Ezen a héten jövedelmi statisztikákat mutatunk. Többféle adatsor alapján mutatjuk be az Eurostat adatainak segítségével, hogy mekkora a különbség van a szegények és a gazdagok jövedelmi viszonyai között.
Ha képzeletben sorba állítjuk az országok lakóit a jövedelmük szerint, aztán 10 egyenlő részre osztjuk őket, akkor ún, decilis (tized) csoportokat kapunk. Magyarország esetében így mindegyik csoportba kb. 970 ezer ember kerül. Az 1. decilisbe kerülnek a legkisebb jövedelműek, a 10. decilisbe a legnagyobb jövedelműek.
Jól látható, hogy Magyarországon van a legnagyobb különbség az 1. és a 10. csoport között, ha az összjövedelem százalékában nézzük az egyes decilisek részesedését. A cseheknél kisebb a különbség a legszegényebbek és a leggazdagabbak között.
Ha most az országok lakóit 100 egyenlő részre osztjuk, akkor 100 egyenlő számú csoportot kapunk (ezek az ún. percentilisek, századok). A lenti ábrán csak a “legalsó” őt és a “legfelső” öt csoportot mutatjuk.
Így még szembetűnőbbek a különbségek. Magyarországon a legszegényebb csoport az összes jövedelem 0,1 százalékát sem keresi meg, míg a leggazdagabb percentilis több mint 5 százalékot hasít ki.
Az Eurostat alábbi mutatója a szegénységi kockázat mértékét mutatja az idősek körében.
Látható, hogy a 65 évnél idősebb emberek helyzete egyre romlik Magyarországon, 10-ből 3 ember ki van téve az elszegényedés vagy a társadalmi kirekesztődés veszélyének. Romániában is ez a helyzet, de ott egy magasabb értékről következett be jelentős javulás.
Egy másik indikátor az anyagi és szociális nélkülözést (“Material and social deprivation rate”) mutatja.
Ez a mutató jelentősen csökkent 2015 után, elsősorban a közmunkaprogramnak köszönhetően, de 2018 után 20 százalék alatti értéken stabilizálódott. Ez az országos átlagot jelenti, de nagy a különbség a régiók között. A Nyugat-Dunántúlon ez a szám 10 százalék alatt van, míg a legrosszabb helyzetű észak-magyarországi régióban csaknem 30 százalékuk szegénynek számít.
A következő ábra a népesség legmagasabb jövedelemmel rendelkező 20 %-a (legfelső kvintilis, ötödrész) által kapott teljes jövedelem és a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 20 % (legalacsonyabb kvintilis) által kapott jövedelem arányát mutatja.
Eszerint a gazdagabb ötöd kb. négyszer annyi jövedelemhez jut, mint az alsó ötöd.
A fenti ábrák Eurostat adatbázisain alapulnak, amelyekhez a KSH szolgáltatja a magyar adatokat. A közelmúltban komoly kétségek merültek fel a KSH jövedelmi adatainak megbízhatóságával kapcsolatban, ld. Kutatói aggodalmak az EU-SILC magyarországi jövedelemadataival kapcsolatban. Idézet a Válasz Online-on megjelent írásból:
“A KSH adatszolgáltatásán alapuló EUROSTAT-adatok szerint 2013–2016 között 14,5% és 15% között alakult a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya Magyarországon. A szegénységi küszöb környékén megjelenő adatproblémák megjelenése idején, vagyis 2018–2023-as időszakban a szegénységi arányszám minden évben 12,1% és 13,1% között mozgott, tehát az előző időszakhoz képest jelentős csökkenést mutat.
Az elvárt eloszláshoz képest ilyen nagymértékű, sorozatos eltérések aggodalomra adhatnak okot, alkalmasak lehetnek arra, hogy megingassák a hitet az adatok megbízhatóságában. Ez elbizonytalaníthatja a hazai és nemzetközi adatfelhasználókat, kutatókat abban, hogy ezek az adatok alkalmasak-e valós társadalmi folyamatok leírására és magyarázatára, a politikai döntéshozókat pedig abban, hogy beavatkozásaikat valóságos vagy torzított adatokra építik-e. Ráadásul, a cikkben leírt és általunk vélelmezett imputációs eljárás sértheti az Európai Parlament és Tanács 223/2009/EK rendeletét, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1700 rendeletét, valamint az Európai Statisztika Gyakorlati Kódexét.”
