A Bogárháton bemutatókat Sasvári Zoltán természetpedagógus és Sasváriné dr. Borbíró Katalin jogász, pszichológiai tanácsadó 10 éve, 2014 februárjában hozták létre. Legfőbb célkitűzésük az ökoérzékenyítés, a környezettudatos szemlélet kialakítása az élővilág, ezen belül a rovarvilág sokszínűségének bemutatásán keresztül.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
Cseppet sem mindegy, hogyan találkozunk az óvodában a természet szépségeivel. Egy igazán elhivatott pedagógus élményszerűvé teszi a foglalkozásokat, így képes megszerettetni az élő és élettelen környezet szépségeit a legkisebbekkel. Egy-egy alkalommal meghívott előadók is segíthetnek, akik a gyerekekkel játékos módon sajátíttatják el az ismereteket.
A Bogárháton projekt során egy elhivatott házaspár járja az országot, és előadásokkal, játékos foglalkozásokkal hozza közelebb a gyerekekhez az ízeltlábúak színes világát.
„A legfontosabb, hogy a programban részt vevők átlássák és megértsék azokat az összefüggéseket, melyek nélkülözhetetlenné teszik az ízeltlábúak csoportját az egész élővilág – benne természetesen az emberek – számára. Az első bemutatók sikerén felbuzdulva, 2016-ban létrehoztuk a Csodabogarak Alapítványt, melynek Zoltán az elnöke, és közhasznú szervezetként végzi a rovaros környezeti nevelési feladatokat” -mesélte Katalin a Zöld Hangnak.
Civilben a házaspár már korábban is részt vállalt a természetvédelmi és környezetvédelmi tevékenységekből. Más szervezetek önkénteseként madarásztak, szemetet szedtek és saját településük, Kesztölc közéletében is számos feladatot végeztek. Zoltán 20 évig tanított, Katalin pedig korábban jegyzőként dolgozott. Sasváriné Borbíró Katalinnal beszélgettünk, akitől számos érdekességet megtudtunk az ökoérzékenyítésről, a színes programokról, és a legkisebbekről.
Milyen kapcsolat fűzi Önöket a gyerekekhez és az oktatási-nevelési intézményekhez?
Három fiút neveltünk fel és közben olyan lehetőséget is kerestünk, amit egyrészt nagyon szeretünk végezni, másfelől szabadabban szervezhetjük vele az életünket. Ekkor találtunk rá a környezeti nevelés egy sajátos formájára, mely az állatokat ismerteti meg az emberekkel. Felismertük, hogy a rovarokkal igazából nem sokan foglalkoznak, holott egy csodálatos szeletét képviselik az állatok világának. Így elkezdtük óvodákban, iskolákban bemutatni a kis hatlábúakat.
A pedagógus múlt és a sok helyi tábor szervezése és tapasztalata jó alapnak bizonyult. A bemutatóhoz Zoltán nagy, élethű maketteket készített, majd szép lassan sokféle, teljesen ártalmatlan, élő rovart is magunkkal vittünk. Rovaros játékok, igény szerint kézműves foglalkozások egészítik ki a bemutatóinkat. Fontos, hogy a kellékek, eszközök döntően hulladékokból (papír, fa, műanyag, lábazat szigetelő) készülnek.
Milyen foglalkozásokkal készülnek a fiatalok számára?
Azt, hogy miként alakultak ki a rovaros mesék, már nem igazán érdekes, de az biztos, hogy mára már legfőképpen a rovaros, ökoérzékenyítő mesékkel járjuk az országot. A gyerekek nagyon hamar megbarátkoznak Katicával – őt én alakítom – és a Bogaras bácsival. Zoltánt így hívja mindenki és ezt a férjem cseppet sem bánja.
Mára már 14 mesés előadásból lehet választani, melyek felölelik az egész évet. A jeles természethez kapcsolódó ünnepekre is van külön mese, például a „Mentsük meg a Földet”, mely a Föld napja alkalmából született.
Milyen pedagógiai módszerekkel dolgoznak?
A csoportfoglalkozások és a mesék is fejlesztő pedagógiai, élménypedagógiai elemeket tartalmaznak, melyet szakmailag egy fejlesztő pedagógusok és gyógypedagógus is átnézett Fontos, hogy nem csak a rovarok, hanem az élővilág többi része, ezen belül az emberek iránt is növeljük az érzékenységet. A kerekes székes vagy látás sérült emberek iránti tolerancia növelése is például fontos cél. Hogyan lehet ezt elérni? A rovarok viselkedésével, a játékokkal.
