Angyalföld nyomornegyedében, cigánycsaládba született 100 éve Cziffra György, hogy aztán autodidakta módon csodagyerekké, majd rengeteg munkával csodafelnőtté váljon. Mielőtt zongoristaként Párizs, London és New York is őt ünnepelte, megjárta a II. világháborúban az orosz frontot, Wermacht tiszteknek játszott, hadifogságba esett. A Rákosi-érában három évig kényszermunkatáborban köveket pakolt, a játéka miatt a magyar klasszikus zenei élet kiközösítette, bárzongoristaként élt. Hihetetlen életútját mutatja be az Árnyékból a fénybe című kiállítás a Müpában.
Aki egyszer is hallotta Balázs János Kossuth-díjas zongoraművészt Cziffra Györgyről beszélni, azt örökre megérintette a 20. század egyik legnagyobb művészének sorsa. Balázs János, a Cziffra-fesztiválok alapítója többek között a Bartók Rádióban eleveníti fel rendszeresen a névadó hihetetlen életét, amelynek utolsó évei fia elveszítése után elsősorban imádsággal és gyakorlással teltek. Ifjabb Cziffra György, aki édesapjához méltó zenei tehetséget hordozott, 1981-ben, 39 évesen lakástűzben halt meg, idősebb Cziffra György tizenhárom évvel élte túl.
1994 január 15-én Longpont-surOrge-ban hunyt el, a francia Becsületrend tiszti fokozatának tulajdonosaként, a londoni Royal Albert Hall és a New York-i Carnegie Hall ünnepelt művészeként. Mindehhez, a világhírhez 1956 után Párizsba kellett költöznie, addig elsősorban a pesti bárok sztárjának számított.
A hallgatásáért Puskás Ferenctől Mezey Máriáig sportolók és művészek járták az éjszakát.
A száz éve, 1921. november 5-én született Cziffra György tiszteletére tartott programsorozat részeként november 14-ig Árnyékből a fénybe címmel gyönyörű tablókiállítás látogatható ingyenesen a Müpában. A magával ragadó képekhez kevés, lényegre törő, szépen elrendezett szöveg társul; mindezt Kiss Eszter Veronika zenetörténész, a kiállítás megalkotója és kurátora honlapunkhoz is eljuttatta.
A szegény cigánycsaládból, az angyalföldi Tripolisz nyomornegyedéből származó Cziffra Györgyről a tárlatvezetésen Balázs Jánosa elmondta:
„1956 előtt mindig földre akarták nyomni, de ő mindig felállt. Kevesen válnak csodagyerekből csodafelnőtté, de őt a munkával teli útja halhatatlanná tette. Istenáldotta tehetség volt, aki autodidakta módon tanult meg zongorázni. Szívből játszott, nem kottából.”
1942-ben, fia születése előtt, az orosz frontra vitték katonának, 1943 karácsonyán Wehrmacht-tiszteknek kellett zongoráznia. Megszökött, de kétszer is orosz hadifogságba esett, a fiát négy éves korában, 1946-ban láthatta először.
„A hosszú háborús évek alatt hányszor kívántam már magamban, szinte érzéki vággyal, hogy hozzányúlhassak bármilyen fajta zongorához, becézhessem, kezemmel érinthessem billentyűit!” – idézi a kiállítás a művész Ágyúk és virágok című önéletrajzi könyvét.
Improvizatív játéka miatt a klasszikus magyar zenei életben a kiközösítés, ennek nyomán a bárzongorista szerep várt rá Balázs János elmondása szerint, aki hozzátette:
„Ma még rosszabb a helyzet.”
„Meggörbítvén gerincemet, visszasüllyedtem az éjszaka világába, egyetlen életlehetőségembe” – írja a művész a bárokban töltött időszakról.
Vendégként ezt egészen másképp élte meg Vásáry Tamás:
„A vendéglőben hallottam, hogy két fantasztikus zongorista játszik négykezes átiratokat, s kérdeztem: ki a másik? Kiderült: nincs másik. Cziffra a zongoránál elképesztő hangorgiát produkált.”
1950-ben a családjával nyugatra akart szökni, de elkapták. Három évi börtönre ítélték, amelyet egy kényszermunkatáborban kőszállítóként kellett letölteni. A nehéz kövek emelgetése tönkretette a zongorista kezét, a szabadulás után sokáig csak csuklószorítóban tudott zongorázni.
„A történet legmulatságosabb részlete az, hogy ezek után néhány kollégám elkezdett bőr csuklószorítót viselni, miután meg volt győződve arról, hogy ez valami új trükkös kitaláció részemről, ami a virtuozitásomat emeli” – írja erről az időszakról.
1954-ben a zongoraművész és bridge Európa-bajnok Ferenczy György segítségével visszatérhetett a klasszikus zenei életbe.
De továbbra is rengeteg irigye, befolyásos ellensége maradt. 1956-ban október 22-én egy koncerten beugróként – Balázs János szavaival – „frenetikus sikert aratott” Bartók Béla lejátszhatatlannak tartott művével, majd a határok megnyitása után Franciaországban talált második hazára.
Így jutott árnyékból a fénybe.
A játéka mellett Franciaországban az élete is maga volt a ragyogás. Senlisban megvásárolta és felújíttatta a Saint-Frambourg-kápolnát, hogy koncerteknek és kiállításoknak adjon otthon. A fiatal zenészek és képzőművészek támogatására pedig létrehozta a Cziffra-alapítványt.
Kiemelt kép: Wikipedia Commons
