Káoszban épülő autokrácia: Trump első 30 napja
Az USA-ban van egy közkedvelt mondás: Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg egy kacsa. Ha valakinek úgy tűnik, hogy az USA-ban egy fasisztoid rendszerváltás megy végbe, az igenis higgyen a szemének, mert a Trump adminisztráció tényleg ezzel kísérletezik. Hogy sikerül-e, még nem tudhatjuk, de hogy ez történik, az tény.
Donald Trump második ciklusában nem lacafacázik. Már nem kell ismerkedni azzal, hogy működik a washingtoni gépezet, nem kell tartania attól, hogy kordában tudja-e tartani a Republikánus Pártot (hiszen a nagyrészét már felfalta, a többieket meg állandó fenyegetettség alatt tartja). Ráadásul még forgatókönyve is van, az a bizonyos (900 oldalas) Project 25, amit a szélsőjobb kidolgozott számára, és amiről persze a kampány során ötvenszer azt hazudta, hogy nem ismeri, nem ért egyet vele, semmi köze hozzá – aztán most lám, lám, menetrendszerűen pontról pontra megy végig az ott leírtakon…
Emlékeztetőül, a Project 25 egy részletes útiterv a demokrácia le- és az autokrácia kiépítésére. Újdonság ereje nem is annyira a jobboldali ideológia tartalmaiban van, hanem abban, hogy elsősorban a hatalomgyakorlással foglalkozik. Lényege, hogy az állami dolgozók és hivatalok pártfüggetlenségét fel kell számolni, és csak azokat szabad megtűrni, akik maximálisan lojálisak az elnökhöz. Ez egyfajta populista hatalomátvétel, amelyben meg kell törni a fékek és ellensúlyok rendszerét, gyengíteni kell a kongresszus és a bíróságok hatalmát, behódoltatni a médiát és a vállalkozó rétegeket. Ehhez Trump elsőszámú „komisszárja” a világ leggazdagabb embere, Elon Musk, aki bár hivatalosan nem a végrehajtó hatalom tagja (akkor ugyanis valamit kezdenie kellene azzal, hogy vállalkozói tevékenységével ez miért nem összeférhetetlen…) de mégis teljhatalmú úr mindenben, ami éppenséggel pont a végrehajtóhatalmat érinti. A DOGE (Department of Government Efficieny – Kormányzati Hatékonyági Minisztérium) „élén” egyfajta „árnyékminiszterként” teljesen szabad kezet kap abban, hogy megvalósítson 2 grandiózus projektet. 1) cseréljen le mindenkit hithű pártkatonára 2) menet közben találjon néhány billió(!) dollárt, amiből fedezni lehet Trump – a leggazdagabbaknak kánaánt teremtő – adócsökkentését. Menet közben pedig hulljon a forgács. Musk büszkén hangoztatja, hogy egy láncfűrésszel fog nekimenni az állami bürokráciának… Ha valakinek nem tetszik: pech.
Az a tempó, amellyel Trump/Musk felfalják a demokráciát, valóban szédítő. Nem véletlen, hogy verseny- és vetélytársai – beleértve az egész Demokrata Pártot – teljesen bénult és tehetetlen. A megfélemlített média csak kapkodja a fejét, a Kongresszus statisztaszerepre van ítélve, egyedül a függetlenlen bíróságok mutatnak némi ellenállást. Számos opponáló, felfüggesztő, törvényességet megkérdőjelező határozat született mind Trump elnöki rendeleinek hatókörét, mind Musk féllegális ámokfutását illetően. Ezek nagyrészében Trumpék természetesen fellebbezni fognak – és akkor majd jöhet (az épp a Trump kinevezettek miatt szintén jobboldali fölénnyel bíró) Legfelsőbb Bíróság. Ami talán a legaggasztóbb, és ami egyértelműen egy autokrata hatalomátvétel irányába mutat, a Trump rezsim viszonya a bíróságokhoz. Musk azt nyilatkozta, hogy azokat a bírókat, akik ellenük ítélnek, nemes egyszerűséggel vissza kell hívni, és az alelnök J.D. Vance még azzal az érveléssel is előállt, miszerint a bírói ág voltaképpen nem is szólhat bele abba, hogy mit csinál az elnök és a végrehajtói hatalom. Vance, aki egy Yale Egyetemen végzett jogász, nyilván tudja, hogy ez nonszensz, de ez nem érdekli, sőt nem is állt meg itt. Felidézte Trump példaképének, a rasszista-populista elnök Andrew Jacksonnek (1829-1838 között volt elnök) iránymutatását, miszerint ha a bíróságnak valami nem tetszik, akkor a „néphez” kell fordulni, és majd ők felülírják a bírákat. (Más kérdés, hogy Jackson, aki az USA egyik legkorruptabb és autokratikusabb elnöke volt, emiatt majdnem polgárháborúba vezette az országot…). Nem véletlen, hogy a Projekt 25-ben nyíltan leírták, hogy amit csak lehet, azt elnöki rendelettel kell megoldani, megkerülve a „macerás” kongresszusi törvényhozókat, sőt tágítani kell az elnöki jogköröket….
