Korábban már írt a Zöld Hang a magbörzékről, melyeken hazai, napjainkban már gyakran ritkaságnak számító tájfajták magjai is gazdát cserélnek. A génmegőrzéshez a változatos fajtákkal büszkélkedő önellátó családi gazdaságok is hozzájárulhatnak. Magyarországon a Magház Egyesület tagjai lelkesen végzik az értékes növényfajták termesztését és nemesítését.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
Nagymama gőzölgő rétese a családi ünnepeken a terített asztalon. Nagyapánk almafája, mely apró, ám annál zamatosabb gyümölcsöktől roskadozott évről évre. Ilyen és ehhez hasonló emlékeink szeretett időseink elmúlásával lassan elvesznek, s velük együtt az értékes tudás is eltűnhet, melynek birtokában őseink helyben képesek voltak megtermelni mindazt, ami az egészséges élethez kellett. Ám nem kell ennek feltétlenül így történni, szakértelemmel, gondossággal és szorgalommal megmenthetjük az ősi tudás egy-egy szeletét. A kertben termett, régi tájfajták magjait többen is gyűjtik országszerte, köztük Fehér Judit biológus is, akinek családi gazdaságában körülbelül 800 fajta növényt őriznek.
A kutató biológus és társai által alapított Magház Egyesület tagjai egy génbank létrehozásán fáradoznak, melynek segítségével az értékes fajták megmenekülhetnek az enyészettől. A jelenleg a Trondheimi botanikus kertben kutató tudós korábban sejtbiológiai és immunológiai kutatásokkal foglalkozott, majd vidékre költözött, ahol megismerkedett a termesztett növények sokszínűségével. Az eleinte hobbinak induló, valamint faj és fajtatesztek végül hivatássá lettek a kutató számára. Fehér Judit 2017-ben ökológiai mezőgazdasággal és agrobiodiverzitással kapcsolatos kutatási projektekben vett részt először az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézetnél majd a FiBL Europe-nál.
„Abból a célból, hogy a tudásomat elmélyítsem ezen a területen, 2018-ban egy online képzés keretében elkezdtem növénynemesítést tanulni a Wageningeni egyetemen. Ha minden jól megy, idén ősszel megvédem a szakdolgozatomat és végre lediplomázok. Jelenleg a Trondheimi botanikus kertben csinálom a diplomához szükséges gyakorlatomat, melynek során téli sarjadékhagymák genetikai rokonságát és a legközelebbi vad rokonukhoz való kapcsolódását vizsgálom”
-vázolta Fehér Judit a Zöld Hangnak.
A biológus az egyesület működéséről, a magbörzékről és a különleges fajták értékeiről mesélt a portálnak.
Mi hívta életre a Magházat? Hogyan jött létre a hálózat?
Egyrészt adott volt egy fantasztikus csapat, akik az ország különböző részén (táj)fajtagyűjtéssel és fenntartással foglalkoztak, másrészt sorra jöttek az inspiráló események, mint a 2011-es szegedi Let’s Liberate Diversity találkozó, majd egy tanulmányút az Arche Noah-hoz (osztrák civil génbank). A Magház megalakulásához szükséges utolsó löketet 2012 őszén a francia közösségi génbankhálózat által szervezett Let’s Liberate Diversity nemzetközi közösségi génbank találkozó adta.
A legfőbb céljaink voltak, hogy megismertessük az érdeklődőkkel a fajtafenntartás fortélyait és előnyeit, a jó minőségű vetőmag házikerti és vegyszermentes előállításnak technikáit, nem utolsósorban, pedig az, hogy ösztönözzük az embereket az élelmiszerönellátásra, ami, ha belegondolunk a vetőmaggal (meg persze egyéb szaporítóanyaggal, dugvány, hagyma, gumó, oltvány stb..) kezdődik.
Természetesen a növény és tudásmegosztás mellett egyfajta közösség építésének a célja is a szemünk előtt lebegett, melyet mára sikerült is valamennyire megvalósítani. A honlapunkon és a Facebook csoportunkon keresztül lehet akár környékbeli, akár határon túli tagokkal ismerkedni, fajtát csereberélni.
Jelenleg hány tagja van a Magháznak?
Az aktív, tevékenységszervező tagok száma 10 körül mozog. Ha az egyesületi tagsági díjat befizető tagjait nézzük, akkor ez idén körülbelül 180 fő, de általában 200 fő körüli. Ennél sokkal többen vannak, akik követik az eseményeinket, olvassák/nézik a szakmai tartalmakat vagy részt vesznek a mára az ország szinten minden részét lefedő magbörzéken. Az évente megrendezésre kerülő magbörzéket a magház oldalán az érdeklődők nyomon követhetik (https://www.maghaz.hu/magborzek/aktualis-magborzek-es-esemenyek)
Milyen főbb tevékenységeket végeznek?
