Mi a közös ezekben az országokban: Ausztria, Belgium, Finnország, Írország, Luxemburg, Svédország?
Ezek azok az uniós tagállamok, ahol a zöldek jelenleg is részt vesznek a kormányzásban. Ehhez csatlakozik Németország, ahol megállapodás születetett a koalíciós pártok között, így várhatóan még karácsony előtt megalakulhat a Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD), a Zöldek és a liberális FDP közös kormánya.
Németországban nem ez az első alkalom, hogy a Zöldek kormányra kerülnek.
1998-2005 között már egyszer kormányoztak az SPD junior partnereként. Csak míg akkor a zöldek kormányban való részvétele európai szinten kuriózumnak számított, addig ma – mint a fentiek is mutatják – egyre több országban képeznek megkerülhetetlen erőt.
Zöldek a múltból
A németeknek jó emlékei lehetnek a korábbi SPD-Zöldek koalícióról, hiszen Gerhard Schröder kormányzása egy relatíve stabil és sikeres periódus volt. A Zöldek akkori vezetője, a magyar származású Joschka Fischer külügyminiszterként és alkancellárként egyértelműen az akkori idők legnépszerűbb német politikusává nőte ki magát.
A mostani választáson a német Zöldek még akkori eredményüket is felülmúlva – a SPD és a Merkel visszavonulása után Armin Laschet által vezetett CDU/CSU mögött – a harmadik legerősebb párttá váltak Németországban. Előző eredményüket hat százalékkal felülmúlva a szavazatok közel 15 százalékát szerezték meg, megelőzve a 11.5 százalékos FDP-t.
Sokan úgy vélték, hogy az úgy nevezett „közlekedési lámpa-koalíció” (piros, sárga, zöld) sohasem jöhet létre, hiszen az alapvetően az üzleti világot és a versenyszférát támogató liberálisok nem tudnak megegyezni a Zöldekkel. Sokat mond, hogy a tárgyalások meglehetősen flottul mentek, a megállapodás nagyobb konfliktusok nélkül megszületett.
Nem pusztán azért, mert mindegyik párt szeretne részesülni a kormányzati hatalomból, sokkal inkább arról van szó, hogy bizonyos tekintettben ezek korábbiakhoz képest már nem állnak olyan távol egymástól.
Ez pedig nem azért van, mert az eredetileg radikális „lázadó” zöldek ma már a politika főáramába tartoznak, sokkal inkább azért, mert ma már nincs olyan szalonképes demokratikus politikai erő az Unióban, legyen az jobboldali, baloldali, konzervatív vagy liberális, amelynek ne lenne kötelező komolyan venni az olyan hagyományosan zöld témákat mint a klímaválság, az energiaforradalom és még sorolhatnánk. Tehát a közelítésnél elsősorban nem a zöldek puhultak fel (persze hellyel közzel ez is megtörténik), hanem agendájuk vált megkerülhetetlenné.
Ez jól tükröződik a 177 oldalas koalíciós megállapodásban, hiszen ott számos, a zöldeknek fontos tétel szerepel (példaként említhető, hogy a szakpolitikákra vonatkozó részben leggyakrabban előforduló kifejezés a klíma, ez 198-szor szerepel a szövegben).
A Zöldeknek sikerült számos kérdésben konszenzus kialakítani. Ilyenek például az alábbiak:
• Németország 2030-ra (azaz nyolc évvel korábban, ahogy az előző kormány tervezte) fokozatosan kivezeti a szénenergiát, elkötelezi magát a megújuló energia 80 százalékos aránya mellett.
• Ennek érdekében jelentősen növelik a szél-és a napenergia használatát.
• 25 százalékkal növelik a vasúti teherszállítást.
• 2030-ra legalább 15 millió elektromos autó közlekedik majd az utakon.
• Egész Európában szorgalmazzák egy olyan légi közlekedési-felár bevezetését, mint amilyen már Németországban érvényben van.
