A WWF Magyarország hosszú ideje küzd azért, hogy hazánk erdeinek öt százalékán egyáltalán ne legyen fakitermelés, negyedén pedig természetközeli módszerekkel valósuljon meg az gazdálkodás. Az Európai Bizottság új erdőstratégiája összhangban van a törekvéseikkel, nagy kérdés azonban, hogy ajánlásaikat átültetik-e Magyarországon a gyakorlatba is. A természetvédelmi szervezet erdővédelmi programvezetőjével, Gálhidy Lászlóval beszélgettünk.
A természetes és őshonos erdők védelme, valamint a leromlott állapotú erdők helyreállítása a fő célja az Európai Bizottság nemrég bemutatott erdőstratégiájának. Az intézkedéscsomag biztosítja a fenntartható erdőgazdálkodást, de egyúttal azt is, hogy 2030-ra 55 százalékkal csökkentse a kontinensen az üvegházhatású gázok kibocsátását. Több uniós tagállam azonban- köztük Magyarország is- tiltakozott, mert szerintük a szervezet egyoldalúan zöld szempontokat vett figyelembe a dokumentum megalkotásakor. Melyik féllel ért egyet a WWF természetvédelmi szervezet?
Teljes mértékben üdvözöltük az unió erdőstratégiáját, mert úgy gondoltuk, hogy sok előremutató elem van benne. Nagy szükség lenne ugyanis arra, hogy az erdőgazdálkodás természetközelibb irányt vegyen ahhoz képest, ahogy ez most zajlik. Az európai erdők – és sajnos ez Magyarországon is jellemző – kis túlzással fagyárként működnek.
Ráadásul sok helyen az eredeti fajösszetétel helyett olyan fafajokat telepítenek, amelyek ugyan gyorsan nőnek, hamar elérik a vágásfordulót, a klímaváltozásnak azonban pont emiatt nem tudnak úgy ellenállni, ahogy kellene.
Minél összetettebb és minél természetesebb egy erdő, annál hatékonyabban tud védekezni a környezet stresszhatásaival szemben. Európa erdei tulajdonképpen legyengített állapotban vannak. Magyarországon a középhegységek eredeti erdőtakarója még nagyjából természetes, bár azért vannak módosítások. A síkvidékeken azonban a 20. században úgy dupláztuk meg az erdőterületünket, hogy tulajdonképpen akácos-, nemesnyáras- és fenyőültetvényeket hoztunk létre. Ezek a szó szoros értelmében nem is tekinthetők erdőnek, hanem inkább mezőgazdasági kultúrának.
Ez azt jelenti, hogy Magyarországon is túl intenzívnek tartják a fakitermelést?
Intenzívebb annál, mint ami a jelen körülmények között indokolható. Az erdeink 95 százalékát lényegében gazdasági erdőként hasznosítjuk akkor is, ha ezeknek egy jelentős része védett területen van. A közvéleményben valószínűleg egy olyan kép él, hogy a védett, például Natura 2000-es területeken, nemzeti parkokban található erdeinket úgy óvjuk, mint a szemünk fényét. Ez egyáltalán nem igaz. A világ sok országától eltérően nálunk például a nemzeti parkokban is ugyanolyan gazdasági célú fakitermelés zajlik, mint azokon kívül. Vannak ugyan korlátok, például a vágásterület nagysága nem haladhat meg egy bizonyos méretet. Ez azonban természetvédelmi szempontból nem lényeges különbség. Azt a fatömeget, amit az erdő megtermel, így is kiaknázzuk, és az üres vágásterületek összes kiterjedése sem csökken.
A legszembetűnőbb hiányosság azonban, hogy nincsenek idős fákat is tartalmazó, háborítatlan erdőterületeink, ahogy ez egy nemzeti park esetében elvárható lenne.
Ki ezért a felelős? Kinek a lehetősége, joga lenne a változtatás?
A WWF Magyarország már korábban is indított kampányt a probléma a felismerésére, hogy minél több szereplő lássa: ez egy áldatlan állapot. Ez 2012-ben a börzsönyi Csarna-völgy kapcsán történt, amikor az ország legnagyobb háborítatlan erdőterületét is faanyagtermelésbe akarták vonni. Jeleztük, hogy ezzel nem értünk egyet, ráadásul a völgy a Duna-Ipoly Nemzeti Park belső területén fekszik. Bár az 1996-os természetvédelmi törvény előírja, hogy a nemzeti parkokban ki kell alakítani olyan magterületeket, ahol nincsen fakitermelés, ez gyakorlatilag nem létezik. Tehát mulasztásos jogsértés állapota áll fenn most már idestova 25 éve. Kilenc párbeszéd indult, tavaly történt meg elsőként, hogy a Hortobágyi Nemzeti Parkban létrehozták a természeti övezeteket. Ez az első fecske. Tíz nemzeti parkunk van, a többiben jelen pillanatban is zajlik az intenzív fakitermelés. Két éve például a Bükki Nemzeti Park közepén egy 180 éves erdőt vágtak le, aminek lett is visszhangja a médiában – azzal együtt, hogy teljesen törvényszerűen zajlott. Ilyen esetekben az erdész ágazat kikéri magának, hogy bármit is rosszul tettek volna, hiszen minden legálisan történt. Pontosan ez a fő probléma, hogy a törvényeinkkel összhangban meg lehet tenni ezeket a kitermeléseket.
