A hazai mocsárvilág sokféle szempontból egyedülálló. A vizenyős területek számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket, és a felszín alatt másféle értéket is rejtenek: a tőzeget.
A tőzeg egy szerves üledékes anyag, amely a növényi anyagok részleges bomlásából keletkezik vízzel telített környezetben, főként mocsarakban és lápokban. Évezredek alatt több méter vastagságú réteg képződik az értékes anyagból, melyből őseink téglákat formáltak, és tüzelésre használták. Napjainkban már virágföldként, talajjavítás céljára terjedt el a különleges üledék. Hazánk számos vidékén megmaradtak olyan mocsaras-lápos területek, melyek természetvédelmi felügyelet alá tartoznak. Ezeknek a területeknek egyedülálló értéket kölcsönöz a víz mélyén képződő tőzeg jelenléte.
A mocsarak mélyén
A tőzegképződés elsődleges feltétele a nedves, oxigénszegény környezet. A mocsarak és lápok megakadályozzák a növényi anyagok teljes lebomlását. A tőzeg elsősorban mohákból, sásokból, fűfélékből és más mocsári növényekből képződik. Ezek a növények a nedves környezetben elhalnak és felhalmozódnak, miközben a bomlásuk lassan halad előre az oxigénhiány miatt. Az idő előrehaladtával egyre több növényi anyag halmozódik fel, ami végül tőzeget eredményez.
A tőzegképződés során a növényi anyagok kémiai és fizikai változásokon mennek keresztül. A bomlás során keletkező huminsavak és más szerves savak savas környezetet teremtenek, ami tovább lassítja a bomlási folyamatot. Emellett a tőzeg víztartalma is rendkívül magas, ami szintén hozzájárul az anaerob környezet fenntartásához.
A tőzeglápokat általában két fő típusba sorolják: fűzlápok és zsombéklápok. A fűzlápok főként savas környezetben alakulnak ki, és tőzegmohák dominálnak bennük. A zsombéklápok inkább lúgos környezetben találhatók és többféle növényfajjal rendelkeznek, beleértve a sásokat és a nádat is.
Magyarországon több jelentős mocsár található, amelyek különböző fokú védettséget élveznek. Ezek a területek fontos ökológiai értékekkel bírnak, mivel különleges növény- és állatvilágot őriznek, és hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez.
A Vörös-mocsár
Lidércek, lápi boszorkák szellemeiről mesélnek a kiskunsági nemzeti park területén, Császártöltés határában elterülő Vörös-mocsár különös fényjelenségei. A tőzegben képződő gázok hajnalban és az esti órákban vöröses színt kölcsönöztek a horizontnak, innen származik a terület elnevezése.
A Kalocsai Sárköz területét valamikor teljesen behálózták a fokok és az erek. A kisebb-nagyobb tavak, természetes úton lefűződött folyóágak által tagolt táj arculata a lecsapolások után megváltozott. A valamikor vízjárta területek helyén ma szántóföldek vannak. A hajdan roppant gazdag vízi világnak egyik utolsó hírmondója a védett Vörös-mocsár. A huszadik század második felében hosszú időn át itt működött Magyarország legnagyobb tőzegbányája. A bányászat megszűnésével a természet vette át az uralmat, a mocsár 930 hektárnyi részét 1990-ben nyilvánították természetvédelmi területté.
A tőzeg kitermelése során ún. kazetták alakultak ki, ezekben a tavakban az idők folyamán páratlanul gazdag vízi élővilág telepedett meg. Énekesmadarak, gémek és más védett állatok fordulnak elő nagy számban a területen. A 2006-ban kialakított Vörös-mocsár tanösvényt bejárva a természetbarátok megismerkedhetnek ezzel a sokszínű ökoszisztémával. A vidrák, hódok és a ragadozómadarak látványa egész évben izgalmas élményt nyújt minden korosztály számára.
A Baláta-tó
A Baláta-tó a Somogyi-dombság területén található, és az egyik legjelentősebb tőzegláp Magyarországon. Somogy vármegye legrégibb természetvédelmi területe már 1942-től védelem alatt áll. A tó védettségét környezetének gazdag növény- és állatvilága mellett a jégkorszaki lápmaradvány megőrzése indokolja. A lápot jellemző tőzegmohák és más ritka növények különleges ökológiai értéket képviselnek. A Baláta-tó régóta lefolyástalan, területét a csapadék és talajvíz táplálja. A legnagyobb értékét a sokszínűsége adja, hiszen a lebegő hínártársulásoktól a láperdőkig többféle lápi növénytársulás megtalálható a területen. A láp különleges növénye a rovaremésztő aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) és a fokozottan védett szíveslevelű hídőr (Caldesia parnassifolia), mellettük a tőzegeper (Comarum palustre), a vidrafű (Menyanthes trifoliata), a tőzegmohák (Sphagnopsida) és a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) is jól érzi magát a mocsaras környezetben. A védett láptó medencéje egy madármegfigyelő toronyból kiválóan tanulmányozható.
