Csobánkának hamarosan lesz egy dolomitbányája. Pontosabban eddig is volt, de most újranyithatják, és azt is engedélyezni akarják, hogy a kimerülése után építési hulladékkal töltsék fel. Az ügyben sokkal több a kérdés, mint a megnyugtató válasz.
Amióta a környezetvédelmi hatóság csont nélkül jóváhagyta, hogy Orbán Győző ellenőrizetlen összetételű építési hulladékkal tölthesse fel a dolomitbányáját, ebben a műfajban már nehéz bármin meglepődni. Ám az, ami Csobánkán történik, még a fenti előzmények tükrében is tartalmaz meghökkentő elemeket. Az alapséma ugyanaz: dolomitbánya, ahol inert hulladékkal történhet majd a feltöltés – 2029-től, merthogy addig még folytatódna a kőzetkitermelés. Ez az első csavar a történetben: a részben egymásnak is ellentmondó hatósági dokumentumokból az olvasható ki, hogy egyszerre, egyetlen eljárásban kétféle engedélyezés zajlik. Egyrészt a bánya újranyitásáé (de nem derül ki, hogy korábban megszűnt-e a bányászat; ha igen akkor miért, és milyen okból, milyen feltételekkel engedélyeznék újra), másrészt pedig a majdani rekultivációé, aminek viszont nagyon fontos jogszabályi feltételei hiányoznak. A sztori további furcsasága, hogy természetvédelmi és Natura 2000-es területen történik mindez, ami ugyan a jelen hatósági gyakorlatban nem számít nehezítő tényezőnek, de azért mégiscsak arról van szó, hogy egy természeti értékeket – meg persze a lakosság egészségét – veszélyeztető ipari tevékenység lepapírozásába lehet most bepillantani, hiteles pillanatképet kapva róla, hol tart most a magyar környezet- és természetvédelem, meg úgy általában a jogrendszer és a jogállam leépülése.
Az eset azért került reflektorfénybe, mert a kormányhivatal – némiképp meglepő módon – környezeti hatásvizsgálat-kötelesnek minősítette a bánya-újranyitást (és/vagy a rekultivációt: mint említettük, a két szál nehezen különíthető el a dokumentumok alapján). Nem egyértelmű, hogy milyen típusú hatásvizsgálati eljárás zajlik (előzetes vagy részletes – ahogyan a vonatkozó jogszabályban szerepel: „Az előzetes vizsgálati eljárás célja azt eldönteni, hogy a tevékenység olyan környezeti igénybevételt jelent-e, amely indokolja részletes környezeti hatásvizsgálati eljárás, illetve egységes környezethasználati engedély iránti eljárás lefolytatását”). Az elkészült környezeti hatásvizsgálati dokumentáció mindenesetre arra utal, hogy előzetes vizsgálatól lehet szó. A dokumentum számos nyugtalanító adatot tartalmaz a majdani tevékenységről: óránként 2 megrakott teherautó forgalmával kell majd számolni napi 10 órában, részben a 10-es úton, ami jelenleg is az ország egyik legzsúfoltabb közútja. Ahogy egy helyi Facebook-csoportban írták: „A kitermelés robbantásos és darálásos technológiával történne, ami erőteljes zaj- és (az uralkodó széliránynak köszönhetően) porterheléssel járna a csobánkai lakosok számára. Az emelkedőkön lelassuló tehergépjárművek a jelenleginél is több kockázatos előzésre késztetnék az itt autózókat, ami a beláthatatlan kanyarok és a rossz útminőség miatt tovább növelné a balesetek számát, amellett, hogy szintén zaj és légszennyezők, és növelik a dugók, torlódások számát és hosszát.”
A bánya természetvédelmi területen van, ami amúgy kőbányák esetében nem számít különlegességnek Magyarországon. A kormány az elmúlt években több lépésben könnyítette a természetvédelmi is a természetvédelmi területen történő bányanyitást – aligha véletlenül az Orbán- és a Mészáros-családok érintettségétől –, a legutóbb 2022-ben.
Forma szerint egy bányabezárási folyamatot (a bezárási ütemterv végrehajtása) szakított meg a kormányhivatal az eljárással, a papírok tartalma viszont részben újranyitás és a meglévő kőzetvagyon kitermelése – aminek az ügy tartalmát tekintve semmi köze a bezáráshoz –, , részben pedig inert hulladékkal történő feltöltés.A dokumentációban rögzítik, hogy csak hulladéknak nem minősülő inert anyagot lehet használni a feltöltéshez, ám ezt csak „előzetes mintavétellel” ellenőrzik majd, ami a gyakorlatban annyit ér, mintha bemondásra elhinnék (azaz tételesen nem fogják ellenőrizni, hogy mi kerül be a bányagödörbe, ugyanúgy, mint Orbán-papa bányájában).
Aggodalomra ad okot, hogy a vállalkozó gyűjtési és hasznosítási engedélye bitumenkeverékekre is szól – az aszfalttörmelék alapértelmezésben veszélyes hulladék. A vállalkozónak van környezeti felelősségbiztosítása, de nem derül ki a szövegből, hogy milyen összegre szól. Az viszont látszik, hogy a gyűjtési és hasznosítási engedély 2025 februárjában lejár, miközben az ütemterv szerint a bányászat 2028-ig tart, és a feltöltésre csak utána kerülne sor, 2029-től 10 éven át. Ez a tény viszont megkérdőjelezi, hogy ma kiadható-e érvényes engedély a feltöltésre – ami az inert hulladék hasznosításának egy formája).
További kockázatforrás, hogy a bánya a Csillaghegyi források vízgyűjtő területén van, így bármilyen, a bányászati vagy a feltöltési tevékenységből adódó szennyeződés bejuthat a karsztrendszerbe, majd onnan a forrásokba. Ráadásul, mint említettük, Natura 2000 területről van szó. Emiatt (jogszabályi kötelezettségből adódóan) készült Natura 2000 hatásbecslés, de kizárólag a bányabezáráshoz, újranyitásról nincs benne szó. A hatásbecslés tartalmilag és nyelvileg is rendkívül alacsony színvonalú- Két jellemző megállapítása: (A ki- és beszállítás) „várhatóan a bányatelek határán belülre fejti ki a hatását”; „Kedvezőtlen hatások a közösségi jelentőségű élőhelyekre és fajokra nincsenek, az itt élő élővilág alkalmazkodni tud a megváltozott körülményekhez.”
A térség országgyűlési Képviselője Vitályos Eszter kormányszóvivő, aki most láthatóan az árvízi védekezés kormányzati PR-feladataival van elfoglalva, de előbb-utóbb nyilván nyilatkoznia kell róla, hogy a választókerület lakosságának az érdekeit képviseli, vagy egy olyan bányavállalkozóét, aki korábban már többször keveredett hulladékbotrányokba, mivel az általa használt lerakókba az előzetesen bejelentett építési hulladék helyett azbesztet és más veszélyes anyagokat vagy épp szennyezésmentes föld helyett építési hulladékokat helyeztek el. Ez pedig további kételyeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy kaphat-e ugyanilyen tevékenységre engedélyt.