Ugyanakkor itt van ez a mulasztásos törvénysértés.
A jogászok tudják eldönteni, hogy pontosan hogyan is lehet értelmezni a helyzetet. A természetvédelmi törvény és az erdőtörvény nincs igazán összehangolva.
Tehát amit meg lehet tenni az egyik jogszabály szerint, azt a másik szerint nem.
A természetvédelmi törvény esetében ráadásul nincsenek kidolgozva azok az alacsonyabb szintű jogszabályok, amelyek az övezeteket előírnák. Tehát ez egy nagyon összetett jogi kérdés, amelyet kormányzati szinten kellene helyretenni.
Önök eddig pontosan kivel próbáltak párbeszédet kialakítani?
Egy időben Illés Zoltán, a második Orbán-kormány környezetvédelmi államtitkára felkarolta ezt az ügyet, de az ő politikai szerepének és posztjának megszűnésével megfeneklett az egész. Az agrárminisztériummal államtitkári szinten egyeztettünk zónakérdésben, de eddig különösebb eredmény nélkül. Azt is szerettük volna elérni, hogy az erdőterületek legalább öt százalékán ne legyen fakitermelés. Ennek egy része a gyakorlatban már most is teljesül, hiszen vannak olyan meredek hegyoldalak, ahová egy munkagép sem tud felmenni.
A síkvidékek azonban veszélyben vannak. Például a Duna-Dráva Nemzeti Park, vagy a Körös-Maros Nemzeti Park területén, ahol lényegében nincsenek olyan erdők, amelyekben ne lehetne könnyedén fát kitermelni.
Ez az öt százalék nem tűnik soknak. Mit szóltak a javaslathoz a tárgyalópartnereik a kormányzati oldalon?
Nyitottnak mutatkoztak, de mire ebben végleges döntés születik, az szerintem hosszú idő. Jelenleg mi, mint WWF egyelőre igyekszünk összegyűjteni azokat erdőket, amelyeket érdemes volna ilyen módon kihagyni a faanyagtermelésből. Nyilván ebben kiemelt helyzetben lennének a nemzeti parkok belső területén fekvő erdők. De azt is tudni kell, hogy a nemzeti parkok mindössze az ország területének öt százalékát fedik le, ami összesen 480 ezer hektár. Tehát a parkok határain kívül is sok olyan erdő van, amely megérdemelné, hogy ne legyen bennük intenzív fakitermelés. Emellett az Unió törekvéseivel összhangban a természetközeli erdőgazdálkodást is szeretnénk erősíteni a hagyományos, úgynevezett vágásos erdőgazdálkodással szemben.
Jelenleg az a gyakorlat, hogy ha egy erdő eléri a vágásérettségi kort, akkor letermelik, tehát egy hatalmas vágásterület jön létre a hegyoldalon. Amíg meg nem nő az új erdő, az gyakorlatilag egy tájseb, ami az élővilág szempontjából mostoha környezet.
Létezik azonban egy olyan erdőgazdálkodási gyakorlat, amelyet korábban szálaló erdőgazdálkodásnak neveztek, a törvényben pedig jelenleg örökerdő üzemmódnak hívnak. Ennek az a lényege, hogy szálanként, vagy kis csoportokban termelik ki a fát, ezért folyamatos erdőborítást biztosít. Ráadásul a magokból kikelő facsemeték segítségével az erdő önmagát újítja meg, így erre nem kell pénzt fordítani, ami komoly gazdasági előnyt is jelent.
A klímaváltozás szempontjából is fontos, hogy nincs vágásterület, mert a szél és a nap kiszárító hatása nem károsítja az erdőt. Jelen pillanatban Magyarországon ezt csak a Pilisi Parkerdőben, Budapest környékén alkalmazzák. Talán azért, mert itt a lakosok már eléggé környezettudatosak ahhoz, hogy felemeljék a telefont, ha vágásterületet látnak. De ideálisan akár az erdőterületünk 25 százalékán is alkalmazható lenne. A módszer nemcsak az unió erdő-, hanem a biodiverzitás-stratégiájával is tökéletesen összhangban van.
Még egy adalék: A 2008-as erdőtörvény az állami erdők egy részén kötelezővé tette a természetközeli erdőgazdálkodást, ezt azonban az ágazat 2011-ben megtámadta.
A jogszabály előírásait ezért még abban az évben durván megváltoztatták. És bár tavaly az Alkotmánybíróság a változtatásokat eltörölte, még mindig sok a kiskapu, ezért nem tudjuk, mennyiben valósul meg a gyakorlatban a természetközeli erdőgazdálkodás az állami erdőterületeken.
Az uniós erdőstratégia segít-e Önöknek, hogy könnyebben érjék el a céljaikat?
Nem vagyok benne egészen biztos, mert a kormányok tiltakozása nyomán sajnos a felpuhított verziót fogadták el. Tehát például a természetközeli erdőgazdálkodás csak ajánlásként szerepel a dokumentumba.
Akkor ez a WWF-nek nemzetközi szinten is kudarc?
Lényegében igen. Bár maga az erdőstratégia tulajdonképpen előrelépés, hiszen számos célkitűzés megfogalmazódott. Ugyanakkor az, hogy nem a szerintünk igazán előremutató változatot fogadták el, valóban csalódás.
Borítókép: Rácmolnár Milán
