Február 4-én megnyitják Pekingben a téli olimpiai játékokat, amely közel egy évszázada, 1924 óta a havas és jeges sportok legnagyobb eseménye. A 21. század végére viszont, ha a februári napi átlaghőmérséklet továbbra is így emelkedik, keresve is alig találni majd alkalmas helyszínt a lebonyolításra, legalábbis ha természetes havat és fenntartható eseményt akarunk.
A téli olimpia az éghajlatváltozást leszámítva is drámai változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, ezek egy része viszont a fejlődésüket, így a fennmaradásukat szolgálta. A 21. században egyre több sportág és versenyszám jellemzi, ami önmagában még csak bővülést jelentene, csakhogy korunk kihívásaihoz alkalmazkodva egyre több látványelemmel gazdagodott, egyre nézhetőbbé és élvezhetőbbé vált.
Mindezzel egyidőben viszont a hegyek ölelte, szeretnivaló kisvárosok helyett egyre inkább mélyebb területeken fekvő,
iparosult nagyvárosok lettek a házigazdák,
így rendezhetett 2006-ban téli olimpiát Torino, és így rendezhet 2022-ben Peking, február 4. és 20. között. A helyszíneket olykor több 100 kilométer választja el egymástól, hiszen a magas hegyek nélküli téli olimpiát még nem találták fel, de a valódi hó és jég nélküli játékok egyre inkább realitássá válnak a klímaváltozás előrehaladtával. Más kérdés a fenntarthatóság és a környezetre való hatás.
Idén januárban bejárta a világsajtót a hír, amelynek alapjait – nomest est omen – a kanadai Waterlooi Egyetem kutatásai adták: eszerint a korábbi helyszínek évszázadunk végén már szinte valamennyien alkalmatlanok lennének egy újabb rendezésre. Az 1972-es téli olimpia helyszíne, a japán Szapporo az egyetlen kivétel az eddigi huszonegy házigazda között, amelyek nagy többsége az Alpokban található, de Észak-Amerika hegységvonulatai, vagy éppen Norvégia is több várossal képviselteti magát.
A fő ok egyértelműen a megfelelő mennyiségű természetes hó hiánya.
Mint itthon többek között a Greendex beszámolt róla, a nemzetközi kutatócsoport a tanulmányban megvizsgálta az 1920-as évektől napjainkig terjedő történelmi klímaadatokat és a jövőben várható klímaváltozás legvalószínűbb forgatókönyveit, különös tekintettel a februárra, amely a téli olimpiák hagyományos hónapja. A nappali átlaghőmérsékletet nézve olyan szintű a melegedés, mely a klasszikus téli időjárást teljesen felborította az északi féltekén, s körülmények kiszámíthatatlanná váltak.
A rendező városok februári átlagos nappali hőmérséklete az 1920-as és 1950-es évek között átlagban 0,4 Celsius-fok volt, az 1960-as és 1990-es évek között már 3,1 fokra emelkedett, míg a 21. században már 6,3 fokra.
Ha viszont a párizsi klímaegyezményhez tudja tartani magát az emberiség, az eddigi helyszínek közül akár nyolcban is újra megtarthatnák a téli játékokat. A 2015-ben 194 ország által aláírt nemzetközi megállapodásban fő célként fogalmazták meg a károsanyag-kibocsátás csökkentését, és a globális hőmérséklet-emelkedés visszaszorítását, vagyis annak elérését, hogy a Föld légkörének felmelegedését ebben az évszázadban két Celsius-fok alatt tartsák.
Daniel Scott, a Waterlooi Egyetem földrajz- és környezetgazdálkodási professzora úgy fogalmazott:
Egyetlen sport sem kerülheti ki klímaváltozás hatásait. A Párizsi Klímamegállapodás céljainak elérése kritikus fontosságú, hogy megmenthessük a havas sportokat, és hogy biztosítsuk, hogy a világ minden táján legyenek alkalmas helyek egy téli olimpia megrendezésére.
A kutatók által megkérdezett versenyzők és edzők 89 százaléka szerint az időjárási változások befolyásolják a versenykörülményeket és 94 százalékuk tart attól, hogy az éghajlatváltozás hatással lesz a sportáguk jövőbeli fejlődésére.
De maradjunk egyelőre Pekingnél és Kínánál, amely sajátos úton zöldül, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni:
Kiemelt kép: Flickr
