A fenntartható akkumulátorgyártás feltételeinek 10 pontja

Hazánk ipari fejlődési irányait alapvetően meghatározza az egyre növekvő mértékű akkumulátorgyártás – írja a WWF Magyarország sajtóközleményében. Súlyos probléma, hogy a nagy természetierőforrás-igényű, stratégiai fontosságú iparág jogszabályban előírt környezeti értékelése elmaradt, és számos esetben az egyes gyárépítések hatásvizsgálatát is nagy valószínűséggel „felszalámizták”. Így sem a magyar társadalom, sem a helyi lakosok nem kaphattak pontos képet arról, hogy milyen hatással lesz az új iparosítás a magyarok életére és természeti erőforrásaink állapotára. A biztonságos és környezetvédelmi szempontból elfogadható iparfejlesztés érdekében a WWF Magyarország 10 pontos javaslatot állított össze. A civil szervezet célja, hogy a természeti erőforrásaink védelmezésével és gondos használatával járó, Magyarország Alaptörvényében foglalt felelősségvállalás teljesüljön.

Elmulasztott stratégiai környezeti vizsgálat

Az akkumulátor-iparág hazai fejlődése közvetlenül vagy közvetve minden magyar ember életére hatással van, hiszen néhány év leforgása alatt már 25 kisebb-nagyobb gyár telepedett vagy a tervek szerint érkezni fog hazánkba, és ez a szám a jövőben várhatóan még tovább emelkedik. Az akkumulátorgyártás jelenleg a világ egyik legdinamikusabban fejlődő iparága, ezért a hazai folyamatok mellett sem mehetünk el szó nélkül. Gazdaságtörténeti jelentőségű lépés, hogy a napokban kapott környezethasználati engedélyt Magyarország története legnagyobb beruházásának, a CATL 3000 milliárd forintos összértékű üzemének első fázisa. Ugyanakkor, mint minden újszerű és nagy gazdasági haszonnal kecsegtető iparágnak, az akkumulátorgyártásnak is vannak előnyei és árnyoldalai, amiről joga van tudni a társadalomnak.

A Parlament Fenntartható Fejlődési Bizottságának akkumulátor-iparági kérdéseket is érintő február 14-i ülésén a WWF Magyarország és több országos, illetve helyi civil szervezet az iparág fejlesztésével kapcsolatos kérdéseit, javaslatait szerette volna megvitatni a döntéshozókkal, akik azonban nem jelentek meg az eseményen, így úgy tűnik, a társadalmi párbeszéd még várat magára.

„Hangsúlyozni kell, hogy a vita nem az akkumulátorok szükségességéről folyik. Az akkumulátor-értéklánc igazságosabbá és fenntarthatóbbá tételével kell foglalkozni. Az erre tett nemzetközi törekvések még gyerekcipőben járnak, ezért a magyarországi iparági fejlesztéseket kellene körültekintően, a technológia sajátosságai miatt a legszigorúbb környezetvédelmi és elővigyázatossági szempontok figyelembevételével megtervezni. Sajnos ez sem országos, sem helyi szinten nem történt meg. A nemzeti akkumulátor-iparági stratégia kialakításakor ismereteink szerint semmilyen környezeti értékelést nem végeztek, holott hazánkban törvény, az Európai Unióban pedig irányelv írja elő, hogy az ilyen típusú tervek országos hatásainak vizsgálatát el kell végezni, ennek társadalmi egyeztetését le kell folytatni” – mondta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője.

Felszalámizott debreceni

Nem csak az országos környezeti értékelés hiányzik, súlyos problémát jelent az is, hogy a nagyobb gyárak teljes, közvetlen és közvetett hatásainak vizsgálata sem történt meg, mivel azok engedélyezése fázisokra és ütemekre bontva, felszeletelve történik. Jól példázza ezt a debreceni akkumulátorgyár vízhasználata körüli számháború.

