalakításoknak, fórumokat tartottak, bemutatták a terveket a látogatóközpontban, majd idén elkezdődtek a munkálatok. Vatai Anna elmondása szerint a környékbeli lakók véleményére azonnal reagáltak, próbálták figyelembe venni az ő igényeiket, elképzeléseiket. Murvával fedték volna a kiszélesített utat idelent, de ezt nem akarták a helyiek.
„Itt a hegylábi részen évek óta folyik egy Tölgyes Life projekt, 2026-ig tart – mondja vezetőnk. – A célja, hogy ezt az élőhelyet minél gazdagabbá, változatosabbá tegyük. Az elvadult, bebozótosodott cserjéket kiszedjük, a tölgyeknek és más honos fajoknak élőhelyet biztosítunk, ezáltal más élőlényeket, állatokat is le tudunk telepíteni. Hosszas tervezés után a természetvédelmi terület kerítésen kívüli részén parkerdő kialakítása folyik, ennek keretében pihenőhelyeket alakítunk ki, padokat, asztalokat teszünk ki a családoknak, kutyasétáltatóknak. A szajkóknak etetőket rakunk ki, ők az erdészek segítői, mert a makkokat eldugdossák és ha kikel, tölgycsemete lesz belőle.”
Kiemelt kép: Wikipedia Commons
