Az elmúlt fél évszázadban nőtt a napi hőingás Magyarországon, főként áprilisban és nyáron a melegebb nappalok miatt. A klímamodellek szerint a következő évtizedekben már nem várható további jelentős változás, mert a maximum- és minimumhőmérsékletek hasonló ütemben emelkednek. Ennek azonban nem érdemes örülnünk: nyáron a forróbb nappalok mellett egyre gyakrabban jelentkező trópusi jellegű éjszakák jócskán megnehezítik, hogy kipihenjük magunkat. Kis Anna és Pongrácz Rita elemzése.
Szerzők: Kis Anna, meteorológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa; Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa.
A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.
A napi hőingás azt mutatja, mekkora a különbség a nappali maximum és az éjszakai minimum hőmérséklet között. Míg a két napi szélsőséget gyakrabban szokták vizsgálni, addig az ezekből számítható hőingást ritkán, holott ez a mutató is meghatározó lehet például az ökológia, a mezőgazdaság és az emberi egészség szempontjából. Elemzésünkben a napi hőingás változását vizsgáljuk Magyarországra vonatkozóan havi bontásban, a múltbeli adatok és a jövőre vonatkozó klímamodell-szimulációk alapján.
Napi hőingás: növekedés az elmúlt fél évszázadban, a nyár „bajnoka” Délkelet-Magyarország
Magyarországon a napi hőingásnak jellegzetes évi menete van. Általánosságban nyáron lépnek fel magasabb (11-13 °C) napi hőingás értékek. Ilyenkor ugyanis hosszabbak a nappalok, vagyis több idő áll rendelkezésre a felmelegedésre. Továbbá jellemzően alacsonyabb a felhőborítottság, és a derült égbolt kedvez a maximum- és minimumhőmérséklet különbségének növeléséhez. Ugyanis a nappal jelentkező maximum nagyon felszökhet a felhők hiányában, melyek a napsugárzás útjába kerülve annak egy részét visszaverhetnék. Az éjszakai/hajnali minimum ugyanakkor jelentősen kisebb lesz, mivel a derült viszonyok a földfelszínről induló hőkisugárzás nagyobb hányadát engedik távozni a világűr felé.
Ahogy az alábbi ábrán is látszik, az 1971–2024-es időszakban a napi hőingás augusztusban volt a legnagyobb (12,9 °C), de a július is csak néhány tizedfokkal maradt el ettől az országos, területi átlagokat tekintve. A téli félévben alacsonyabb értékek jellemzők; novembertől februárig általában 8 °C-nál kisebbnek adódott az átlagos napi hőingás az elmúlt években. A legalacsonyabb érték (kb. 6 °C) decemberben fordult elő, amikor rövidebbek nappalok, és az évi átlagokat tekintve a legnagyobb a borultság mértéke. Hazánkban az eddigi legmagasabb napi hőingást (31,1 °C) Szécsényben mérték, 2022. március 24-én (ekkor a maximumhőmérséklet 23,6 °C, a minimumhőmérséklet pedig -7,5 °C volt).
Megvizsgáltuk a napi hőingás múltbeli változását, az 1971–1990 és a 2005–2024 időszakokat összehasonlítva. Általánosságban növekedés lépett fel, egyedül decemberben fordult elő csökkenés az ország nagyobb részén, de ez is csupán 0,5 °C körülinek adódott. A térképeken csak azokra a hónapokra mutatjuk be az eredményeket, amelyekben eleve magasabb napi hőingás értékek jellemzők. A legjelentősebb emelkedés áprilisban lépett fel. Ekkor az ország középső, valamint északnyugati területein a napi hőingás változása meghaladta a 1,5 °C-ot, és az országos, területi átlag is majdnem ugyanekkora, 1,4 °C volt. A nyári hónapokban 1 °C körüli emelkedés volt tapasztalható a területi átlagokat tekintve, de regionálisan adódtak különbségek. Júniusban az ország délnyugati és északkeleti részein voltak valamelyest alacsonyabb értékek, júliusban az Alföldön és a középső, északi területeken volt jelentősebb a növekedés az ország más részeihez viszonyítva, míg augusztusban nyugatról kelet felé haladva általános növekedést figyelhetünk meg. Mindezek alapján a nyári időszakban összességében Délkelet-Magyarország mutatja a legnagyobb napi hőingás növekedést.