• Azoknak a bevándorlóknak, akik öt év után kérelmezhetik az állampolgárságot, engedélyezik a kettős állampolgárságot. Ez jelentős változást jelenthet több ezer etnikai török számára, akik közül sokan továbbra is külföldi állampolgárok, pedig alkalmasint évtizedek óta élnek Németországban.
Ezek mellett megállapodtak abban is, hogy a:
• 25 százalékkal megemelik a minimálbért.
• Tervezik a cannabis szabályozott értékesítésének legalizálását.
• Évente 400 ezer új lakás építenek a lakhatási válság leküzdésére.
• Leviszik a szavazati korhatárt 16 évre.
• Egy pontozás alapú bevándorlási rendszert hoznak létre a képzett munkaerő bevonására.
A Zöldek női társelnöke, Annalena Baerbock – aki várhatóan az új kormány külügyminisztere is lesz – úgy nyilatkozott, hogy az új német kormány egyfajta „paradigmaváltásra” készül. Ezen belül fontosnak tartja, hogy Európa ismét „aktív” és kezdeményező legyen a külpolitika terén, és hogy döntéseiket a klímaválság kezelése mellett ismét a demokratikus értékek és az emberi jogok védelme vezérelje.
Európa zöldül
Ha megnézzük az elmúlt évek politikai hullámait, illetve a legkülönfélébb helyi, országos, és európai választásokat – a populista-nacionalista jobb oldal előretörése mellett – feltűnő a zöldek megerősödése.
Ezt jól mutatja, hogy a fent említett kormányzati szereplők mellett, a zöldek még rengetek más helyen is jelen vannak a törvényhozásban (Bulgária, Ciprus, Észak Macedónia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Magyarország, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svájc, Szerbia). Vagyis alig akad már olyan ország Európában, ahol a zöldek ne képeznének komoly politikai erőt. És akkor még nem is beszéltünk az önkormányzatokról vagy a helyi szintű politikáról. Dániában például a néhány hete tartott önkormányzati választásokon egy közel két évszázados trend tört meg. A koppenhágai önkormányzatban nem a hagyományos pártok (itt már 118 éve a szociáldemokraták voltak hatalmon), hanem az Egységlista (Enhedslisten) nevű ökoszocialista párt nyerte a választást, és övék lett a legnagyobb frakció is.
Ha a politikai agendát nézzük, még szembetűnőbb ez a kép, hiszen az olyan témák, mint a klímaválság, vagy a Green New Deal immáron nem marginális, hanem meghatározó szerepet játszanak a szakpolitikákban és politikai filozófiákban egyaránt.
A jövő zöld, vagy semmilyen?
A fenti trend amúgy nem pusztán Európára korlátozódik. Miközben a zöldek Új-Zélandon közismerten részei a kormányzásnak, addig Ruandától Kolumbiáig, Ausztráliától Mexikóig, Kanadától Braziliáig a zöldek még rengeteg országban képeznek komoly parlamenti erőt – és ez a térnyerés várhatóan csak növekedni fog.
Miért? Mert fel- és be- kell ismerni, hogy ma a zöld politikai képezi a politikáról való korszerű gondolkodás élvonalát. Nagyon fontos, hogy ez nemcsak azért van így, mert a klímaválság egy rendkívül fenyegető globális jelenség, amely a világ összes polgárát érinti, hanem azért, mert a 18.-19. században kialakult politikai irányzatok egyszerűen már nem alkalmasak arra, hogy pontos leírást adjanak a 21. század világáról.
A világot ma olyan jelenségek és folyamatok határozzák meg, amiről egy hagyományos szocdem, vagy pláne egy konzervatív még álmodni sem mert volna.
Az információs forradalom, az erősforrások kimerülése, a robotika vagy a biotechnológia rohamos fejlődése, és még sorolhatnánk – olyan új fejlemények, amelyek egy tényleg korszerű és újszerű politikai szemléletet igényelnek. Ilyen pedig jelenleg egy van: az ökopolitika.
A szerző a Párbeszéd stratégiai elemzője
Borítókép: Zöld Európa. Fotó: Pixabay/ geralt
