Az első hazai muzsikus, aki Petőfi Zenei Díjat kapott a legjobb billentyűs kategóriában. Keith Emerson bakelit lemezével kezdte, végül elvégezte a Zeneakadémia jazz-tanszakot. A Kowalsky meg a Vega, és az Electric Shock billentyűse fontosnak tartja, hogy figyelmünket a környezetvédelem felé fordítsuk a mindennapokban. Interjú.
Újra indult az élet a zenei szakmában. Nehéz visszarázódni?
Nagyon vártuk már ezt a pillanatot. Szerencsére ezt az időszakot fel tudtam használni kreatív otthoni munkára, a stúdiómban el tudtam bújni. Persze egy idő után a mindennapokban is éreztem, hogy nem értek új impulzusok, a mi szakmánkban folyamatosak az ingerek, szükségünk van rájuk.
Pazarlóan élsz?
Igyekszem nem úgy élni, viszont rengeteg emberrel, és sokféle kultúrával találkoztam az elmúlt évek során a turnék miatt, és néha megdöbbentem azon, milyen mértéket tud ölteni a pazarlás. Mondom ezt mindenféle általánosítás és ítélkezés nélkül, ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy ehhez mindenki az akaratán kívül is hozzájárul. Ettől függetlenül igyekszem a mikrokörnyezetemben úgy alakítani a dolgokat, hogy minél kevesebb kárt tegyek vele.
Stresszeled magad a klímaváltozás miatt?
Nem. Tartani nem tartok tőle, bár ijesztőek tudnak lenni azok a cikkek, amelyek a közeljövőre már drasztikus változásokat vetítenek elő az életminőségünkben emiatt, de én még mindig azt gondolom, hogy ez egy nagyobb távlatokon átívelő dolog. És nem is vagyok szakértő a témában, de szerintem az alternatív megoldások hosszútávú hatását még nem látjuk.
Hiszek abban, hogy a bolygóval bármi is történik, regenerálódik, és az is látszik, hogy a föld elég megújuló energiát ad nekünk, mindezek ellenére nem irigylem azokat az embereket, akik ebben próbálnak előre lépni.
Nem gondolom azt, hogy kivitelezhetetlen lenne egy „tisztább” világ.
Zenésztársaiddal szoktál erről beszélni?
Ne állandó beszédtéma, és alapvetően senki sincs olyan helyzetben, hogy rálásson a témára, de szóba kerül. Az egyik német zenekarban, amelyikben játszottam, voltak olyan zenésztársaim, akik aktivistaként részt vettek különböző zöld megmozdulásokon. Tőlük rengeteg olyan dolgot tanultam, amit mindenféle megerőltetés nélkül be tudtam vezetni a saját életembe is.
Többségében banális, egyszerű megoldások, például nem dobják el a földre a csikket, hanem addig zsebre teszik, amíg nem találnak egy kukát.
Az alulról jövő kezdeményezésekben hiszek, abban, hogy a környezetednek példát mutatsz, akkor sokan átveszik a jó mintát.
A csikkek valóban komolyan károsítják a környezetet, de ennél talán több kell.
Az biztos, hogy a sikeres változásokhoz hosszú idő kell, de a jelenlegi társadalmi környezetben ember legyen a talpán, aki eligazodik.
A rengeteg „fake news” az egyszerű tények átadását, felismerését is rettenetesen megnehezíti.
Az ingerküszöb az egekben van, ma már a szemöldökünket sem ráncoljuk az olyan dolgokra, amelyeket húsz éve még el sem tudtunk képzelni.
2019-ben kaptad meg a Petőfi-díjat, idén az Év Előadója lettél az Artisjunál. Ezek az elismerések köteleznek is?
Nagyon megtisztelő minden szakmai díj, megerősít abban, hogy tudjam, hogy jó úton járok. Arra kötelez, hogy még többet dolgozzak, magamon is.
Borítókép: Szebényi Dániel