Magasabb minimum- és maximumhőmérsékletek
A napi hőingás változása – definíciójából adódóan – a maximum-, illetve minimumhőmérséklet változásával áll összefüggésben. Amennyiben a maximumhőmérséklet nagyobb mértékben emelkedik, mint a minimumhőmérséklet, úgy a napi hőingás is növekszik, míg ha a minimumhőmérséklet emelkedése a jelentősebb, a napi hőingás csökken. A múltban megfigyelt napi hőingás-változás okának megismeréséhez, a minimum- és maximumhőmérsékletek alakulását is megvizsgáltuk havi bontásban.
Áprilisban a maximumhőmérséklet nagyobb mértékű emelkedéséből (a minimumhőmérséklet változásához képest) adódik a napi hőingás növekedése: míg az 1971–1990-es időszakban ritkábban fordultak elő 21 °C feletti értékek, addig az elmúlt 20 évben ezek gyakorisága szinte a duplájára emelkedett. Júniusban is látványosan megnövekedett mindkét hőmérsékleti érték: a korábban alig előforduló 30 °C feletti maximumok és 17 °C feletti minimumok gyakrabban léptek fel a 2005–2024-es időszakban.
Az alábbi diagrampáron a július hónapra vonatkozó értékek eloszlása látható. Az 1971–1990-es időszakban a maximumhőmérséklet a legtöbbször 26-27 °C körül alakult, míg 2004–2025-ben már 29-30 °C közé esett a leggyakoribb érték, továbbá a 36 °C fölötti értékek is megjelentek, amelyek korábban egyáltalán nem voltak jellemzők. A minimumhőmérsékletet tekintve is látható, hogy a leggyakrabban előforduló érték megnövekedett (13-14 °C-ról 16-17 °C-ra), és megjelentek a 22 °C feletti kategóriák is. Augusztusban is hasonló a helyzet: a magasabb minimum- és maximumhőmérsékleti értékek egyaránt gyakoribbá váltak.
Változik a melegedés jellege: a minimumok növekedése felveszi a tempót a maximumokéval, nyáron jönnek a trópusi éjszakák
A jövőre vonatkozó, általunk vizsgált klímamodell-szimulációk átlaga szerint szcenáriótól függetlenül a napi hőingás alig (< 0,5 °C) fog változni hazánkban az elkövetkezendő évtizedekben. Ennek oka, hogy a maximum- és a minimumhőmérséklet várható emelkedése nagyon hasonlóan alakul, azaz a két érték közötti különbség nem változik számottevően.
Az alábbi animáción az egyes hónapok maximum- és minimumhőmérséklet változását mutatjuk be a 2081–2100-as időszakra vonatkozóan (a 2005–2024-es periódushoz képest), a későbbi kibocsátáscsökkentéssel (RCP4.5) számoló, valamint a kibocsátáscsökkentés nélküli (RCP8.5) forgatókönyv esetén, hat regionális klímamodell-szimuláció átlaga alapján. Az ábrán az egyes jelölők Magyarország egyes rácspontjait jelölik, így minél távolabb esnek azok egymástól, annál inkább különbözik a változás az egyes régiókban. A szürke egyenes vonal pedig azt jelöli, hogy a két hőmérsékleti érték változása azonos mértékű.
Az eredmények szerint a decembertől márciusig terjedő időszakban valószínűsíthető nagyobb eltérés hazánk egyes területei között, míg a leginkább homogén területi eloszlás júliusban várható. A két szcenáriót összehasonlítva jól látszik, hogy a kibocsátáscsökkentés nélküli esetben egyértelműen nagyobb mértékű változások valószínűsíthetők, mint ahogy a globális felmelegedés mértéke is nagyobb lesz ennek megvalósulása esetén. Novembertől márciusig a maximumhőmérséklet emelkedése jelentősebb, míg az átmeneti évszakok nagy részében és júniusban a minimumhőmérséklet növekedése nagyobb a projekciók alapján. Júliusban és augusztusban szcenáriófüggő a változás: az évszázad közepétől induló kibocsátáscsökkentéssel számoló esetben (RCP4.5) a minimumhőmérsékletek emelkedése jelentősebb, míg a kibocsátáscsökkentés nélküli jövő esetén (RCP8.5) a maximumhőmérsékletek növekedése lesz nagyobb mértékű a szimulációk szerint.
Végül az alábbi térképsorozaton a maximumhőmérséklet júliusban várható változása látható három különböző forgatókönyv alapján, a 2041–2060-as és a 2081–2100-as időszakokra vonatkozóan, a 2005–2024-es időszakhoz viszonyítva. Az ábrán jól látszik, hogy a közelebbi jövőbeli periódusban még kisebb a szerepe az alkalmazott szcenáriónak: mindhárom esetben 0,75-1 °C körüli változások valószínűsíthetők az ország nagy részén a regionális klímamodell-szimulációk átlaga alapján. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a kibocsátáscsökkentést mellőző forgatókönyv esetén az ország keleti részén már a század közepére is meghaladhatja az 1 °C-ot a maximumhőmérséklet növekedése.
