Katasztrófa – még demokrata oldalon is ez volt a konszenzus Joe Biden szerepléséről az első elnöki vitán. Több tucat véleményformáló követeli, hogy a demokrata párt azonnal keressen új elnökjelöltet. Lehetséges-e ez, és ha igen, van-e bárki, aki átvehetné a stafétát …
Biden első számú stratégiai célja az volt, hogy a korával és erőnlétével kapcsolatos kételyeket eloszlassa. Nos, éppen ebben csúfosan megbukott. Egy rendkívül elgyengült, öreg embert láttunk, aki gyakran nem tudott tisztán beszélni, mammogott, elvesztette a fonalat, belezavarodott saját mondataiba, mint akinél egyszerűen időként lekapcsolták volna a villanyt. Biden minden várakozást alulmúlt. Még támogatói is azt mondták, hogy egyszerűen fájdalmas volt nézni ezt a vergődést, ami különösen szomorú annak fényében, hogy Biden hetekig elvonult szakértőivel a Camp David-i elnöki nyaralóban, hogy felkészüljön erre a fellépésre. Biden sohasem arról volt híres, hogy kiváló szónok lenne, de tagadhatatlan, hogy a vita alatt időnként tényleg egy demens ember benyomását keltette.
Inkább meghallgatná? Nyomja meg a lejátszás gombot!
Trump számára egészen más volt cél és a kihívás. Neki épp azon kellett dolgoznia, hogy visszafogja önmagát, hogy ne tűnjön annyira agresszívnek, ne legyenek állandó – már-már idegesítő – közbeszólásai (ami miatt már korábbi vita szituációkban is antipatikusnak tűnt). Ezt többé-kevésbé meg is oldotta, de azért hű maradt önmagához, hiszen gyakorlatilag végighazudta a vitát. Az első becslések szerint Trump szájából a vita másfél órája alatt minden másfél percben(!)elhangzott valami, ami köszönőviszonyban sem volt a valósággal. Egy felkészült vitapartner számára ezek óriási ziccerek lettek volna, de Biden nem igen tudta ezeket lecsapni, csak botorkált a saját mondatai útvesztőjében.
Így hát egyértelműen kimondható, Trump fölényesen megnyerte ezt a vitát, de úgy, hogy ő maga legfeljebb középszerű teljesítményt nyújtott, csakhogy ellenfele pedig szinten alulit.
A vénember és a csaló
Ahogyan az egyik laikus néző szellemesen összefoglalta: két jelölt között lehetett választani, az egyik csak inkoherensen tudta elmondani az igazságot, míg a másik koherensen hazudott.
Elsőre viccesnek tűnhet, csakhogy mára már közhelynek számít – és ez erre a helyzetre különösen igaz – hogy az elnöki vitáknál a közönség nem annyira azt nézi, hogy mit mondanak, hanem hogy hogyan mondják. Hogy valaki mennyire „prezidenciális”, az rengeteget számít az USA-ban, és én ezt nem a szakpolitikai tudásban keresik, hanem abban, hogy az illető kellően energikus, határozott és harcias. És ez az a terület, ahol Biden csúfosan leszerepelt.
A vitát rendező CNN gyorsfelmérése szerint az eredmény 67 % – 33 % Trump javára, vagyis több mint kétszer annyian látták úgy, hogy Trump győzött (ez egy ilyen vitánál egy elképesztően nagy különbség). Ez már csak azért is aggasztó a Demokraták számára, mert eleve úgy álltak ki vitázni, hogy a legtöbb közvéleménykutatás szerint Trump a vita előtt is az élen volt, és éppen az lett volna a Biden csapat stratégiai célja, hogy ezt itt megfordítsák. Ám ehelyett pontosan az ellenkezője történt, és Biden egy az egyben megerősítette az emberek első számú félelmét vele kapcsolatosan, nevezetesen, hogy fizikálisan és mentálisan már nincs abban az állapotban, hogy a világ első számú nagyhatalmát vezesse.
Keselyűk vagy realisták?
Biden szereplése annyira megrázóan rossz volt, hogy azonnal megjelentek azok a vélemények, hogy a demokratáknak le kell cserélniük az elnökjelöltjüket. Nem akárkik jelezték ezt, hanem pl. David Axelrod, Barack Obama volt kampánygéniusza és politikai főtanácsadója, vagy – ami szinten a maga nemében páratlan – a New York Times szerkesztősége. A vélemény egyértelmű: szeretjük, tiszteljük Joe Bident, sőt elismerjük az érdemeit és hogy eddig jó munkát végzett, DE egyszerűen túl öreg, és nincs abban az állapotban, hogy megfeleljen a kihívásnak…. Belső források szerint súlyos pánik indult el a Demokrata párton belül, és egyre többen vannak ezen a véleményen.
(Érdekesség, hogy már eleve volt egy olyan keringő pletyka, hogy épp azért akarták a demokraták ilyen korán tartani az első elnöki vitát – mert amúgy hónapokkal később szokott csak lenni – hogy ha kiderül Bidenről, hogy nem képes venni az akadályt, akkor még legyen idő leváltani.)
