Világjáró, aki több száz atkafajt fedezett fel. Az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének igazgatója lapunknak azt mondta, erős társadalmi igény van arra, hogy minél kevesebb növényvédőszer kerüljön a környezetbe. Kontschán Jenő szerint a szervezett természetvédelem nem segíti minden esetben a kutatást. Interjú.
Fő szakterülete az akarológia. Mit jelent ez a szó pontosan?
Kevesen tudják, de Magyarország világhírű az atkakutatásban, nem miattam, hanem az elődjeimnek köszönhetően. Balogh János akadémikus, Corvin-láncos világhírű professzor, és az ő tanítványa Mahunka Sándor voltak a páncélos atkák szakavatott kutatói.
A világon ismert fajaiknak a felét ők fedezték fel, Balogh professzor annyira elismert volt, hogy az 1950-es években még az Egyesült Államokba is elengedte az akkori kommunista rendszer egy akarológiai kongresszusra, pedig a keleti blokkra ez nem volt jellemző.
Ő hozta létre az első trópusi magyar talajzoológia expedíciókat a hetvenes években, ezek során annyira egyedi anyagokat hoztak haza, amiért még most is özönlenek Magyarországra a kutatók. Olyan élőhelyekről gyűjtöttek mintákat Afrikában, Dél-Kelet Ásziában, Új- Guineában, amelyek már lehet, hogy nem is léteznek. Sokan foglalkoztak a növényi atkákkal is.
Miután az ötvenes években kivonták a forgalomból a mérgező DDT nevű rovarmérget, a piros takács atkáknak az almában történő kártétele nagy problémát okozott.
De említhetjük az állattenyésztést is, a Dermanyssus gallinae, amit más néven tyúkatkának, vagy galambatkának neveznek, jelentős kártevő a baromfitartó telepeken.
Hol a határ kártevő és a nem kártevő között?
Minden növényevő atka károsítja a növényt, de nem mind válik kártevővé. A mezőgazdasági kártétel talán a helyénvaló megfogalmazás. Ha otthon a valakinek a leandere elszárad, mert ellepi a takácsatka, az már gazdasági kár. Másik példa, amikor a bambuszokon elszaporodnak a különféle, Ázsiából behurcolt atkafajok, és elszínezik a leveleit, sárga foltok jelennek meg rajtuk. Ez egy esztétikai kár, annak ellenére, hogy a növényt nem kell feltétlenül kivágni.
És mi lesz a diverzifikációval?
Ahhoz, hogy egy rovarfajt kiírtsunk, nagyon össze kellene szednünk magunkat. Nagyképű gondolkodás az ember részéről az, ha ki akar pusztítani egy fajt. Nem sikerült még eddig egyszer sem, akármilyen kártevőről legyen is szó.
Amelyek veszélyeztetetté válnak, azok is inkább az elterjedésük, vagy koruk miatt kerülnek a kihalással fenyegetettek közé, itt legfeljebb a folyamatot tudjuk felgyorsítani.
Melyek a növényvédelem fő irányai?
Az első lépés a precíziós növényvédelem, ami a modern informatikára és robotikára épül, ennek a jelentősége az, hogy a használatával komoly szerhasználat csökkentést lehet elérni. A második lépés, olyan ellenálló, rezisztens fajták létrehozása, amelyek ellenállnak a különböző kórokozóknak és kártevőknek. Itt szóba kerülhetnek a genetikailag módosított növények, de ezek az Európai Unióban, így Magyarországon sem játszanak szerepet. Észak-Amerikában, illetve a fejlett Ázsiai országokban viszont széles körben használják őket.
Fontos feladatkör, a környezetbarát növényvédelmi megoldások kialakítása. Erős társadalmi igény van arra, hogy minél kevesebb növényvédőszer kerüljön a környezetbe, illetve az élelmiszerekbe. Szeretnek az emberek bio- vagy ökotermékeket vásárolni, még akkor is, ha ezek drágábbak. A negyedik fontos probléma, amivel a növényvédelemnek foglalkoznia kell, az invázió, ebben a tekintetben az ellenség a határon áll.
A jelenlegi mezőgazdasági szerkezet ebben mennyire segít?