Egyik legfontosabb tevékenységünk a tájfajták és egyéb szabad fajták és a hozzájuk kapcsolódó tudás megosztása. Magokhoz minden év elején a hálózati tagsági kampány, illetve magbörzéken keresztül lehet jutni. Az ingyenes szakmai anyagokat a honlapunkon, illetve a YouTube csatornánkon érhetik el.
Idén elindultak a különböző modulokból álló képzéseink, az egyes fajtákról bővebb leírást is közlünk a honlapunkon, ahol a tudástárunkban lehet közelebbről ismerkedni a szemet és ízlelőbimbókat gyönyörködtető sokszínűséggel.
Mit kell tudni a családi gyűjteményről? Mekkora területen, milyen növényeket nevelnek?
A nagyjából egy hektáros családi gazdaságban körülbelül 800 zöldség, gabona, gyümölcs, fűszer és gyógynövény fajtát tartunk fenn, sőt, a gyűjteményt számos régi dísznövény is színesíti. Ezeknek a fajtáknak egy része, felmenőktől, idős rokonoktól örökölt, vagy helyiektől gyűjtött, génbankból kikért tájfaja. Más részük hazai vagy külföldi magbörzén csereberélt régi vagy modern szabad, fajtaoltalommal nem védett fajta.
Melyek a legkülönlegesebb fajták?
Számomra a nagyszüleimtől örökölt fajták a legértékesebbek, de szinten minden fajtához kapcsolódik egy történet vagy kedves emlék, vagy éppen már általam nemesített fajta, így nagyon nehéz választani. A változatosság gyönyörködtet, mint mondják, ebben az esetben ez halmozottan igaz.
Hogyan lehet az értékes fajtákhoz hozzájutni annak, aki szeretne ilyen növényekkel foglalkozni?
Az általunk fenntartott fajtákhoz, csakúgy, mint a többi Magház által fenntartott fajtához, magbörzéken és a tagsági kampány keretében lehet hozzájutni. A Magház gazdaságai fogadnak önkénteseket, évente tartanak nyílt napokat, az idén indult tanfolyamok is remek lehetőséget nyújtanak a gazdaságok látogatására és az ott termesztett fajták beszerzésére.
Hogyan járul hozzá a gyűjtemény a biológiai sokszínűség megőrzéséhez?
Sokan idegenkednek a külföldi fajtáktól, azokat rosszabb minőségűnek tartják az „ősi magyar” fajtáknál, de ha jobban belegondolunk, akkor rájövünk, hogy a legtöbb tájfajtánk külföldről, sőt nem is Európából, hanem távoli földrészekről származik. Csupán a közismertebbek közül minden paprika, paradicsom, kukorica és tök tájfajtánk.
Több egymást követő generációval ezek a távoli vidékekről behozott fajták természetes és az ember által végzett szelekciónak köszönhetően alkalmazkodtak a helyi klimatikus és talajadottságokhoz, speciális, jól felismerhető bélyegek alakultak ki náluk.
Mivel egy folyamatosan változó világban élünk – amire az ember által okozott klímaváltozás is hozzájárul -, létfontosságú, hogy ne csak konzerváljuk és búra alatt őrizzük ezeket a régi fajtákat (ez elsősorban az állami génbankok feladata), hanem termesszük őket, engedjük folyamatosan alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ez az úgynevezett on-farm, azaz termesztésben való génmegőrzés, amit mi is végzünk.
Emellett, ugyanolyan fontos új fajtákat kipróbálni, sőt, adott területen előzőleg még nem termesztett fajokat honosítani. Ezek gyakorlatilag mini nemesítési projektek, amit régen a gazdálkodók szükségszerűen maguk végeztek. Az ilyen fajta génmegőrzés és nemesítés nagyfokú genetikai diverzitást hoz létre nem csak fajtánként, hanem egy fajtán belül is, éppen ezért gyakran hívják ezeket a fajtákat populációnak, mivel egy fajtát nem egy növény jellemez, hanem a növények egy csoportja. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy „random módon” keverjük a magokat, hanem mindez egy tudatos keresztezés és/vagy szelekció eredménye. Szerencsére mára van jogi kerete is ennek a növénycsoportnak, hivatalosan lehet ilyen „fajtákat” a fajtajegyzékbe nevezni, ökológiai heterogén anyagként definiálva. Az ÖMKi honlapján elérhető egy rövid írásom a témában.
fotók: Fehér Judit