A 21. század végére vonatkozó projekciók között már jelentős különbségek láthatók az egyes jövőképek között. Ha azonnali kibocsátáscsökkentésbe kezdenénk, a maximumhőmérsékleti értékek gyakorlatilag nem változnának. A később kibocsátáscsökkentést feltételező forgatókönyv esetén 1,25 °C-ot meghaladó emelkedés várható az ország nagy részén. A kibocsátáscsökkentés nélküli szcenárióval számoló klímamodell-szimulációk szerint pedig kb. 4 °C-kal magasabb átlagos maximumhőmérsékleti értékekre számíthatunk 2081–2100-ban. A minimumhőmérséklet esetén is hasonló változásokat mutatnak a szimulációk, ahogyan azt az előző animáció esetén is láthattuk.
Összességében elmondhatjuk, hogy a napi hőingás a 21. század során várhatóan nem változik majd jelentősen hazánkban, ami a maximum- és minimumhőmérséklet hasonló mértékű növekedéséből adódik.
Ugyanakkor különösen a nyári időszakban egészségügyi szempontból megterhelő lehet ez a változás: a minimumhőmérsékletek emelkedésével gyakoribbá válhatnak az ún. trópusi (vagy meleg) éjszakák (amikor is nem esik 20 °C alá a hőmérséklet), így az emberi szervezet számára fontos pihenési időszak is csökken. Az 1991–2020-as időszakban jellemzően 4 trópusi éjszaka fordult elő a HungaroMet adatai alapján az országos átlagot tekintve, míg az eddigi legmelegebb évünkben, 2024-ben, ennek több mint négyszeresét, 18 ilyen napot detektálhattunk a nyár folyamán. Ahhoz, hogy ez ne váljon szélsőséges esetből szokásossá a jövőben, elengedhetetlen, hogy ne várjunk tovább az üvegházhatású gázok antropogén kibocsátásnak drasztikus csökkentésével.
Köszönet illeti a regionális modellszimulációkért az EURO-CORDEX konzorcium modellező intézeteinek tagjait; az ellenőrzött, rácsra interpolált hazai megfigyelésekért pedig a HungaroMet Zrt.-t.
Rövid tudományos módszertan
1. Megfigyelések
A vizsgálathoz a legjobb hazai, minőségileg ellenőrzött, homogenizált, 10 km-es rácsfelbontású, 1971-től rendelkezésre álló, HuClim adatbázist tekintettük (forrás: HungaroMet Zrt). Az oszlopdiagramok esetén az országos, területi átlagokat mutattuk be.
2. Regionális klímamodellekkel végzett éghajlati szimulációk
Egy térség, pl. hazánk éghajlatának részletesebb vizsgálatához regionális klímamodellekre van szükség, hiszen azok a légköri folyamatokat már elég pontosan és finom térbeli felbontással írják le. A regionális modellek historikus szimulációi nagy számban továbbra is csak 2005-ig állnak rendelkezésünkre, míg a jövőre vonatkozóan, 2006-tól indítva 2100-ig azt szimuláljuk, hogy egy-egy feltételes üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyvre hogyan reagál az éghajlati rendszer. Jelen tanulmányban három forgatókönyvet tekintettünk: az azonnali kibocsátás-csökkentést feltételező, a Párizsi Megállapodásban szereplő 2 °C-os globális melegedést leíró RCP2.6-ot; a kibocsátás-csökkentés nélküli, pesszimista RCP8.5-öt, valamint a kettő között elhelyezkedő RCP4.5-öt (a jelenlegi tervek figyelembevételével ez tűnik reálisan megvalósíthatónak). Az elemzésben adott forgatókönyvön belül az Európa egészét ~10 km-es rácsfelbontással lefedő, EURO-CORDEX együttműködés keretében futtatott különböző, de ugyanazon hat-hat regionális klímamodell-szimulációt tekintettünk. Ezen hattagú együttes már megfelelően tudja reprezentálni a modellek eltéréséből eredő bizonytalanságot, illetve ezeket a háromféle forgatókönyvvel meghajtva az emberi tevékenység jövőbeli alakulásából származó nagyfokú bizonytalanságot is.
Forrás: Masfelfok.hu