Picit kívülről nézve, azért tűnik ez az egész kicsit tragikomikusnak, mert amit most sokan felismernek a politikai eliten belül, az olyasvalami, amit az „átlag szavazók” már régesrég így gondolnak, hiszen még a demokrata szavazók túlnyomó többsége is azt jelezte gyakorlatilag minden kutatásban, hogy túl öregnek tartja Bident, és súlyos kétségek vannak a fizikai-mentális állapotát illetően…
Csakhogy, míg egyre szélesebb körben megszületik ez a felismerés, igencsak úgy tűnik, hogy a legfelsőbb körökben még mindig nem esett le, és még mindig kitartanak Biden mellett. Vélemények szerint ugyanis 4-5 olyan ember van, aki, ha azt mondaná, hogy köszönjük szépen, akkor ezt Joe Biden is meghallaná. Ilyen a korábbi elnök Barack Obama, vagy a Kongresszus korábbi elnöke Nancy Pelosi, és ilyen mindenekelőtt az elnök felesége, Jill Biden. Pelosi nem szólalt meg, Obama viszont jelezte, hogy még mindig Biden mellett áll, Jill Biden meg hallani sem akar semmiféle változtatásról. Biden maga pusztán másfél nappal a leszereplése után tartott egy választási beszédet Észak Karolinába, ahol mintha kicserélték volna, nagyságrendileg frissebb és lendületesebb volt – igaz ez 18 perc volt és nem 90 és igaz az is, hogy itt egy előre megírt és kivetített szövege volt, s nem kellett improvizálnia. A beszédében Biden maga is elismerte, hogy „rossz napja volt”, de szavát adta, hogy nem vállalná a jelöltséget, ha nem lenne biztos benne, hogy maradéktalanul el tudja látni az elnöki teendőket.
Ám a vita folytatódik. Claire McCaskill, aki 12 éven keresztül volt Missouri állam demokrata szenátora úgy nyilatkozott, hogy nem látja, hogy lehet felállni egy ilyen gyenge szereplés után, míg John Fetterman Pennsylvania rendkívüli népszerű szenátora azt mondta, „nem hajlandó csatlakozni a demokrata keselyűkhöz”, akik most Biden eltávolítását követelik.
| Fetterman tud egy és mást az egészségügyi kihívásokról, mivel épp a választási kampány alatt volt egy stroke-ja, ami miatt például nehezen tudott beszélni, és az ő esetében is sokan követelték, hogy lépjen vissza, ám ezt nem tette, és végül magabiztosan győzött – ezzel lehetővé téve, hogy a demokraták visszaszerezzék a többséget a szenátusban. |
Az elnök támogatói úgy vélik, hogy egyetlen vitának nincs ilyen nagy súlya, mások ezt vitatják. Amúgy valóban tanulságos, hogy bár a vitát közel 51 millióan nézték, az említett CNN gyorsfelmérés szerint a nézők mindössze 5 %-a nyilatkozott úgy, hogy a vita hatására biztosan másként fog szavazni. 81 % azt jelezte, hogy nem változott a véleménye. Ez annak a közismert ténynek köszönhető, hogy az amerikai politika jelenleg nagyon polarizált, és a legtöbb ember már rég eldöntötte, kire fog szavazni.
Ugyanakkor hasonlóan fontos közhely, hogy éppen a fentiek miatt az elnökválasztás voltaképpen 3-4 billegő államban (pl. Pennsylvania, Michigan, Wisconsin) dől el, ahol akár néhány 10 ezer szavazat is meghatározhatja, hogy ki lesz a következő elnök. Frank Luntz, aki az 5 legbefolyásosabb amerikai közvélemény-kutató egyike, szakmai hírnevét is kockára téve kijelentette, hogy Biden mostani leszereplése az elnökségébe került. Friss fókuszcsoportokra hivatkozva egyértelművé tette, ha a demokraták nem váltanak, az USA 47. elnökét egészen biztosan úgy fogják hívja: Donald J. Trump.
Váltani, de hogyan?
Még nem késő, de nem is egyszerű. Tény, az előválasztások már lezajlottak, és ezek során Joe Biden meg is szerezte az elnökjelölté váláshoz szükséges delegáltak több mint 95 %-ának támogatását (ez közel 4000 delegált). Ám a végső döntést az augusztus közepén megrendezendő jelölő-gyűlésen (Democratic National Convention) hozzák meg. Elemzők egyetértenek abban, hogy bár jogilag több minden is lehetséges – ahhoz, hogy egy váltás ne jelentsen teljes káoszt és az egész párt összeomlását, az kell, hogy Biden maga döntsön úgy, hogy visszavonul. Ha ez időben megtörténne, akkor elvileg elő lehet készíteni egy olyan „nyílt konvenciót”, ahol szétesés nélkül új jelöltet lehet választani. Egy ilyen gyűlésen előbb lemegy az első választási kör, ahol Biden hivatalosan is jelzi, hogy visszavonja a jelöltségét, mely által a delegáltak kötöttsége (vagyis az addigi jelölt iránti elkötelezettsége) „feloldódik” és onnantól szabadon dönthetnek, hogy melyik alternatív jelöltet támogatják.