„Áttekintettük a debreceni gyárral kapcsolatban elérhető hivatalos dokumentumokat, s ezekből megállapítható, hogy a teljes üzem vízhasználatát a környezethasználati engedélyezés során nem vizsgálták, mivel a gyár megépítését több fázisban engedélyeztetik. A jelenlegi engedélykérelem csupán az első fázis vízigényét mutatta be, és a felhasználandó szürkevíz arányával kapcsolatos információk is erre vonatkoznak. Ehhez képest Debrecen önkormányzata egy együttműködési megállapodás keretében kötelezettséget vállalt, hogy naponta 42 480 köbméter ivóvíz-kapacitást – tehát nem ipari és nem is szürkevizet – biztosít az üzemeknek otthont adó ipari park számára. Ez több mint tízszerese az első fázis vízigényének. Megjegyzendő, hogy mivel az ipari park fejlesztése is több ütemben valósul meg, ezért a közműhálózat kiépítésével kapcsolatos hatások szakszerű vizsgálata is várat magára” – világított rá az ellentmondások okaira a WWF Magyarország szakértője.

Hiányosságok országszerte

Nem csak a debreceni gyár kapcsán merülnek fel a hatásvizsgálatok felszalámizására utaló jelek. A gödi gyár növekedése vagy a komáromi ipari park fejlődése is hasonló utat járt be, mindkét esetben új vízvezetékek kiépítése vált szükségessé, holott a vízigényekkel jóval korábban tervezni kellett volna. Különösen aggasztó, hogy még a Duna mellé épülő gyárak ipari vízigényét is olyan kiváló minőségű felszín alatti vízbázisokból tervezik kielégíteni, melyek ivóvízellátást is szolgálhatnának.

„Amennyiben a vízigények nem voltak előre ismertek, az azért problémás, mert feltehetőleg nem volt elég körültekintő a tervezés. Ha viszont már a tervezés kezdetekor lehetett tudni, hogy a gyár bővülni fog – ahogyan például a debreceni esetben –, ott a környezethasználati engedélyezés hiányosságairól beszélhetünk. Pedig a hazai és EU-s jogszabályok egyértelműek: a környezeti hatások vizsgálatakor figyelembe kell venni a beruházással összefüggésben folytatott, valamint a szomszédos ingatlanokon tervezett azonos jellegű tevékenységek együttes hatását. Ha ez nem történik meg, akkor nem igaz, hogy a legszigorúbb környezetvédelmi szabályok betartásával létesülnek a szóban forgó gyárak, és ez még csak egy szempont a hiányosságok közül” – állapította meg a szakértő.

A WWF Magyarország javaslatai

A Fenntartható Fejlődési Bizottság február 14-i ülésén a WWF Magyarország abban a reményben jelent meg, hogy elindulhat egy érdemi szakmai egyeztetés a civilek és a döntéshozók között. Bár a bizottsági ülésen a diskurzus egyoldalú volt, mivel az iparág fejlesztéséről döntéseket hozó szereplők nem jelentek meg, a civil szervezet bízik abban, hogy Magyarországon is tere van a partnerségen alapuló társadalmi egyeztetéseknek, ezért az alábbi 10 pontban foglaltuk össze javaslatainkat:

1.     Kérjük, hogy a Nemzeti akkumulátor-iparági stratégia 2030 című dokumentumot vizsgálják felül és aktualizálják – álláspontunk szerint hazánk akkumulátor-nagyhatalmi ambícióihoz egy jóval részletesebb stratégia illeszkedne –, továbbá végezzék el annak stratégiai környezeti vizsgálatát a környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelően.

2.     Kérjük, hogy a stratégiai környezeti vizsgálatnak legyen része a beruházások területválasztásának szempontrendszere. Javasoljuk, hogy a szempontrendszer tartalmazza a helyszínválasztás fenntarthatósági vetületét, az egyes gyárak esetleges helyhez kötöttségének indokait, különös tekintettel a jelentős infrastruktúra-beruházásokkal és iparipark-építésekkel érintett üzemek esetében.

3.     Javasoljuk, hogy a tervezett üzemek esetében a gyárak elhelyezésének alternatíváit is vizsgálják meg, különös tekintettel a rendelkezésre álló természeti erőforrásokra és meglévő, kiépített infrastruktúrára.