30 nap
Érdemes akárcsak mozaikosan ránézni Trump első hónapjára.
· Trump azzal indított, hogy kegyelmet adott több mint 1500, a 2021. január 6-i Capitoliumi lázadásban részt vett puccsistának, köztük olyanoknak is, akiket elítéltek garázdaság vagy a biztonságiakat, illetve a rendőröket ért bántalmazása miatt. Jogállamiság? Kuka.
· Azonnal nekikezdett a tömeges deportálásnak, sorra megfenyegetve bármely országot, amely ezt kifogásolta; hatalmas internáló tábort csinált az elhíresült Guantánamói katonai bázisból és minden jogi védelmet elvett a bevándorlóktól – beleértve még az egyedül érkező kiskorúakat is.
· Elnöki rendeletet adott ki, ami eltörli azt a több mint 150 éves jogot, miszerint ha valaki az USA-ban születik, automatikusan amerikai állampolgárnak tekintendő. (Számos bírói ítélet felfüggesztette ennek végrehajtását, mivel ez 1868 óta alkotmányos jog).
· Vizsgálatok indíttatott a Public Broadcasting Service (PBS) és a National Public Radio (NPR) vagyis az USA közszolgálati televíziós csatornája, illetve rádiója ellen.
· A republikánus szenátorok megfenyegetésével, vasmarokkal elérte, hogy az összes botrányosan alkalmatlan miniszterjelöltjét jóváhagyják. (A republikánusok közül egyedül a 83 éves, jövőben nyugdíjba vonuló, volt frakcióvezető, Mitch McConnell mert néhányszor a trumpi jelöltek ellen szavazni. Minderről ld. korábbi cikkem https://zoldhang.hu/2024/11/19/bomba-robban-washingtonban-a-masodik-trump-kormany-jeloltjei/ )
· Végül itt van a Musk/Trump kirúgási-hullám: Trump elbocsátott számos független főfelügyelőt és minden olyan szövetségi tisztviselőt, akik valaha részt vettek ellene folyó bármilyen tevékenységben (független attól, hogy ezek az emberek egyszerűen végezték a számukra kiosztott feladatokat.) Ezen elbocsátások során Trump és Musk sorra megsértette a szövetségi törvényeket, amelyek előírják, hogy az ilyen esetekben előzetes értesítés és kellő indoklás szükséges. (Ezek nagyrésze szintén bírósági ügy lett vagy lesz hamarosan.) Különösen aggályos, hogy sorra lapátra kerültek azon felügyelő szervek vezetői, akik éppenséggel Musk cégeinek különböző jogi helytelenségeit vizsgálták.
· Külön aggasztó, hogy Trump lefejezte a hadsereg, a rendvédelmi szervek és a titkosszolgálatok vezetését is. Oda is csak bólogató lojalisták kerülnek, akiknek az az elsődleges, hogy kiszolgálják az elnököt.
· A „klasszikus” trumpi nárcisztikus szimbolikus politizálás gyöngyszemeként, Trump átneveztette a Mexikói Öbölt Amerikai Öböllé – de, ami a mi szempontunkból inkább releváns -, amikor az egyik legnagyobb hírügynöksége, az AP (Associated Press) nem volt hajlandó átvenni az átnevezést, Trump nemes egyszerűséggel kitiltatta őket a Fehér Házból. Így kezeli a médiát egy autokrata. (Ismerős?)
· A trumpi Igazságügyi Minisztérium már számos ügyben kézivezérléssel belenyúlt a legkülönfélébb jogi eljárásokban. Ezek közül talán a leglátványosabb a New York-i polgármester, Eric Adams esete. Az amúgy demokrata párti polgármester ellen még Biden idején vádat emelt az ügyesség kínosan látványos zsarolási és korrupciós ügyek miatt. Csakhogy Adams az elnöki kampányban rendhagyó módon Trump mellé állt, méltatva a bevándorló-ellenes politikáját. Meg is jött a jutalom. Az Igazságügyi Minisztérium páratlan módon elrendelte, hogy az ügyészség egyszerűen ejtse a vádakat. Emiatt több mint egy fél tucat elismert ügyész nyomban le is mondott, de ez Trumpékat kicsit sem érdekelte. Sőt. Megintcsak maffia-módszerekre emlékeztető módon, nem az történt, hogy Adamst felmentették, még csak nem is az, hogy kegyelmet kapott, pusztán átmenetileg levették az ügyeit a napirendről, egyértelműen érzékeltetve, hogy ha nem úgy táncol, ahogyan Trump fütyül, akkor bármikor ismét előkerülhetnek a vádak.