Zoltán választmányi tagja a Magyar Rovartani Társaságnak, így munkáját szakmailag is igyekszik megalapozni.
Az ökoérzékenyítés mára egy módszertanná fejlődött, melyet pedagógusoknak rendszeresen oktatnak. Fontos cél, hogy a módszer, maga a rovarvilág megismertetése és az ezzel kapcsolatos „érzékenyítés” az oktatási intézményekben általánosan elfogadott és alkalmazott legyen, és ehhez elsősorban a pedagógusok szakmailag is megalapozott munkájára van szükség.
Eddig hány óvodával, iskolával sikerült kapcsolatot teremteni, együttműködni?
Bár a bemutatók főként gyerekeknek szólnak, de falunapokon, fesztiválokon, más nagyobb eseményeken a felnőtteket is magával ragadja ez a világ. Az eltelt 10 év alatt több, mint 350 településen, több, mint 250.000 néző ismerhette meg a rovarok ismeretlen világát.
Fellépünk iskolákban, óvodákban, nyári táborokban, művelődési házakban és nagyon sok könyvtárban, köszönet ezért a megyei könyvtáraknak, melyek ezt lehetővé teszik.
A Nemzeti Parkok rendezvényein is rendszeres résztvevők vagyunk, a Duna-Ipoly Nemzeti Park védjegyes szolgáltatói, de a Körös-Maros Nemzeti Parkban és a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban is többször jártunk már, legutóbb éppen szeptember 21-én Kardoskúton, a Fehértó napján adtuk elő az őszi rovaros mesét.
Több évig rendszeresen előadtunk a Fővárosi Állatkertben, erre nagyon büszkék vagyunk, hiszen ez egy nagy vágyunk volt az induláskor. Mindezek mellett állandó programadói vagyunk a magyar környezeti nevelés egyik fellegvárának mondható Agostyán-Ágostonligeti Ökofalunak.
Mi mindent lehet bemutatni egy program alkalmával?
10 év tapasztalata alapján kialakult egy nagyon jól működő tematika. A mesékben van egy kerettörténet, például elcsalja a vízi tündért egy komisz lápi lidérc és elapadnak a vizek. 5 lakatot kell kinyitni, 5 feladat van, amit csak vízi rovarok oldhatnak meg. A rovarokat Bogaras bácsi megmutatja makettben vagy élő formában és a gyerekek rovarrá változva akár levelet gyűjtenek, vagy kirakják a tavirózsát, mint egy puzzle-t. Nagyon pörgős és interaktív az előadás, nem feltétel a teljes csend. Általában 5 élő rovar kerül bemutatásra egy mesében és egyet a végén meg lehet simogatni. Miért csak ennyi? Az a tapasztalatunk, hogy a kevesebb, több. Egy előadás alatt így is nagyon sok ingert kap a kis néző, ebbe ötnél több rovar (a maketteken és egyéb, akár elhullott élőlényen például egy denevér múmián kívül) már túl sok lenne.
Amikor először találkoznak Önökkel, hogyan viszonyulnak a gyerekek a rovarokhoz? Milyen hatással van rájuk egy-egy mesés program?
Elmondható, hogy a mese kezdetén még vannak, akik távolságtartók a rovarokkal szemben. Csodás az az átváltozás, amit a mese végére el lehet érni. Szinte kivétel nélkül mindenki feloldódik és legtöbbjük nagy örömmel simogat. Ehhez kell egy olyan szemléletmóddal bemutatni a rovarokat, ami megnyitja a zárt kapukat.
A kis rovarok a nehezen kezelhető, esetleg az SNI problémával küzdő gyerekek esetében meglepően jó eredményt mutatnak. Ugyancsak hasonló a tapasztalat a valamilyen fogyatékossággal küzdők esetében is, így a mese és a foglalkozás már több speciális, gyógypedagógiai intézményben szerepelt nagy sikerrel, ahová vissza is várnak minket.
Ön írja a meséket, történeteket. Honnan veszi az inspirációt? Hogyan frissíti a kreativitását?
Az első mese a farsangi mese volt, ami a rovarok különleges rejtőzködő képességét, a mimikrit mutatja be. Azért pont ez, mert télen, amikor még szabad idő is bővebben volt, jött a mese bemutatásának ötlete. Aztán a jeles ünnepek, víz világnapja, Föld napja. Kapcsolódik néhány mese ahhoz a rovarhoz, amely a megalkotás évében volt az év rovara. Ilyen a havasi cincér, a mezei tücsök, vagy a ganajtúró.
