Húsvéthétfő néphagyománya a Kárpát-medencében főképp a locsolkodásról szól. De hogy a szokás honnan származik, mi volt eredetileg a célja, vagy mikor lett az itatóvályúból kölnisüveg, most az is kiderül.
Jelenlegi tudásunk szerint a folyékony víz nélkülözhetetetlen a szerves élet kialakulásához és fenntartásához. Maga az emberi szervezet több mint kétharmada is a szervetlen vegyületből áll, ahogyan más élőlényeknél is 25 és 98 százalék közötti ez az arány.
Víz akkor és most
Bár az ősi kultúrák még nem ismerték ezeket a tudományos tényeket, azzal tisztában voltak: a víz olyan alapelem, ami nélkül nincs élet.
Érthető, hogy spirituális jelentőségűvé vált mindenütt, már bőven a kereszténység kialakulása és térhódítása előtt.
A víznek az ősi kultúrákban a testi mellett lelki megtisztulást segítő és termékenységvarázsló hatást tulajdonítottak. Találkozhatunk ezzel népmeséinkben is, elég, ha örök élet forrására vagy az élet vizére gondolunk. A tavaszi napéjegyenlőség idején tartott pogány termékenységi ünnepek alapmotívumai a feltámadás, az újjászületés, amelyek részben közösek a keresztény húsvéttal, és azzal időben is egybeesnek.
A víz éltető, újjáélesztő, tisztító és megtermékenyítő erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is, amely egy ősi tavaszi rítus keresztényiesített formája. Eredetének egyházi magyarázata szerint részben a keresztelésre utal, részben arra a legendára, amely szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, hogy elhallgattassák őket. Kereszteléskor a víz a megtisztulás, az eredendő bűn elutasításának szimbóluma. Az Újtestamentumban az élő víz vagy az élet vize Isten szellemét testesíti meg, amely maga az örök élet.
Éltető szerep
A víznek központi szerepe van a teljes húsvéti ünnepkörben. A Kárpát-medence egyes tájegységein különböző vizes hagyományokat tartottak, és ezeknek csak egyik – bár a legelterjedtebb – szokása a locsolkodás. Egyes helyeken vízbevető hétfőnek nevezték húsvéthétfőt, ugyanis gyakran az itatóvályúhoz hurcolták a legszebb ruhájukba öltözött hajadon lányokat, és abban fürdtették meg őket, vagy vödörszám öntötték rájuk a kútból frissen húzott vizet, esetleg a patakban fürösztötték meg őket. Mindezt azért, hogy termékenyek legyenek.
A kéretlen fürdőért cserébe a lányoknak illett ajándékot adni: pirosra festett tojást vagy bort, kalácsot.
Később, a két világháború közti időszakban szelídült ez a szokás kölnivel való „szimbolikus” locsolássá, amelyből már minden életkorú nő részesült fiatalsága és szépsége megőrzéséért.
Magát a locsolkodást egyébként nem magyar, hanem szláv eredetűnek tartják, első hazai említése csak a 17. századból származik. Érdekes tény, de egyes vidékeken szokás volt a hétfői locsolást másnap viszonozni: keddenként a lányok indultak útak, hogy megöntözzék a legényeket. Arról viszont már nem szólnak a források, hogy őket is kicibálták-e az itatóvályúhoz vagy megúszták egy váratlan nyakon öntéssel.
Szépség, egészség és több tej
A húsvéti vizes szokások már nagypénteken elkezdődtek. Aznap hajnalban patakból vagy folyóból merített vizet aranyvíznek nevezték. Aki ebben a vízben megmosdott, egész évben szép és egészséges lett. A víz varázserejét növelni lehetett azzal, ha a lányok az oda-vissza vezető úton egyetlen szót sem szóltak. A nagypéntek hajnali rituális mosakodásnak másik változa szerint a lányoknak még napfelkelte előtt a folyóra, patakra kellett menniük mosakodni, mégpedig a víz folyásával szemben állva, visszakézből, mert csak így lettek szépek és egészségesek.
Hasonlóan szó nélkül – de lehetőleg ruhátlanul – kellett végezni a hajnali harmatszedést nagypénteken. Napkelte előtt kimentek a mezőre, és ott egy lepedőt végighúztak a növényeken.
A kicsavart vizet belekeverték az állatok takarmányába, amitől a babona szerint több tejet adtak.
Nagyszombaton szentelték meg a keresztelővizet. Azt a gyermeket, akit először kereszteltek ezzel, a néphit szerint egész életében szerencse kísérte. Húsvétvasárnap azé lesz a szerencse, aki aznap először merít vizet. Aki pedig a reggeli mosdóvízbe piros tojást tesz, egészséges lesz.
Borítókép: Locsolás Ópusztaszeren. Fotó: Wikimedia