A Bátorligeti-láp
A Bátorligeti-láp az Észak-Alföldön, a Nyírség területén helyezkedik el, az egyik legrégibb fokozottan védett területe hazánknak. Az alig 53 hektáros terület ma is őrzi az Alföld vegetáció- és tájképtörténetének különböző állapotait. A különleges növény- és állatvilág fennmaradását ezen a területen a kedvező mikroklíma biztosította. A botanikusok, zoológusok terepi munkái nyomán számos új faj került elő a láp területéről, ahol olyan növények és állatok élnek, melyeket a tudósok addig kizárólag északi tájakról vagy magashegységekből ismeretek. A nyírláp ligeteinek védett hidegkori maradványfajai a molyhos nyír és a babérfűz. Tavasszal a hunyorfélék családjába tartozó zergeboglár (Trollius europaeus) pompás sárga virágai, a kecses megjelenésű szibériai nőszirmok (Iris sibirica), és a fehér zászpa (Veratrum album) égignyúló tövei díszítik a tájat. A zsombékos részeken a lápi csalán (Urtica kioviensis) és a vidrafű is tavasz végén virágzik. A növényvilág mellett a nyírségi fauna is roppant gazdag, a terület védetté nyilvánítása óta közel hatezer állatfajt írtak le a tudósok a láp környezetében.
A Hanság mocsárvilága
A Fertő-Hanság Nemzeti Park területén több kisebb tőzegláp található, amelyek a Hanság mocsárvidékén helyezkednek el. Ezek a lápok fontos élőhelyek számos ritka növény- és állatfaj számára, és hozzájárulnak a terület biodiverzitásának megőrzéséhez. A Hansági Tájvédelmi Körzetet az egykori hansági mocsár- és lápvilág maradványainak megőrzésére hozták létre 1976-ban.
A Fertőmelléki dombvonulat lábainál láp- és mocsárrétek húzódnak, amelyek közül kiemelkedő értéket képvisel a Kistómalmi láprét. Magyarországon kizárólag itt fordul elő a fokozottan védett lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) és a sápadt ujjaskosbor (Dactylorhiza ochroleuca). Szintén ritka fajnak számít hazánkban a hagymaburok kosbor (Liparis loeseli), melynek ugyancsak élőhelyet nyújt a terület.
A Hanságban ma megtalálható láperdők is kiemelkedő értéket képviselnek, aljnövényzetükben védett növények élnek, többek között a védett tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) és a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana). A védett madárfajok közül a fekete gólya (Ciconia nigra), az uhu (Bubo bubo) és a rétisas (Haliaetus albicilla) is fészkel a mocsarak mentén.
Minden hazai láp védett
A tőzeglápok rendkívül fontosak a szén-dioxid megkötése szempontjából. A tőzeg képződése során a növényi anyagok megkötik a szén-dioxidot, ami így nem kerül vissza az atmoszférába. Ennek köszönhetően a tőzeglápok hozzájárulnak a globális felmelegedés mérsékléséhez.
Az ökoszisztémák rendkívül változatosak, számos ritka és védett fajnak adnak otthont, és kiváló archívumai a múlt környezeti és klímaváltozásainak. A tőzegrétegek évszázadok, sőt évezredek során halmozódnak fel, és megőrzik az akkori növényi és állati maradványokat, polleneket és más mikrofosszíliákat. A rétegek így lehetőséget nyújtanak a kutatóknak, hogy visszatekintsenek a múltba, és megértsék, hogyan változott a klíma és a környezet az idők során.
A Magyarországon található valamennyi láp védett. A természet védelméről szóló törvény egyaránt lápnak tekinti azon tartósan víz által befolyásolt természeti területeket, amelyeken lápi jellegű élővilág figyelhető meg, és azokat is, amelyeken a talajban változatos kifejlődésű tőzeg található.
A tőzeglápok fenntartható kezelése és védelme kiemelten fontos, hiszen az intenzív mezőgazdasági és ipari tevékenységek – például a lecsapolás és tőzegkitermelés – veszélyeztetik az értékes ökoszisztémákat. A tőzeglápok helyreállítása és megőrzése hosszú távon hozzájárulhat a biodiverzitás fenntartásához és a klímaváltozás mérsékléséhez.
Fotók:Molnár Ábel Péter
