Száz éve született Göncz Árpád, író, műfordító és politikus, aki a köztársasági elnöke tisztséget 1990 és 2000 között viselte. A rendszerváltás utáni első évtized legnépszerűbb politikusa 1957-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt, a bíró halálos ítéletet akart kiszabni rá. Portré.
Gyermekkorában Budán lakott nagyszüleivel a mai Hajnóczy József utcában, a Werbőczy Gimnáziumot színjeles érettségivel végezte, majd az Országos Földhivatalba került gyakornokként.
Így kezdődött Göncz Árpád élete, aki később Magyarország első köztársasági elnöke lett, és ma lenne száz éves.
A fizikai munkás
1944-ben szerzett jogi diplomát, ezután a 25. hegyivadász pótzászlóaljhoz vonult be, de a Németországba vezényelt egységből megszökött. Részt vett a magyarországi fegyveres ellenállásban a Táncsics-zászlóalj tagjaként, majd a háborút követően csatlakozott a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párthoz, ahol dolgozott a főtitkár Kovács Béla mellett. A párt felbomlása után fizikai munkából élt egészen 1952-ig, amikor beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol a tanulás mellett agronómusként dolgozott. A diploma megszerzésére nem volt lehetősége, mert eltanácsolták az 56-os tevékenysége miatt.
A Bibó-per
A forradalom idején a Parasztszövetség tagjaként november negyedike után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában, ami nem maradt megtorlatlanul. Egy évvel később letartóztatták, majd 1958. augusztus 2-án a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönbüntetést kapott a fellebbezés lehetősége nélkül. A rendszerváltás után egy interjúban azt mondta, akkor 6-7 év letöltésével számolt, ami végül be is igazolódott, 1963-ban amnesztiával szabadult.
Szakfordító a börtönben
Börtönéveiben megtanult angolul, szabadulása után szakfordításból élt, mellette szabadfoglalkozású íróként, műfordítóként tevékenykedett. Találkozások címen jelent meg novelláskötete, és olyan drámákat jegyzett, mint a Rácsok, a Sarusok vagy a Magyar Médeia. A többi között Faulkner, Golding, Hemingway, Updike és Tolkien műveit ültette át magyar nyelvre, az angol irodalom magas szintű tolmácsolásáért 1989-ben Wheatland-díjjal is kitüntették, ugyanebben az évben az Írószövetség elnöki posztjára is megválasztották.
A rendszerváltás előtt években alapító tagja volt a Szabad Demokraták Szövetségének, és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, és részt vett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának munkájában is. 1990 májusától országgyűlési képviselő, május és augusztus között az Országgyűlés elnöke, augusztus 3-án pedig az MDF és az SZDSZ közötti paktumnak köszönhetően megválasztották a Magyar Köztársaság elnökévé. Mandátuma lejárta után újraválasztották, a tisztséget 2000 augusztus 3.-ig töltötte be.
Az 1990-es taxisblokád idején televíziós beszédében a benzináremelés felfüggesztését kérte a kormánytól, és egyben a tüntetés abbahagyására szólított fel. A következő tavaszi ülésszakon közkegyelmi törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, a blokád résztvevői ugyanis az akkor hatályos törvények szerint bűncselekményt követtek el. A közkegyelemmel az állam lemondott a felelősségre vonásról.
A normakontrollok embere
Kilencszer élt a normakontroll lehetőségével és több száz esetben az ellenjegyzéssel, és ő kezdeményezte a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűncselekménnyé nyilvánítását. Elnöksége idején népszerű volt, bár több esetben is kifütyülték, 1992. október 23-án a Kossuth téren nem is tudta elmondani ünnepi beszédét a bekiabálások miatt.
Göncz Árpád volt az első magyar államfő, aki hivatalosan látogatást tett Japánban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban. 2000-ben az amerikai kormány díjat alapított a tiszteletére, amit olyan magyar személynek adnak, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt a demokrácia érvényesítésében.
„Nem is egyszer. Lehet, hogy kimondtam, amit nem kellett volna. Lehet, hogy hallgattam, amikor szólnom kellett volna. De a csönd néha a szónál is messzebbre hangzik”.
/Részlet Göncz Árpád elnöksége végén mondott beszédéből/
Borítókép: Wikipedia