A világ ura….
Külpolitikai fronton Trump eddig is hírhedt volt „tranzakcinalizmusáról”. Ez egy szép szó arra, hogy semmi más nem érdekli, csak az közvetlenül bezsebelhető haszon. Trumpot nem foglalkoztatják a hagyományos diplomácia nüanszai, nem érdeklik a távlati geopolitikai stratégiák. Külpolitikai „víziója” kb. úgy foglalható össze, hogy „az erősebb kutya b..szik”. Emellett közismert Trumpról, hogy úgy működik, mint egy feudális kényúr, vagyis a hízelgés minden, és a kritika – bármilyen kritika – felér egy hadüzenettel.
Megint csak emlékeztetőül. Trump már a beiktatása napján kiléptette az USA-t mind a Párizsi Klíma Egyezményből, mint a Egészségügyi Világszervezetből (WHO). Ezután jött egy kis komikus intermezzo, amikor Trump bejelentette, hogy Kanada legyen az USA 51. szövetségi állama, hogy megvásárolja Grönlandot, és hogy adják vissza a Panama-csatornát az amerikaiaknak. Majd ez már némileg tragikomédiába fordult át, amikor azt is kijelentette, hogy nem zárja ki, hogy ezen célok elérése érdekében erőszakos eszközöket is bevethet. Ezek után súlyos vámokat vetett ki mind Kanadára, mind Mexikóra, amelyeket egy pár nap után gyakorlatilag visszavont. Folytatódott mindez azzal a – még trumpimértékben is elképesztő – ötlettel, hogy Gázát hagyja el az ott élő kétmillió palesztin, hogy az amerikaiak szállodákat és kaszinókat építhessenek a tengerparton. Végül jött a tetőpont, nevezetesen, hogy Ukrajnát egyszerűen odadobta Putyinnak, papagájként felmondva a Kreml legabszurdabb propagandapontjait, miszerint a háborút Ukrajna kezdte, és hogy Zelenszkij egy diktátor, aki a saját országában is népszerűtlen. Bejelentette, hogy Ukrajna nem lehet a NATO tagja, és a területi épséget sem őrizheti meg, majd, hogy még egyértelműbbé tegye, hogy Ukrajna sorsáról szerinte kizárólag az autokraták (Putyin és Trump) fognak dönteni, az Ukrajna jövőjéről folyó tárgyalásra már meg sem hívta magukat az ukránokat. Hogy a maffiózó motívum itt is teljes legyen, Trump emellett küldött egy szerződéstervezetet Zelenszkijnek, miszerint Ukrajna az eddigi támogatásért cserében adja át a ritkaföldfém ásványkincsei 50 szézalékát az Egyesült Államoknak. Itt hangsúlyozni kell, hogy Trump ennek fejében semmiféle jövőbeni támogatást vagy biztonsági garanciát nem ígért, azt követelve, hogy ezt egyszerűen adja oda Ukrajna visszamenőlegesen az eddigi támogatásért. A világ még mindig nem tért magához az amerikai külpolitika 180 fokos fordulatától, nem véletlen, hogy mindezt sokan a 1939-es Molotov-Ribbentrop paktumhoz hasonlítják, amikor is Sztálin váratlanul békét és megnemtámadási szerződést kötött Hitlerrel (cserében felosztva egymás között az az akkori Lengyelországot). Csak hogy teljes legyen a kép, ezzel párhuzamosan Trump emberei, élükön J.D. Vance-l, egy müncheni konferencián (még egy szimbolikus történelmi áthallás) kioktatták az európai államfőket arról, hogy az európai demokráciák már hanyatlóban vannak a csúnya multikulturalizmus és a bevándorlók megtűrése miatt. Trump már az előző elnöki ciklusa alatt felvetette, hogy a NATO voltaképpen egy idejétmúlt intézmény, és hogy Amerikának immáron nem prioritás, hogy Európát védelmezze. Természetesen Trump támogatói minderről úgy vélekednek, hogy ezek csak a klasszikus trumpi alkukötés zseniális taktikai lépései. Szerintük Trump csak tetteti, hogy fogalma sincs semmiről, és a káosz, amit teremt, csak azért van, hogy elkendőzze a briliáns stratégiai érzékét… Csak az a baj, hogy ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, akkor valószínűleg egy kacsa. Ebben az esetben még a Donald is stimmel.