Szükség van a szemléletváltásra, ami már részben meg is kezdődött. Az utóbbi időszakban Magyarországon számos olyan növényt kezdtek el telepíteni, melyek korábban nem voltak jelen a mezőgazdaságban. A dél-nyugati területeken kivit, fügét, gránátalmát, datolyaszilvát is termesztenek, ezeknek itt kevés a kártevőjük.
Véleményem szerint azon is el lehetne gondolkodni, hogy a klímaváltozás miatt egyes tradicionális terményeket érdemes lenne-e kiváltani.
Ettől még nem leszünk gyapottermesztő vidék, de az éghajlatváltozás mindig új lehetőséget is kínál.
Az is látszik, hogy el kell mozdulni egy környezetbarát szemlélet irányába, sajnos sokat permetezünk, gyakran az unión kívülről beszerzett szerekkel.
A precíziós gépek elterjedése nagyon sokat segít abban, hogy modernizálódjon a mezőgazdaság. A nagyobb kérdés, az a szakemberek utánpótlása, kevés fiatal hajlandó az agráriumban dolgozni, mert nem trendi, miközben ebben az ágazatban is óriási a fejlődés.
Mi változott az utóbbi időben a tanulmányutakkal kapcsolatban?
Számos országba, ahol korábban tudományos munkát lehetett végezni, most el sem lehet jutni, aminek többféle oka is van. A balkáni részen a migráció, más kontinensen a politikai instabilizáció. Lehet, hogy eretnek dolognak tűnik, de szervezett természetvédelem sem segíti minden esetben a kutatást.
Egy tudósnak nem adminisztrációs dolgokkal kell foglalkoznia, vagy éppen komoly pénzeket kell befizetnie egyes országokban, hogy a terepen olyan állatokat figyeljen meg, vagy gyűjtsön be, melyekről az ott dolgozó hivataloknak tudomásuk sincs.
Ez nem segíti tudományos felfedezéseket, ha védeni akarjuk az élővilágot, akkor azt komplexen kell, abba azok az apró élőlények is beletartoznak, amelyek nem feltétlenül érik el a hatóságok ingerküszöbét.
Ezek a kis élőlények hogyan élik meg az éghajlatváltozást?
Olyan fajok jelentek meg, amelyek korábban nem is léteztek. Van olyan, amelyik pár év alatt meg tudja hódítani az ország területét. A pettyesszárnyú muslica a legjobb példa rá, de mondhatnám a zöld vándorpoloskát, ami a feltételezések szerint Etiópiából, tehát a trópusokról származó faj, ami teljesen jól érzi magát nálunk, és vidáman szurkálja össze a paradicsomot és a többi gyümölcseinket. A bogyósokat, még a tököt is megtámadja. Ide tartozik a parlagfű-olajosbogár is, ami korábban csak Európa mediterrán részein fordult elő.
A klímaváltozás miatt humán kártevő fajok is megjelenhetnek, mediterrán vérszívók, szúnyogok, kullancsok, amelyek komoly betegségeket okozhatnak.
Milyen kutatást végez most?
Egyszerre több témát viszek, trópusi területek talajatkáinak a feltárásán, elsődlegesen különböző típusú mezőgazdasági ültetvényekre koncentrálva. Vizsgálataim során azt tapasztaltam, hogy például a kakaó-, kávéültetvények menedékhelyek lehetnek a talajállatoknak.
Amikor kivágják az esőerdőt, akkor ezek az állatok nem tűnnek el, hanem behúzódnak ezekre a területekre.
Ez egy nagyon izgalmas kutatás, emellett természetesen végzem a taxonómiai jellegű kutatásaimat, néhány új fajt minden évben próbálok leírni, de vizsgálom a levélbolhák terjeszkedését is.
Van a szakmájában utánpótlás?
A taxonómia iránt kevésbé érdeklődőek a fiatalok, nem trendi történet. Magányos farkasok vagyunk, szemben a dinamikusan fejlődő molekuláris biológiával, ahol csoportokban kutatnak a szakemberek. Az én tudományom kevésbé vonzó, mondhatni konzervatív, de mindig egy-két „őrült”, aki érdeklődik, és azok megtalálják egymást a rendszerben.
Borítókép:Mahnertellina Elefántcsontpartról. Fotó: K.J.
