A technológia rémuralma a közeljövőben fog kiteljesedni a mesterséges intelligencia viharos sebességű elterjedésével – írja esszéjében Lányi András filozófus.
Hogy mi fog történni az informatika, a robotika, a gén- és nanotechnológia, az űrhajózás, a tömegpusztító fegyverek és azokat célba juttató eszközök terén és más egyéb területeken zajló követhetetlenül gyors „fejlődés” nyomán, arról felelős kijelentéseket többé nem tehetünk. Az egyetlen tudniillik, ami biztosan állítható, hogy elveszítettük az ellenőrzést e folyamatok felett, ami azt jelenti, hogy nem látjuk előre a kimenetelüket. Az értelem uralmát a természet felett felváltotta az értelem-alkotta dolgok uralma az ember felett. A Gutenberg-galaxisból megérkeztünk a Frankenstein-galaxisba.
Ami eddig végbement és javában zajlik jelenleg is, abból ellenben levonhatunk néhány következtetést. Mi történik minden esetben, amikor egy adott területen a fogyatkozó természeti erőforrások elégtelennek bizonyulnak a túlszaporodott népesség eltartására? Ilyenkor háborúk törnek ki, a népek vándorútra kelnek, ez további véres háborúkhoz vezet, melyek eredményeként újfajta kényszerintézmények terjednek el s gondoskodnak a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások szélsőségesen egyenlőtlen elosztásáról.
Milyen kölcsönhatásban állnak ezek a fejlemények a technológiai haladással? Az új, hatékonyabb technológiák birtokosai tudásukat rendszerint a konkurens embercsoportok legyőzésére, uralmuk megszilárdítására, a rendelkezésre álló erőforrások maximális kiaknázására használják. Lényegében azt tekintik tudásnak, ami ezeket a célokat szolgálja. Általános tendencia, hogy e tudás birtokosai mind nagyobb léptékben, egyre ellenállhatatlanabb erővel képesek beavatkozni a természeti és társadalmi folyamatokba. És mivel korunkban az új technológiák irányításához egyre kevesebb emberre és egyre bonyolultabb ismeretekre van szükség, ez elkerülhetetlenül vezet a birtoklásukkal járó hatalom és vagyon korábban elképzelhetetlen mértékű koncentrációjához. Ami kilátástalanná tesz mindenféle ellenállást, azaz kikezdhetetlenné teszi a dolgok fennálló rendjét. Ez zajlik jelenleg: a világ egyik felén cégbirodalmak, a másikon mindenféle terrorállamok gyakorolják ezt a hatalmat, a közbülső régióban (Magyarország) mindkét hatás egyszerre érvényesül.
A gazdasági globalizáció és a hálózati kommunikáció egyébként már legalább egy fél évszázada olyan automatizmusok és algoritmusok szerint működik, mintha mesterséges intelligencia működtetné őket. A társadalmi aktorok csak olyan műveletekkel tudják befolyásolni a folyamatokat, amelyeket a rendszer automatikus működéséről gondoskodó kommunikációs médiumok engedélyeznek a számukra kijelölt szerepkörökben. (A társadalomkutatók pedig azon vitatkoznak, hogy ilyen körülmények között van-e egyáltalán létjogosultsága a rendszeren kívül álló kritikai pozíciónak.)
Lehetséges, hogy az AI nem egyéb, mint a Láthatatlan Kéz új álneve?
A maximális hatékonyság, abszolút kiszámíthatóság és totális ellenőrzés elvén működő technológiának az ipari tömegtársadalmakban nincs alternatívája. Ezek a technikák pedig meghatározásuk szerint kizárják tőlük idegen („emberi”) szempontok szerinti korlátozásukat. De hiszen erről már a múlt század közepén mindent elmondtak kritikusai, például Jacques Ellul, Ivan Illich, Lewis Mumford! Igen, csakhogy a Frankenstein-galaxis alaptörvénye, hogy az előző nemzedékek tudása érvénytelen. Mostani ismereteink érvényessége is csak feltételes, mert a ragaszkodás bármilyen tudáshoz akadályozna az új, piac- és versenyképes információ elsajátításában. Az életfogytig tartó tanulás mókuskerekéhez láncolt emberiség egyetlen lehetséges viszonya a tudáshoz az ellenállásmentes alkalmazkodás maradt.
Azonban ez sem ment meg attól, hogy feleslegessé váljunk az újratermelés rendszerében, hiszen a mesterséges intelligenciával hiába próbálnánk versenyre kelni. Még örülhetünk, hogyha a rendszer mint fogyasztóra, esetleg szavazóra, mindenesetre mint ágyútöltelékre, továbbá egyes alárendelt munkakörökben mint kiszolgálóra igényt tart ránk továbbra is, és ennek fejében biztosítja a megélhetésünket. Ebben a megvalósult disztópiában a feltétlen alapjövedelem úgy kell majd nekünk, felesleges embereknek, mint a műláb a taposóakna áldozatának. A remek ötlet újra és újra fel is merül; mutatja, hová jutott napjainkra az úgynevezett baloldal. Csakhogy a társadalom által elismert teljesítmény (értelmes munka), az ettől elválaszthatatlan önbecsülés, valamint a felelős részvétel lehetősége – e három nélkül nincs emberhez méltó élet.
A technológia rémuralma a kulturális örökségétől és létének természeti feltételeitől megfosztott emberiség felett a közeljövőben fog kiteljesedni a mesterséges intelligencia viharos sebességű elterjedésével. Az írni (sőt, esetleg olvasni is) tudók kötelessége lenne erre harsány és egyértelmű nemet mondani.
Elnézést kérek e korszerűtlen gondolatokért. Sajnálom, ha csalódást okoztam.
/A szerző író, filozófus./
A vitacikk-sorozat korábbi cikkei:
Jordán Ferenc: mégis kinek képzeljük mi magunkat?
Galántai Zoltán: Dinoszauruszok a világűrben
Lányi András: Üdvözlet a Frankenstein-galaxisban!
