Okinava csodáját régóta tanulmányozza a világ, hogy elsajátítsa a száz évnél hosszabb földi lét titkát. Pedig már nem is olyan nagy tudomány, hiszen a saját termesztésű zöldségek, a diétás étrend vagy éppen a mozgás fontosságával egyre inkább tisztában vagyunk. Mindez szükséges, de azért nem lenne elég. Okinava idős lakói vidáman táncolnak, de a fiatalabbakra egyre kevésbé jellemző, hogy tőlük tanulnak. És nem is sokan lesznek százévesek.
Míg a csendes-óceáni Okinava-szigetcsoport a II. világháború végén a Japán elleni amerikai hadműveletek egyik kulcsterülete lett, a 20. század második felében a hosszú, boldog élet szimbólumává vált. Itt él a legtöbb száz év fölötti ember a lakosság arányaihoz képest: 100 ezerből közel százan valóban vidáman eljutnak e nagyon magas életkorig. Ezzel háromszorosan verik más térségek legjobbjait is, bár a jelenlegi trendek alapján a fiatalabbaknak már nem jósolnak ilyen nagy jövőt.
A nem létező nyugdíjas évek
Sokan sokféleképpen kutatták már a helyszínen, a hivatalosan japánoknak számító, de inkább rokonnép okinavaiak titkát. Kétségtelen, hogy az anyaországtól is távol fekvő 160 szigeteken – amelyek közül ötvenen élnek emberek, összesen 1,2 millióan – nem kell agyonstresszelnie magát senkinek. A természet ehhez olyan zöld környezettel járul hozzá, mint sehol Japánban. Utóbbit mégsem szokták felsorolni az okok között, szemben az életvitel néhány kulcselemével.
Ezer ember vizsgálata alapján több meghatározó tényt állapítottak meg. Az egyik a fizikai aktivitás. Az okinavaiak nem vonulnak nyugdíjba a szó európai értelmében: nemcsak a ház körüli munkákat végzik el – a kertészkedést is beleértve –, hanem például 90 éves kor fölött is kimonókat gyártanak. Egy év alatt egyet, de az olyan minőséget jelent, hogy húsz ezer dollárért tudják értékesíteni.
Tánc és odafigyelés
Legalább ennyit számít a rendszeres testmozgás, ami itt elsősorban a tánc. Míg itthon az utóbbi években már akadnak rá példák, hogy a 65-70 év felettiek tánccsoportokba hívnak, és jó időben egy-egy közparkban harmincan-negyvenen is összejönnek, Okinaván ősi hagyománynak számít az élethosszig tartó táncolás. A zene és a mozgás összekapcsolása a test karbantartása mellett kiemelt szerepet kap az agy egészséges működésben: ma már tudjuk, a demencia mellett az Alzheimer-kór kialakulása elleni is hatékony ellenszer lehet.
A legalább százéves lét legalább öt alapeleme közül kettő a gondoskodáshoz kötődik.
Az egyik az öngondoskodás, amit nem kell túlgondolni, hiszen a saját környezetünkben is megfigyelhető, hogy aki nem hagyja el magát, nem várja el a kiszolgálását másoktól, minden szempontból friss marad. Legalább ilyen szerepet kap viszont a másokra való odafigyelés, egymás segítése. Talán azzal a klasszikus gondolattal lehetne átültetni hozzánk, hogy mindent megtenni a másikért, de semmit a másik helyett.
Utóbbihoz tartoznak a szoros emberi kapcsolatok, amelyben egyrészt a gyerekek, unokák, dédunokák közelsége, másrészt a barátság ápolása is kiemelt szerepet kapnak. Az okinavaiak örömmel járnak össze kilencven fölött is, beszélgetnek, anekdotáznak, együtt sírnak, együtt nevetnek, már amikor éppen nem táncolnak, jógáznak vagy sétálnak.
Többször, keveset, lassan
A szigetlakók életét leírók soha sem felejtik el megemlíteni a diétás étrendet. Errefelé nem szokás teleennie magát az embereknek, az étkezésekkor a gyomrot nyolcvan százalékosra telítik. Amit Közép-Európában a belgyógyászok próbálnak már egy ideje a fejünkbe verni – hogy a cukorbetegek mintájára többször együnk keveset, napi háromszori jóllakás helyett –, azt Okinaván senkinek nem kell kétszer mondani.
Már csak azt kell tudni, mit kell enni.
De ez nem is kérdés: elsősorban a saját kertben termett szezonális zöldségeket, gyümölcsöket, vagy éppen a tenger gyümölcseit. Természetesen semmi mesterséges anyag, annál inkább hüvelyesek, édesburgonya, olajos magok, gyógynövények. Ha pedig hús, akkor sovány húsok és halak. Mindezt nyugodtan, mindenféle kapkodás nélkül.
Megadják a módját az étkezésnek, éppen ezért vethet véget Okinava legendájának a gyorséttermek elterjedése. A II. világháború óta ideiglenesen ott állomásozó amerikai csapatok egyenruhája legfeljebb vizuálisan zavarja a szigetcsoport lakóit és látogatóit, nagyobb bajt jelentenek viszont a Csendes-óceánt túlpartjáról hozott táplálkozási formák. A zsíros és cukros ételek rohamtempóban való fogyasztása, a falvak elnéptelenedésével és a városias életvitellel kombinálva.
Okinava, ha nem tér vissza a hagyományaihoz, a jövőben nem a vidám, százéves lakóiról lesz híres.
Az egyre több mozgásszegénységben élő, kalóriadúsan táplálkozó középkorú várható élettartama a semmivel sem nagyobb, mint a túlsúlyos amerikaiaké.
Kiemelt kép: Wikipedia Commons