4.     Kérjük, hogy vizsgálják felül azokat a környezethasználati engedélyeket, amelyek esetében felmerül a szalámitaktika alkalmazásának gyanúja, és együttesen vizsgálják meg az infrastruktúra-fejlesztésekhez és beruházásokhoz kapcsolódó tevékenységek hatásait, különös figyelemmel a vízigények biztosításához köthető közvetlen és közvetett környezeti hatásokra, beleértve a víziközmű- és csatornaépítéseket, valamint a vízigények kielégítését szolgáló vízépítési feladatokat.

5.    Kérjük, hogy a gyárak szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében végzett önellenőrzési kötelezettségére vonatkozó jogszabályokat vizsgálják felül, terjesszék ki az önellenőrzést olyan potenciális szennyezőanyagokra is, amelyek jellemzőek az akkumulátorgyártásra, azonban jogszabály nem írja elő ezek ellenőrzését, illetve nem rendel hozzá határértéket.

6.    Biztosítsák, hogy a felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv tartalmazza a gyárlétesítések miatt megnövekedett energiaigényre vonatkozó vizsgálatokat, továbbá azt, hogy azt milyen energiaforrásból, illetve import forrásból lehet fedezni, és mindennek milyen hálózatfejlesztési igénye van. A felülvizsgálat biztosítsa, hogy a megnövekedett várható fogyasztás nem fogja veszélyeztetni az ország 2030-as kibocsátás-csökkentési tervét és a klímasemlegesség elérését.

7.     Kérjük, mutassák be, hogy a gyárak nyersanyagszükségletét milyen forrásokból tervezik biztosítani, és vizsgálják meg azon technológiák alkalmazásának környezeti hatásait és erőforrásigényét, amelyekkel termálvizekből terveznek lítiumot kinyerni.

8.     Kérjük, hogy a termőföldek igénybevételét a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék az államilag támogatott beruházások esetében. Javasoljuk, hogy mérjék fel a barnamezős beruházások lehetőségeit Magyarországon, és ahol csak lehet, a rozsdaövezeteket részesítsék előnyben a tevékenységek tervezésekor.

9.     Kérjük, hogy mutassák be az állami támogatások megtérülését, továbbá azt, hogy hogyan tervezik támogatni az iparág hozzáadott értékét növelő magyar kutatás-fejlesztési és innovációs lehetőségeket.

10.  Kérjük, mutassák be, hogy Magyarország, mint potenciális akkumulátor-nagyhatalom mit tervez tenni a fenntartható és igazságos akkumulátor-értéklánc fejlesztéséért.

Végül, de nem utolsó sorban hangsúlyozzuk, hogy a jogszabályokban meghatározott társadalmi egyeztetéseket érdemben le kell folytatni. A társadalmi bizalom megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy a civilek javaslatairól, kérdéseiről, az iparági tervek más stratégiákkal, kiemelten a Nemzeti Energia és Klímatervvel való összehangolásáról érdemi párbeszéd folyjon. Egy ilyen bonyolult kérdésben csak úgy lehet állást foglalni, ha a pro és kontra érveket nem söpörjük le az asztalról az akkumulátorok szükségességéről szóló, végletekig leegyszerűsített érvekkel. Magyarország jövője szempontjából rendkívül fontos az ipari fejlesztések stratégiai irányainak meghatározása, ebben lényeges része lehet az akkumulátoriparnak, de csak akkor, ha a fejlesztések átgondoltan és szakmailag megalapozottan történnek. Lényeges szempont, hogy a gyárak ne akadályozzák más erőforrásigényes, stratégiai fontosságú iparág – például az élelmiszeripar – fejlődését, és kiemelten fontos, hogy ne veszélyeztessék a jelen és jövő nemzedékek jogát az egészséges környezethez, természeti erőforrásokhoz való hozzáféréshez.

Az akkumulátorgyárak fejlesztéseinek környezetpolitikai és szakmai kérdéseivel a WWF Magyarország részletes blogbejegyzésben is foglalkozott, az írás ide kattintva érhető el.

borítókép: a Fenntartható Fejlődési Bizottság ülése, 2023.02.14./WWF Magyarország

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére