Szem előtt a társadalmi hasznosság. Önmagát fenntartó üzleti modell, amelynek célja a tárgyak körforgásának biztosításával a fenntarthatóság, és az alacsony keresetűek támogatása. A feleslegessé vált, de még használható holmik újraértékesítésével megmarad a vásárlási élmény. Interjú Sáhy Gábor közgazdásszal, az első magyar adománybolt, a Cseriti stratégiai vezetőjével.
Honnan származik a Cseriti ötlete?
Az Egyesült Államokban találkoztam a modellel 2009-ben, ott az értékesítést egy karitatív szervezet aukció formájában bonyolította le, miután olyan tárgyakat gyűjtött be lokálisan, amelyek a tulajdonosoknak feleslegessé váltak, de még használhatóak, illetve még értékesíthetőek. Ezeket takarították, rendszerezték, ha kellett, kisebb javításokat végeztek rajtuk, majd heti két alkalommal csomagok formájában eladták. Mivel ez Kaliforniában történt a vásárlók többsége mexikói kereskedő, vagy magánember volt, a szervezet az aukción befolyó összeget saját nonprofit céljaira fordította.
Ez a fajta modell egyébként Európában is létezik, sőt innen származik, Angliában már a második világháború idején megnyitottak hasonló üzletet.
Magyarországon viszont egyáltalán nem létezett még, így miután több Európai boltot megvizsgáltunk, 2011 tavaszán vállalkozó társaimmal közösen teszt jelleggel Óbudán nyitottunk egy üzletet. Kíváncsiak voltunk, hogyan reagál a magyar társadalom, szerencsére már az első három hónap alatt annyi pozitív visszacsatolást kaptunk, hogy még abban az évben két másikat is elindítottunk.
Már akkor éreztük, hogy ez a tevékenység hálózatban jól működik majd. 2013-ban jött létre a Cseriti „brand”, ma már kilenc üzletünk működik a fővárosban különböző kerületekben, a hosszútávú cél természetesen egy egész országot lefedő hálózat létrehozása.
Mi az üzleti modell lényege?
Ez egy klasszikus értelemben vett társadalmi vállalkozás, azaz mérhető társadalmi hatások érdekében végzett gazdasági tevékenység. Mindezt önfenntartóan tesszük, azaz semmilyen dotáció, pályázat vagy állami támogatás nincs mögöttünk, minden adódó költségünket a bevételből finanszírozzuk.
Klasszikus üzleti tevékenység, ami kettő az egyben, azaz a fenntarthatóság mellett a cél a társadalmi hatás elérése.
A működtető társaság nonprofit, a nyereséget minden esetben visszaforgatjuk a bolthálózatba, de azt tudni kell, hogy az első években veszteségesek voltunk. Azért dolgozunk, hogy a tárgyak újra használatával csökkentsük a keletkező hulladék mennyiségét, és közben javítsuk a rászorulók életminőségét. Minden egyes tárgy, ami bekerül hozzánk, tovább él, körforgásban marad, ezzel gyeplőt húzunk a fogyasztói társadalomnak.
Mi a célközönség?
Az általános kereskedelmi tevékenységgel szemben itt két célcsoportot kell megkülönböztetnünk: a vásárlókat és a felajánlókat. A vevők többsége kis költségvetésből él, napról napra gazdálkodnak, olyanok, akiknek bizonyos tárgyak beszerzése gondot okoz, hiszen a hagyományos kereskedelemben ezekért nagyobb összegeket kell fizetniük.
Az évente elvégzett felméréseink azt mutatják, hogy átlagosan 35 százalékkal vagyunk olcsóbbak, mint a használt piaci árak. Ebben a vásárlói kosárban természetesen olyan termékek is vannak, amelyek használtan csak nálunk kaphatóak, ilyenkor csak a legolcsóbb új árakkal tudunk összehasonlítást végezni.
Van konkurencia?
A Cseriti hálózaton kívül néhány szervezet üzemeltet ilyen típusú boltokat. Természetesen ebben az értelemben a használt árucikkeket árusító portálok is annak tekinthetők. A felajánlók úgy is dönthetnek, hogy közvetlenül karitatív szervezetnek adják a feleslegessé váló tárgyaikat. Mi alapvetően nem tekintünk ezekre konkurenciaként, hiszen közös a cél, a tárgyak körforgásban tartására való törekvés, és a rászorulók életminőségének javítása.
A szociális vásárlók mellett megkülönböztetünk gyűjtő, kincskereső csoportot, akiknek teljesen más a motivációjuk, és megjelent egy ma még kisszámú vásárlói réteg is, a zöldek, akik tökéletesen tisztában vannak a tudatos vásárlás társadalmi hatásaival.
A leadói oldalon is megjelentek azok, akik a fenntarthatóságot tartják szem előtt, a többségük természetesen csak meg akar szabadulni a felesleges holmijától.
Nincs olyan ember, aki ne küzdene ezzel a problémával, nekik nyújtunk megoldást azzal, hogy átvesszük tőlük ezeket a tárgyakat, sőt arra is van lehetőség, hogy nagyobb mennyiség esetén el is szállítsuk ezeket a tárgyakat előzetes egyeztetés után.
A fogyasztóvédelmet hogyan lehet garantálni?
Alapvetően használtcikk-kereskedésnek számítunk, így az erre vonatkozó szabályoknak kell megfelelnünk. A leginkább kérdéses esetek a műszaki termékekkel kapcsolatosak, mindegyikeb matricával jelezzük, hogy használt cikkről van szó, a felelősség ilyenkor a vevőt terheli. Garancia, illetve jótállás érvényesítésével még nem volt probléma, nyilván, ha valaki négy év után megunja a nálunk megvásárolt használt műszaki eszközt, és visszahozza, azt nem fogadjuk be, de a normalitás határain belül minden esetben meg tudunk egyezni.
Hol a határ a szemét és a még hasznos tárgy között?
Az egész tevékenység egy szemléletformálás a leadóknak, hiszen az üzleti modellnek a lényege az, hogy megtanítsuk az emberek arra, el tudják dönteni, mi az, amit még használni lehet, és mi az, ami már szemét. Nincs éles határ, amit meg lehetne húzni, minden ember másképp minősít egy-egy tárgyat, egyénenként változik az elfogadható minőség megítélése.
Mi más számára még értékkel bíró, funkcionálisan és esztétikai értelemben jó állapotú dolgokkal foglalkozunk. Aki lead valamit, annak azt kell mérlegelnie, hogy ha vásárlóként jönne, és szüksége lenne arra a termékre, akkor azt abban az állapotában megvásárolná, vagy nem.
Nem szeretjük azt a hozzáállást, amikor valaki mindent idehoz abban a reményben, hogy majd mi kiválogatjuk, hiszen ilyenkor nincs egyéni felelősségvállalás, miközben a válogatásból és hulladékkezelésből fakadó teher átkerül a mi vállunkra.
Ugyanazok a fajta adományok kerülnek a boltokba?
Nem mindegy, hogy hol van az üzlet, érezhető, hogy egy városrész milyen gazdasági mutatókkal rendelkezik, a minőségi áruk többsége a tehetősebb kerületekből érkezik. Emiatt előfordul, hogy a beadott adományok vándorolnak az üzletek között.
Mi a távlati terv?
Be szeretnénk vonni a szemléletformálásba az iskolákat, ott akarjuk bemutatni a tárgyak körforgásának fontosságát, és azt, hogy milyen egyszerűen is meg lehet oldani.
