Felejtsük el a láb melletti szemeteseket az irodaházakban, különben egy pillanatig sem működik a szelektív gyűjtés. Nem is árt időnként felállni az asztaltól, a takarítási idő is 10 százalékkal csökken így. Többek között ez derült ki a Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete októberi Green Talkján, ahol azt is egyértelmű lett, Magyarország a hulladékgyűjtésben sehol sem jár az EU célkitűzéseihez képest. Hiányzik az egységes rendszer, máshogyan gyűjtenek vidéken és Budapesten, a legrosszabb megoldásnak számító hulladéklerakás terjedt el a leginkább. Az általunk fizetett díjak pedig nem fedezik a hulladékgyűjtésnél a közszolgáltatást, ami így óriási deficitet termel.
Az XVI. századi Párizsban hozták meg az első hulladéktörvényt, ami abból állt, hogy mielőtt kiönti valaki a bilit az ablakon, azért hangosan kiáltson ki az utcára. Minden szemét hulladék, de nem minden hulladék szemét. A 60-as évekhez képest mára megötszöröződött a hulladék mennyisége, de az arányai nem változtak. Mindezt és az előrelépés lehetőségeit a Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete (HuGBC) októberi Green Talkján, az Integrált hulladékkezelés felsőfokon című előadáson hallhattuk Ferenczi Attila Maximtól.
A legrosszabb megoldásban vagyunk a legerősebbek
A környezetgazdálkodással, körforgásos gazdálkodással foglalkozó cégeket vezető szakember felhívta a figyelmet a hulladékpiramisra, amelyből kiderül a prioritási sorrend. A piramis alján hazánkban a lerakás, a deponálás áll, ami a legrosszabb, de a legelterjedtebb megoldás. Eggyel jobb és eggyel fölötte áll az égetés: Magyarországon jelenleg egyetlen hulladékégető (és termikusan hasznosító) erőmű működik, a rákospalotai, amelyet az év elején külön összeállításban mutattunk be, videónkon kívül is.
A szakember e ponton kitért Svédországra, ahol nincs lerakás, csak égetés, és ezzel azt gondolja magáról, hogy nagyon élen jár, mivel a termikus energiát termel. Pedig a hulladékpiramisban még eggyel magasabb szint az újrahasznosítás, de még afölött is találunk valamit: a megelőzést – vagyis a legjobb, ha nem termelünk hulladékot.
Csak az acél, a réz, az üveg és az alumínium hasznosítható végtelenszer újra, a papír 5-7 alkalommal, a műanyag pedig legfeljebb egyszer – alighanem ezt tudják a legkevesebben.
Így aztán előbb-utóbb minden szinte minden hulladékból szemét lesz.
2035-re az EU azt tűzte ki, hogy a lerakást minimalizálva 65 százalék legyen az újrahasznosítás. 2019-ben Budapesten 20-22 százaléknál tartottunk. Amíg a teljes lakossági hulladék 45 százalékát munkahelyek adják, addig az előadás alapján képtelenség lesz a 65 százalékot elérni. A cégek, munkahelyek, intézmények, létesítmények aktív részvételére van szükség, és természetesen el kell kerülnünk a deponálást, az égetést.
Alultervezett irodaházak
„Az elmúlt tizenhat évben a legtöbb általam vizsgált létesítményben a szelektív hulladékgyűjtést kipipálják kartongyűjtéssel és néhány szelektív kukával. Meg sem közelíti senki az EU-mérőszámait, sőt nem is méri senki őket. Az üzemeltetési költségek kevesebb mint öt százalékát fordítják hulladékkezelésre. Teljes mértékben érthető, hogy van prioritás, és nem ez áll az első helyen. Nagyon sokszor tapasztaltam viszont, hogy a tulajdonos úgy kommunikál, hogy a bérlő az általa bérelt helyen oldja meg a saját szelektív hulladékgyűjtését” – hallottuk Ferenczi Attila Maximtól.
További kihívás, hogy a kukatárolókat az irodaházakban alultervezték.
Éppen ezért minden fejlesztő felé egy üzenet, hogy hosszú távon nem éri meg az üzemeltetésnél, ha eggyel több parkolóhelyünk van a kukatároló terhére.
„Egy 8-900 főt foglalkoztató irodaháznál egy 15 négyzetméteres tároló nem lesz elegendő, márpedig nem egy és nem két ilyen helyszínnel találkoztunk a munkánk során.”
Mindenhol máshogyan Magyarországon
Az elszállító ökosziszisztémát is érdemes megismerni: fő szereplői a közszolgáltatók és a gazdálkodók, köztük gyűjtő és hasznosító cégek. Országos kihívás, hogy nincs egységes hulladékgyűjtési modell, eltérő a közszolgáltatói színkódolás is. Kaposváron például hasznosítható és nem hasznosítható hulladékot gyűjtenek, míg Budapesten papírt, műanyagot és kommunális hulladékot. A közszolgáltatói díjak is regionális eltérést mutatnak.
„Jó tudni, hogy azok a díjak, amiket fizetünk nem fedezik a rendszer üzemeltetési költségét.
Alapvetően teljesen deficites a rendszer, 80 milliárd forintos mínuszt sikerült az elmúlt öt évben felhalmozni, itt tart jelen pillanatban a közszolgáltatás.”
A megoldás
A zöld (nem)beszerzés elemei között az előadó kiemelte a nem fogyasztást, vagyis fel kell tennie mindenkinek a kérdést, biztosan szüksége van-e azokra az irodai szerekre, amiket beszerez. Az ideális beltéri gyűjtési modellben az asztali kukák elimininálása 20 százalékkal növeli a hatékonyságot. Szigetes rendszert kell bevezetni, ami 80 százalékos „találati arányt” jelent.
„El kell engednünk a láb melletti szemetesek rendszerét, különben egy pillanatig sem működik a szelektív gyűjtés."
Nem is árt időnként felállni az asztaltól, a takarítási idő is 10 százalékkal csökken így. Az oktatások, tájékoztatási anyagok bevezetése jelent további segítséget. A fejlesztőknek megfelelő méretű és szellőzésű kukatárolókat érdemes kialakítaniuk.
Mint kiderült, a tömörítés csak a megfelelő szelektív gyűjtés esetén lehet hatékony, kommunális hulladékba dobott PET-palackokkal nem működik. Érdemes a vegyes hulladékot a közszolgáltatóval, a szelektívet gazdálkodóval elvitetni. Nagy tételben pedig a hulladék érték.
Érdemes körbenézni a piacon, ki a legalkalmasabb az elszállítására.
Mint a Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete összefoglalásként megjegyzi: a létesítményi hulladékgazdálkodásra nincs konzekvens, bárhol alkalmazható módszer, hiszen több érdekelt fél elvárását, valamint a pénzügyi és a környezetvédelmi mutatószámokat is figyelembe kell venni. Egy jól működő hulladékkezelési rendszer viszont már extrém rövid távon érezteti pozitív környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi hatásait is.
Kiemelt kép: Rácmolnár Milán
