Látványosan nem tud mit kezdeni a kormány az 50 évnyi szünet után újra jelentkező az egész magyar mezőgazdaság jövőjét fenyegető kórral. A mostani tehetetlenkedéshez olyan lépések vezettek, amelyekhez hasonlóakat az Orbán-kabinet a környezetvédelemben korábban már megtett, hasonlóan katasztrofális következményekkel.
A civilben állatorvosként dolgozó Hadházy Ákos 2020-ban jelezte először, hogy összeomlott az állategészségügyi hatósági rendszer Magyarországon. A drámainak szánt bejelentést egy olyan átszervezés indokolta, amelyet az Orbán-kormány a környezetvédelemben már tíz évvel korábban meglépett, amikor az addig a kormánytól független zöldhatóságot a megyei kormányhivatalokba integrálta. Bár a lépés az Európa egyik legjobbjának számító magyar hatósági rendszer teljes felszámolásával járt, és az elmúlt évek során rengeteg kritikát kapott (dicséretet viszont még mutatóba sem), a NER pontosan ugyanazt vitte végbe az állategészségügyben is. Az ellenzéki képviselő öt éve már arról számolt be, hogy a járások nagy részében nincs főállatorvos, és a hatósági állatorvosok száma is drasztikusan lecsökkent. Az egyébként kurrens szak- és nyelvtudással rendelkező állatorvosok ugyanis láthatóan rosszul tűrték a fideszes főispánok alá rendeléssel, politikai igazgatással párosuló tartós alulfizetettséget (ami a kormányhivatalok beosztott dolgozóinál általánosan jellemzővé vált a Fidesz-kormányok alatt), aminek gyors elvándorlás lett a következménye.
A szakértők már akkor arra figyelmeztette, hogy egy esetleges járvány esetén súlyosak lesznek a következmények, mert a kormányzat nem fog tudni hatékonyan fellépni, illetve érdemi kontrollt gyakorolni a főállatorvosok nélkül. Az alulfizetett hatósági állatorvosok pedig elvándorlással tiltakoztak a nyakukra ültetett szakmaiatlan vezetés ellen. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek a politikus szerint, mert például a járványok elleni küzdelemben kiemelkedően fontos szerepe lenne a járási főállatorvosoknak. Márpedig a hiány már öt évvel ezelőtt is jelentős volt: Tolna megyében öt járásra csupán két hatósági állatorvos jutott, a teljes Baranyát pedig 24 hatósági állatorvosnak kellett (volna) ellátnia. Heves-megyében hét járásból csak négyben, Baranya megyében tízből csak ötben volt főállatorvos a Népszava akkori összeállítása szerint.
2021-ben a képviselő megpróbálta kideríteni, hány állatorvos dolgozik a leépülőben lévő rendszerben. Bár pontos számot nem kapott, az általa megszerzett részinformációk is sokkolóak. Az országos főállatorvos nem tudta neki megmondani, hogy hány hatósági állatorvos van az országban. A Miniszterelnökség talán tudta volna, de nem árulta el. A megyei kormányhivatalok közül csak kettő adott részletes adatokat. Baranyában 10 járásból csak 5-ben, Hevesben 7 járásból csak 4-ben volt járási állategészségügyi hivatal és főállatorvos – nem valószínű, hogy más megyékben kedvezőbb lett volna az arány (más forrásból kiderült, hogy például Pest megye 18 járásából is csak 7-ben működik ilyen hatósági részleg). A hatósági jelenlétet egyébként az állategészségügyi törvény írta elő, amit azonban a kormány miniszteri utasítással felülírt, járások tömegében lehetővé téve, hogy az állam ne tartson fenn állategészségügyi hivatalt (vagyis olyan szervet, amelynek például egy járvány felbukkanása esetén helyszíni vizsgálatot kell tartania, megállapítva a betegség mibenlétét, és elrendelve az első védelmi intézkedéseket).
Néhány évvel később ugyanő már arra figyelmeztetett: a kormánytöbbség azzal a bizarr megoldással próbálja kezelni az általa létrehozott tarthatatlan helyzetet, hogy egy törvénymódosítással állatorvosi végzettség nélküli „állategészségügyi mérnököknek” engedné át a főállatorvosi hálózat megüresedett helyeit, megváltoztatva egyúttal annak elnevezését is: a területi állami állatorvosokat, illetve a helyükön dolgozókat újabban a „kormányhivatalok állategészségügyi és élelmiszerlánc-biztonsági osztályának vezetői”-nek nevezik. Az is előfordult, hogy egyes járási hivatalok jogászokat neveztek ki főállatorvosnak, vagy – mint egy baranyai példában – a hivatalvezető saját magát delegálta a megüresedett pozícióra.
Hadházy nemrég arról is posztolt, hogy Tállai András, az agrártárca államtitkára március elején, napokkal a száj- és körömfájás-járvány magyarországi megjelenése előtt levélben tájékoztatta az érintetteket: négymilliárd forintot vonnak el az állategészségügyért felelős hatóságtól (Nébih), voltaképpen a hatósági állatorvosok béréből, a jövőben pedig a kormányhivatalok nem köthetnek szerződéseket ún. jogosult hatósági állatorvosokkal, vagyis olyan szakemberekkel, akik magánorvosként szerződnének az állammal hatósági feladatok ellátására – mert nincs rá pénz. Érdemes ismételten hangsúlyozni: már a magán és az állami megbízások sajátosan magyar elegyítésére is azért volt szükség, mert az állami állatorvosoknak olyan keveset fizettek, hogy tömegessé vált körükben a pályaelhagyás.
„Ha nincs főállatorvos, akkor egyszerűen nincs, aki elrendeljen például egy zárlatot: jelentős időveszteséget jelent, mire egy másik járásból, 60-80 kilométerről megérkezik az amúgy is túlterhelt helyettesítő” – írta korábban a képviselőként is aktív állatorvos Hadházy. Úgy látta: a restriktív kormányzati lépések nyomán kialakult magyar közigazgatás alkalmatlan a szisztematikus járványkezelésre – most úgy tűnik: igaza lett.