A könyvtári alkalmak ihlették a Mikulás kedvenc bogarai és a karácsonyi mesét. Beporzókhoz kapcsolódik a „Méhkirálynő elveszett koronája”. Egyik sajnálatosan elhunyt barátunk, egy nagyon neves székesfehérvári természetvédő, Varga Gábor emlékére íródott a „Katica vadlibát nevel” mese, mely a Márton napra is ideális.
A rovarvilág kimeríthetetlen kincsestár, számtalan meseötlet vár még kiaknázásra. Sok inspirációt adnak az óvodában töltött órák és a nemzeti parki rendezvények, de a rovaros közösségi média, vagy a játékokat bemutató videók is nagyon sokat adnak hozzá egy-egy meséhez.
Ki készíti a maketteket?
A maketteket és valamennyi kelléket Zoltán készíti. A rovarmaketteket hulladék lábazatszigetelő lapokból faragja, akár két napig is csiszolgatja, hogy megfelelő legyen. Mára 70 makett vár bemutatásra. Fontos szempont, hogy megfogható, könnyű és viszonylag „óvoda álló” legyen, ahogy Bogaras bácsi szokta mondani.
A gyerekek is tevékenykedhetnek a programokon. Hogyan vesznek részt, miket készíthetnek?
Minden előadás interaktív, a gyerekek közreműködésére épül, tehát sok-sok feladatot ők maguk oldanak meg rovarokká átlényegülve. Az a jó, hogy ez a gyerekeknél nagyon könnyen működik, azonnal képesek átváltozni.
A mese mellett, különösen nyári táborokban vagy fesztiválokon kézműves foglalkozást is lehet kérni, gipszbogarakat, virágokat lehet kifesteni és természetesen hazavinni. Ez, mint élménypedagógiai elem, nagyon jól lezárja a teljes programot.
Milyen terveik vannak a jövőben? Hogyan fejlődhetnek tovább a gazdag programok?
Jelenleg karácsonyig pár szabad időpont maradt a naptárban és a jövő évben is júniusig alig maradt szabad nap, az őszi szünet kivételével, a többi nap foglalt. A hétvégék nem ennyire zsúfoltak. Nagyon nagy öröm, hogy ennyire népszerűek lettek az előadások, napi 5 telefon érkezik, sok esetben 2025 őszére foglalnak.
A rövidtávú terv tehát, hogy minél jobban meg legyenek szervezve az előadások, és minél színvonalasabb és vidámabb programot lássanak a gyerekek. A napi rutin nagyon kiveszi az erőt, hiszen a fellépés utazással jár, utána pedig jön az adminisztráció. Emellett szükség lenne némi regenerálódásra is, amit komolyan kell venni.
Folyamatban van egy tavaly kezdődött projekt, amit a Csodabogarak Alapítvány indított el. Ez a Bogárkövet cím, amit oktatási intézmények nyerhetnek el. A feltételek egyszerűek, az viszont nagyon fontos, hogy elkötelezett legyen a kollektíva (vagy legalább egy része) a rovarok megismertetése és elfogadtatása iránt.
Eddig 15 Bogárkövet óvoda, 2 iskola és 2 bölcsőde működik és a cím iránt is nagy az érdeklődés. A cím elnyerésével egy avató ünnepség és persze egy tábla is jár, amit az intézmény kitesz a falára. Az a tapasztalat, hogy ahol ez a tábla felkerült, sokkal inkább beintegrálják a rovarvilágot a természet megismertetésének folyamatába, mint máshol. A cél pedig ez.
Egyelőre nem kap az alapítvány semmilyen támogatást ehhez a misszióhoz, de lassan kezd a társadalom is ráébredni, hogy ha mindent kiírt, minden rovart lefúj és elpusztít, akkor az rá nézve lesz nagyon negatív hatással.
A nyár folyamán, amikor több volt a szabad idő, elkészült a Bogárháton Klub, egy online, előfizetéses klub családoknak, mely nem rég el is indult. A klub hasonló célokat tűzött ki, mint maga az egész Bogárháton program, csak az online térben olyanokhoz is el tud jutni, ahová egyébként nem. A cél az, hogy a gyerekek kis, rövid, rovaros videókat, rovaros meséket nézhessenek és a szülők is kapjanak hasznos ismereteket a hatlábúakról. Hosszú távon a klub tagságának növelése, közösséggé formálása egy fontos cél.
