A járvány idején a szülőknek különösen fontos biztosítani gyermekük biztonságérzetét, a napi rutinok kialakításával. Ha a terv borul, akkor is határozottan el kell tudni magyarázni nekik, hogy miért történik a változás. Harkányi Adrienn tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk arról, milyen hatással van a családra és a gyerekekre a pandémia.
Milyen pszichiátriai segítség kell azoknak, akik átestek koronavíruson?
Azoknál, akik súlyos állapotba kerültek, esetleg fulladásos tüneteket is produkáltak, kialakulhatott poszttraumás szindróma, ezt kezelni kell. A gyógyultak természetesen örülnek, hogy újra egészségesek, de a felépülésük után sem a teljesen normális állapotba térnek vissza. Mindenkinek új rendszert kell kialakítani, mert elképzelhető, hogy a vírus sokáig velünk marad.
Át kell állni arra, hogy minden más lesz, mint eddig volt.
A betegségből való visszatérés nem jelenti azt, hogy visszakapjuk azt az életet, ami eddig volt. Új szabályokat kell kialakítani, ahhoz, hogy alkalmazkodni lehessen a megváltozott helyzetekhez.
A gyerekek általában könnyebben fogadják el az új szituációkat, de vannak közöttük bizonytalanok, akik a szülőktől, felnőttektől remélik a támpontokat.
Számukra az újra élhető világhoz fogódzók kellenek, új struktúrák a napi ritmusban. A bezártsággal a napi rutint úgy kell átrendezni, hogy mindenre maradjon idő, mindenki teljesítse a kötelességét. Emellett a családi együttlét legyen minőségi. Ez nem kis feladat.
A gyerek életében bizonytalansági faktor a hétköznapi rutinból való kiesés. Hogyan kezelheti ez egy szülő?
Az óvodásoknál még egyértelmű, hogy a felnőtt szabja meg a napi ritmust. A teendők megtervezésénél fontos, hogy legyen előre tekintés, hiszen ez ad biztonságérzetet a kicsiknek. Persze gyakori, hogy a terv borul, ilyenkor is határozottan el kell tudni magyarázni nekik, hogy miért történik a változás. Lényegében az, hogy a gyerek hogyan, mennyire tudja elviselni a megváltozott körülményeket, egyben jelzi is, hogy felnőttként mennyire lesz fejlett az alkalmazkodó képessége.
A nagyobb korosztálynál, azoknál, akik már éppen az önállósodás feladatával küzdenek, nagyobb mozgásteret kell biztosítani. Ezek a gyerekek már beoszthatják önállóan szabadidejük egy részét, eldönthetik hová mehetnek a számukra megszabott térben, és a napirendjük kialakításába is lehet beleszólásuk.
Náluk jócskán vannak olyan kötelezettségek is, amelyek meghatározzák az időbeosztást. A felnőttek abban segíthetnek nekik, hogy megtalálják az egyensúlyt, a helyes arányt az elvégzendő feladatok és a tartalmasan eltölthető szabadidő között.
Mi lesz az elmaradt élményekkel?
Az a kérdés, hogy felnőttként tudja- e pótolni valamilyen szinten azokat az élményeket, amelyekről a gyerekek lemaradtak. Minden korosztályra jellemző az idegrendszeri fejlettség bizonyos szintje, de akárhol is tartunk, alapvetően szociális lények vagyunk. Egymáshoz alkalmazkodunk, egymásra reagálunk. Azt még nem lehet megmondani, mit veszítenek azok a gyerekek, akik ebben a világban nőnek fel, nem tudjuk, tíz-húsz év múlva hogyan fognak visszaemlékezni erre az időszakra, amikor a társaikkal csak képernyőn találkozhattak.
Felerősödnek az online függőség problémái?
Normális esetben a tanár rengeteg felmerülő problémát meg tudott oldani a tanórán, de most a környezet kettőssége új helyzetet teremt. A gyermek ugyanis a saját otthonában hozzászokott egyfajta lazasághoz, így ebben a térben a pedagógusnak is nehezebb a fegyelmezés. Ráadásul egyszerre több hátráltató tényező is lehet, zavaró testvérek, kevés eszköz, amit a szülővel is meg kell osztani.
Szakmai szempontból most nagyon nehéz hitelesnek maradni, hiszen korábban arra kértük a gyerekeket, hogy szakadjanak el az online tértől és menjenek inkább fára mászni, a járvány miatt azonban most ez az a felület, ahonnan a legtöbb információ érkezik.
Az egymással ellentmondó ingerek összezavarhatják a gyerekeket, ez történhet a környezettudatosság elsajátításánál is. Már sok jó példát látnak az iskolában, tanulnak a szelektív gyűjtésről és a takarékos életmódról, de számos felmerülő kérdésre nem kapnak választ. Az éghajlatváltozás megértése még egy felnőttnek sem könnyű feladat. Ha ezt rosszul tálalja, adott esetben komoly stressz forrása is lehet a gyermek számára.
Létezhet valamilyen sorvezető a szülőknek ebben a helyzetben?
A járvány eleinte kedvezett azoknak, akik jobban érezték magukat a kisebb szociális közegben. Sokan nem is bánták, hogy nem kell társaságba járni, kényelmesnek tartották eddig is az online kapcsolattartást, ez a forma most legálissá minősült.
A hosszútávú izoláció hatása azonban mindenkin megmutatkozik, az emberek türelme a végéhez közelít, azok is unják, akik eddig kellemesnek találták. Akiknek pedig a szociális közösség a lételemük, kifejezetten szenvednek tőle.
Mindenkinél felmerül az a kérdés, hogy mit lehet tenni ahhoz, hogy elviselhető legyen ez az időszak, mi a családi találkozásoknál a megengedhető mérték. Sok kreatív ötlet születik azért, hogy kellemesebbé tegyék az emberek a napi életüket, de nincsenek forgatókönyvszerű bevált megoldások. Inkább csak egymástól lehet tanulni, mindenki bedobhatja a közösbe a saját kis ötletét.
Borítókép: Gettyimages
