New Yorkot mindenki ismeri, és valamennyire talán mindenki szereti is. Az is, aki utálja, aki soha nem járt ott, aki tagadja. A róla készített filmek és zenék elképesztő imázst teremtettek a keleti parti metropolisznak, amelyben a gyerekkorunkban belénk ivódott képeknek és a zenéknek köszönhetően szinte mindannyian otthon vagyunk. Szeptember 11-én, 20 évvel a történelem leghírhedtebb terrortámadása után 10 akárhányszor megnézhető és -hallgatható filmet és zenét idézünk fel a városról.
A Heart in New York
1981 szeptemberében Simon and Garfunkel minden idők egyik legnagyobb koncertjét adta a Central Parkban, mind a minőség, mind a nézettség szempontjából. Az ingyenes jótékonysági eseményen az akkori becslések szerint félmillióan jelentek meg, az előadásról készített duplaalbum igazi kincs, ami bejárta a Földet. Az A Heart in New York kevésbé ismert a legendás számok között, de az egyik leggyönyörűbb.
Englishman in New York
Ki ne szeretné Stinget? Csodálatos életműve egyik legszebb darabja az Englishman in New York, amelyből az alábbi videoklip 232 millió megtekintésnél jár. Mind a képi, mind a zenei hatása különleges: szinte minden képkockája művészi módon érzékelteti a metropolisznak azt a hangulatát, amelyet elrejt a tömeg elől. Külön bravúr a klip közepén hallható zene a zenében, hiszen néhány másodpercre egy egészen eltérő stílusra váltanak, majdhogynem átmenet nélkül, mégis harmonikusan.
A Keselyű három napja
A hetvenes évek hatalmas thrillere Sydney Pollack alkotása, amelyben Robert Redford és Faye Dunaway a pályája csúcsán jár, a kulcsfontosságú mellékszereplők közül pedig ki kell emelni Max von Sydowt. Az Oscar-jelölt kémfilm nyitásánál mindjárt beesünk a pad alá, filmet akkoriban még nem volt szokás így kezdeni. Joe Turner, aki talán ártatlannak tűnő munkát végez a CIA holdudvarában, lemegy ebédért, de mire visszatér a munkahelyére, megváltozik körülötte a világ.
Az ártatlanság kora
El sem tudjuk képzelni, New York milyen volt a 20. század hajnalán. De Martin Scorcese el tudta, és a filmvászonra álmodta az egyik leggyönyörűbb kosztümös filmet a talpig úriember Newland Archer és végzete, Ellen Olenska bárónő szerelméről, Daniel Day-Lewis és Michelle Pfeiffer tündöklésével.
The Hands That Built America
A fenti alkotást nem könnyű és nem is kell felülmúlni, úgyhogy váltsunk vissza zenére, de valami egészen másra, ami mégis több ponton kapcsolódik az előző filmeposzhoz. A U2 2002-ben vette fel a The Hands That Built Americát: alig ismert, de álomszép. Megszólal benne az ártatlanság, a dal pedig felcsendül a 2002-es New York bandáiban, amelyben Martin Scorcese ismét fontos szerepet adott a szintén ír származású Daniel Day-Lewisnak.
New York bandái
Ezek után magát a filmet se hagyjuk ki, amelyben a háromszoros Oscar-díjas Daniel Day-Lewis Leonardo DiCaprióval és Cameron Diazzal játszik. Ezúttal a a 19. század közepén járunk New Yorkban, Manhattan pedig a legsötétebb arcát mutatja. Day-Lewis szerepe a többi alakítása után merőben szokatlan, gyakorlatilag rá sem ismerünk: kegyetlen bandavezérként harcol a katolikus ír bevándorlók ellen. 10 Oscar-jelölést kapott a film, bár díj egyikből sem született.
West Side Story
Itt már nem 10 jelölésről, hanem 10 Oscarról beszélhetünk, a Leonard Bernstein önmagában is csodálatos musicaljéből készített 1961-es alkotás tarolt ugyanis. Ugyanúgy New York bandái állnak a középpontban, az ellenségek ezúttal is bevándorlók, de Puerto Ricóból jöttek. Mindezek felett Rómeó és Júlia történetét látjuk, halljuk a 20. század derekán.
Hair
Egy ilyen összeállításból nem lehet kihagyni a Hairt. A szintén musicalből rendezett 1979-es Milos Forman-drámában Claude Bukowski Oklahomából harcba indul Vietnam ellen, de előbb a Central Parkba visz az útja. Ott pedig találkozik George Bergerrel és bandájával. Ne is ragozzuk tovább…
Maraton életre-halálra
Ha van film, ami igazán nyomasztó a városról, akkor az a Maraton életre-halálra, amelyben Dustin Hoffman mint Babe, a futás ártalmatlan szerelmese egyszercsak szembe találja a Dr. Zellt, a hírhedt náci orvost játszó Sir Laurence Olivierrel. Aki csak egyszer is látja, soha nem felejti el a kulcskérdést.
Terminál
Feloldásként valami, ami sokkal vidámabb és mégis komoly. Egy film, ami úgy játszódik New Yorkban, hogy a legvégéig semmit sem látunk belőle, mert ki sem tehetjük a lábunkat a repülőtérről és be sem tehetjük a szabadság földjére. Aztán annál inkább rácsodálkozunk, és boldogan megyünk haza.
Kiemelt kép: YouTube
