A koronavírus-járvány legkritikusabb időszakában az Oszkár forgalma szinte lenullázódott, de úgy tűnik, a fesztiválszezon teljes eltörlése sem fenyegeti veszéllyel. A telekocsizás nemrég még a kormány energiastratégiájába is bekerült, pedig az indulásnál elsősorban nem a fenntarthatóság ösztönözte az alapítókat. Egyikükkel, Gyürüs Mátéval beszélgettünk.
Februárban jelentette be a kormány, hogy a telekocsi helyet kap a Nemzeti Energiastratégiában. Mi történt azóta?
Örültünk a hírnek, egyelőre nem történt érdemi előrelépés. A közel száz oldalas stratégia Energiahatékonyság című fejezetéből az derült ki, hogy a kormány ösztönzi az alternatív közlekedési módokat, így a telekocsizást is. Mivel a közösségi autóhasználat az erőforrások hatékonyabb kihasználására törekszik, ezért nem meglepő, ha számolnak velünk.
Tavaly zajlott néhány informális tárgyalás az illetékes minisztérium egy osztályvezetőjével, azt beszéltük át, hogy néz ki a rendszer az üzleti felhasználók esetében, és milyen szabályozást követünk. Tudtuk előre, ha egy hasonló dokumentumban megjelenik valami, azért annak nem közeljövőben várható eredménye. Ez egy remek visszajelzés, megerősített bennünket abban, hogy jó az irány, amit követünk. A másik oka annak, hogy még nem léptünk előre, a koronavírus-járvány lehet, az sok mindent megakasztott.
Milyen visszaesést tapasztaltak a járvány alatt?
Márciustól májusig 90-95 százalékkal csökkent a forgalmunk. Végig bíztunk benne, hogy nem visszafordíthatatlan a folyamat, de februári foglalásszámhoz még mindig nem tértünk vissza, jelenleg 60-70 százalékát értük el a veszélyhelyzet előtti forgalomnak.
A tavaly júliusi időszakhoz képest is jóval kisebbek a számok, ebben közrejátszik az is, hogy minden fesztivál elmarad. A mélypontot azonban túléltük, az embereknek továbbra is van igénye az utazásra és a telekocsizásra. Szeptemberben pedig indul a tanítás a felsőoktatásban, legalábbis reméljük. Ősztől elvileg visszatérhet minden a régi kerékvágásba nálunk is. Nem aggódunk, ma már közel 800 ezer regisztrált felhasználónk van.
Milyen óvintézkedéseket, előírásokat hoztak márciustól?
Volt olyan időszak, amikor azt kommunikáltuk, hogy csak akkor utazz, ha tényleg nem tudod megoldani másként. Csak a kisbuszt javasoltuk, ott három-négy ember is elférhet egymástól megfelelő távolságra. Javasoltuk a maszkot és a kézfertőtlenítést, de szabály nem vonatkozott rá, ezt mindenkinek saját felelősségére bíztuk. Amikor júniusban újra lehetségessé vált a nemzetközi utazás, akkor viszont minden kisbuszos felhasználónknak előírtuk, hogy maximum öt helyet hirdethetnek, így az utasok biztonságos távolságra ülhettek egymástól. Ezeknek a sofőröknek kézfertőtlenítést is kell biztosítaniuk minden beszálláskor.
Mennyire vettek figyelembe zöld szempontokat az Oszkár 2007-es megalakuláskor?
Bevallom, hogy akkoriban nem ezek álltak az első helyen. A másik alapítóval, a szintén szombathelyi származású Prácser Attilával Budapesten tanultunk az egyetemen, diákként elsősorban anyagi szempontból közelítettük meg a kérdést: gyorsan és olcsón szerettünk volna utazni a drága és lassú vasút helyett. Mérnökjelöltként persze az erőforrások hatékony felhasználásának elősegítése is motivált, ez már rokon téma a környezetvédelemmel. A regisztrálók között hamar megjelent az a réteg, amelyik hangsúlyosan figyelembe vette fenntarthatósági szempontokat, ennek nagyon örültünk. Ez a gondolkodásmód ugyanis közel áll hozzánk az Oszkár világán kívül is.
Tudjuk jól, hogy fenntarthatósági szempontból a forgalmas viszonylatokon a tömegközlekedéssel szemben az egyéni közlekedés nem lehet versenyképes.
Vannak azonban olyan szituációk, amik zöldebbé tehetők. Ha például elviszek magammal két-három embert, akik esetleg a saját autójukba ültek volna, az egy ilyen helyzet.
Hány olyan sofőr használja jelenleg a rendszert, aki nem a benzinpénzét nullázza ki, hanem tényleges bevétele keletkezik?
Békeidőben havonta 300-400 aktív üzleti felhasználó és mintegy tízezer magánszemély hirdet az Oszkáron. Előbbiek viszont például a Szeged-Budapest útvonalon kétszer-háromszor is megfordulnak naponta, így összességében az utasok ennél az aránynál nagyobb százaléka telekocsizik velük. Így mindenki megtalálhatja a kedvére való fuvart. Egy magánszemély autójában nagy az esély, hogy kialakul valamilyen kommunikáció az utasok és a sofőr között. Kisbuszban ez ritka, így aki például egyetemistaként épp vizsgázni utazik, könnyedén temetkezhet a jegyzeteibe.
Olyan autós is akad, aki nem kér pénzt az útért?
Ez egy igen szűk réteg, és nekik természtesen nem is kell a fuvaronkénti öt százalékos jutalékot megtérítenie nekünk. Van, aki pusztán jófejségből teszi ezt meg, de olyan is akad köztük, aki céges autóval járja az országot. Mivel térítik az utazási költségeit, nem szed be még másoktól is plusz pénzt. Az ilyen sofőrt végképp társasági és környezettudatossági szempontok vezérlik.
Ők tudják talán a legjobban: ha oszkározol, nincs olyan érzésed, hogy négyből egy szelet pizzát eszel meg, hármat pedig kidobsz.
Ez ugyanolyan lenne, mintha három kényelmes szabad helyet üresen hagynál a kocsidban.
A borítóképen Gyürüs Máté. Fotó: Oszkár.com
