Környezetkímélő módszerek használatára ösztönöz az új uniós agrártámogatási rendszer.
Alighanem mindenki találkozott már a bio- vagy ökológiai megnevezéssel az élelmiszertermékeknél, és tudjuk, hogy ez valamilyen magasabb minőséget ígér, ami általában magasabb árat is jelent. A „bio” jelölés a termékeken azt jelenti, hogy azok bio-, más néven ökológiai termelésből/termesztésből származnak.
Az így előállított termékek nagyobb értékét az alacsonyabb vegyianyag-tartalom, a magasabb tápérték és a természeti környezet megóvásához való hozzájárulás adja.
A hazai biotermelés, -kereskedelem és -fogyasztás legnagyobb hazai társadalmi szervezete a Magyar Biokultúra Szövetség – több, mint 3 évvel az előző alkalmat követően – április 15.-én ismét tudományos napot rendezett. A rendezvény helyszíne a 12. kerületi MOM Kulturális Központ volt, ahol a szövetség által üzemeltetett MOM Biopiac is megtalálható.
A tudományos nap, amelynek fővédnöke Dr. Nagy István agrárminiszter volt, témáival elsősorban a szervezet tagságát, azaz a magyarországi biotermelőket célozta meg. Az előadások jelentős része a mezőgazdasági támogatások általános, illetve speciálisan a biogazdálkodókat érintő kérdéseivel foglalkozott annak kapcsán, hogy az idei évtől életbe lép a megújult közös uniós agrárpolitika, illetve az előbbi alapján elkészült új támogatási rendszer.
A többi előadáson hallhattunk arról, hogyan csökkenthetők a búza és más szemes termények termelési veszteségei, hogy melyek a bio- és a hagyományos élelmiszerek élettani hatásai közti különbségek; megismerhettünk egy új, ökológiai termelésben használható növényvédőszert, és áttekintést kaphattunk a bio élelmiszerek piacra jutásának kihívásairól.
Az uniós agrártámogatás és az ezt kiegészítő nemzeti támogatások bonyolult rendszert alkotnak, amelynek részleteiben könnyű elveszni. Az új agrárpolitika legfontosabb újdonsága a fenntarthatóság jelentősen megnövelt szerepe a támogatási rendszerben. Ezek a prioritások a magyar támogatási szisztémába is szükségszerűen bekerültek, és minden gazdálkodót olyan módszerek használatára ösztönöznek, amelyek korábban csak az ökológiai termelésre voltak jellemzőek – ilyen például a terület egy részének elkülönítése a biodiverzitás fenntartására.