Csakhogy kit?
A jelen helyzetet nagyon is megnehezíti, hogy nincs egyetlen egy olyan jelölt, aki kiemelkedik a mezőnyből. Laikusan azt gondolnánk, hogy bárki jobb lehet, aki fiatalos és egy kis lendületet tudna vinni a kampányba, de a képlet nem ilyen egyszerű.
Szokványosan, ha az elnökkel történik valami, az alelnök kerül előtérben, csakhogy Kamala Harrist még annyira sem tartják nyerőnek, mint Bident. Ez egy furcsa jelenség, hiszen a történelmet író első női alelnöknek papíron mindene megvan a sikerhez. Szakmailag elismert, tapasztalt, energikus, jó a megjelenése, diverz háttere van (anyja indiai, apja jamaicai származású), jól beszél – vagyis elvileg mindene megvan ahhoz, hogy nyerő ember legyen, ám valamiért az elmúlt 3 évben eléggé elszürkült és legalábbis a jelenlegi kutatások szerint Trump simán legyőzné.
Sokszor szóba kerül Gavin Newsome, Kalifornia kormányzója, aki a klasszikus amerikai sikerpolitikus: jóképű, karizmatikus, jó szónok, laza és barátságos. Csakhogy, Newsomenek épp ez a baja is egyben. Nagyon sokan a politikai elitet látják benne, a jól fésült, kiváltságos úrigyereket. Ráadásul ami a közismerten kőgazdag és kifejezetten liberális Kaliforniában bejön, az egyáltalán nem biztos, hogy jól rezonál országszerte. Országosan sokkal konzervatívabbak az emberek – és nem lehet elégszer ismételni, az amerikai választás egyik döntő tényezője az, hogy a középen álló el nem kötelezetteket ki tudja megnyerni. Nem véletlen, hogy a szikár számok itt is azt mutatják, hogy Trump simán legyőzné Newsome-öt.
A Demokrata Párt másik fénylő csillaga Michigan kormányzója, Gretchen Whitmer. 52 éves, demokrata körökben rendkívül népszerű, akit épphogy lemaradt arról, hogy ő legyen az első női alelnök. Még az is mellette szól, hogy ő biztosan szállítaná az egyik legfontosabb billegő államot, Michigant- és ennek óriási jelentősége lehetne. Csakhogy a számok ismételten nem ígérnek biztos sikert, sőt. A közvélemény kutatások jelen állása szerint ismét csak Trump győzne, amennyiben Whitmer lenne a kihívója. Whitmernél persze komoly probléma, hogy az országos ismertsége közelében sincs a mostani jelöltekének. Persze ez egy kétélű dolog, hiszen az újdonság ereje egyaránt hordozz lehetőségeket és kockázatokat – bár egy olyan választásnál, ahol a saját táborán kívül mindkét jelölt rendkívül népszerűtlen, talán nagyobb lenne a nyitottság valami új iránt….
A lényeg a lényeg, mindezek a forgatókönyvek csak akkor kerülhetnének előtérbe, ha Biden maga úgy döntene, hogy visszalép, és ebben a pillanatban láthatólag nem itt tart, sőt….
Biden kritikusai azt hangsúlyozzák, hogy itt rég nem arról van szó, hogy az elnöknek „rossz napja volt”. Tény és való, hogy olyan legendásan jó szónokok, mint Obama vagy Bill Clinton szintén belefutottak egy-egy rosszul sikerült elnöki vitába, de Biden esetében nem nagyon van miért azt gondolni, hogy a jövőben javulni fog, hiszen az idő csak múlik és világosan látszik, hogy a kor elgyengítő hatása minden nap csak egyre erősebben jelenik meg. És itt nem csak arról van szó, hogy a választók egy része kifejezetten a kora miatt nem szavaz majd rá, hanem hogy nem képes egy olyan lendületes kampányt végig vinni, ami szükséges a saját táborának mozgósításához. Márpedig várhatóan annyira szoros lesz az verseny, hogy ha néhány százezren otthon maradnak, az is eldöntheti az eredményt.
A következő hetek meghatározóak lesznek. Hamarosan megjelennek azok az új közvéleménykutatások, amelyet más érdembe jelzik, hogy mekkora volt a vita hatása, és eldől: tovább terjed a pánik demokrata berkekben, vagy egyszer s mindenkorra felsorakoznak Biden mellett. Természetesen az a leglényegesebb, hogy most mi zajlik Joe Biden legszűkebb körében, és eléri-e olyan információ, amely nyomán váltásra szánja magát. Vajon igaz lesz-e az amiről, a milliárdos vállalkozó Andrew Yang, aki maga is volt a Demokrata Párt korábbi elnökjelöltje ír:
“Miben rejlik Joe Biden szuperereje? Az, hogy ő egy jó srác, aki helyesen cselekszik az ország érdekében. Ebben az esetben ez az, hogy félreáll, és hagyja, hogy a DNC válasszon másik jelöltet.”
