Régen szinte minden falu templomtornyában költött, mára alig maradt belőlük

A gyöngybaglyok az utóbbi évtizedekben nagyon nehéz helyzetbe kerültek Magyarországon. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársai költőládák százainak kihelyezésével próbálnak segíteni a ragadozóknak.

Huszonhat év hosszú idő, éppen ennyi telt el, mióta megalakult a gyöngybaglyok védelmét zászlójára tűző civil szervezet. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány tevékenységi köre azóta sokszínűbbé vált, a bagolyfajok védelme mellett környezeti neveléssel, külföldi önkéntesek hazai természetvédelmi képzésével (EcoTrain), ösztöndíj program menedzselésével is foglalkoznak.

Valójában még 1993-ban kezdték el a természetvédelmi munkát, ekkor Észak-Bácska egy részének gyöngybagolyállományát mérték fel rendszeresen. Néhány esztendő alatt előbb a Zsámbéki-medencére, majd Komárom-Esztergom vármegye mellett Pest, Nógrád és Fejér megyékben is végeztek mintavételeket.

Megdöbbentő tapasztalatokkal gazdagodtak. Szembesültek azzal a ténnyel, hogy az ország gyöngybagolyállománya vészesen lecsökkent. A vizsgálataik eredményei indokolttá tették, hogy egy hivatalosan bejegyzett természetvédelmi társadalmi szervezet jöjjön létre, amely felhívja a figyelmet a gyöngybaglyok helyzetére, és programjai révén aktívan képes legyen tenni a faj fennmaradásáért. Így jött létre 1997-ben a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány.

Dr. Klein Ákos biológussal, az alapítvány ügyvezetőjével beszélgettünk természetvédelemről, a hazánkban élő baglyok helyzetéről, és arról, hogyan járulhatunk hozzá a madarak védelméhez.

Hogyan változtak ilyen hosszú idő alatt az alapítvány céljai? Milyen tevékenységi körökkel bővült a munka?

1997-ben a gyöngybagoly (Tyto alba) védelmére és kutatására helyezték a megalakulásakor a hangsúlyt. Az évek alatt szándékosan bővítettük a természetvédelmi üzenőfalra kiragasztott témák körét: más bagolyfajok védelme, környezeti nevelés, külföldi önkéntesek hazai természetvédelmi képzése (EcoTrain), anyagi ösztönzőkkel gazdagított vidékvédelmi program (VidÉkességeink) és a hazai természetvédelem iránt elkötelezettek külföldi továbbképzési ösztöndíja (NatureTrain) jellemzi azt az utat, amely a szűk fajvédelemtől egy sokkal szélesebb tevékenységhez vezetett.

Változatos célokat tűztek ki maguknak az induláskor. Melyek ezek?

Célunk a globális környezeti, társadalmi és gazdasági problémákra való holisztikus társadalmi érzékenyítés a gyöngybaglyok védelmének szemléletes történetén keresztül.

A gyöngybagoly védelme, bár csúcsragadozó, mégsem tekinthető a természetvédelmi törekvéseink végső céljának. A gyöngybagoly nagyon jó civilizáció-jelző faj, éppen azt mutatja meg, hogy az emberléptékű táj és tájgazdálkodás milyen állapotban van. Emiatt a gyöngybagoly a klasszikus költőhelyvédelmi munkákon kívül csak úgy óvható meg, ha a tájszerkezetet kedvezőtlenül átalakító folyamatokat sikerül a társadalmi érdeklődés – végül tiltakozás – tárgyává tenni. 

Hogyan alakult a csapatuk létszáma? Jelenleg hány fő vállal részt a feladatokból?

A megalakuláskor 7-8 lelkes gimnazista és egyetemista végezte a terepi munkákat ifj. Nagy Tibor vezetésével, irányításával. Akkor még fizetett alkalmazott vagy komolyabb szervezeti infrastruktúra nélkül tevékenykedtünk. Jelenleg az alapítvány orosztonyi központban található irodával, bemutatóhellyel, két főállású alkalmazottal, egy kurátorral (nem fizetett) és 3 részmunkaidős foglalkoztatottal működik. Rendszeres önkénteseink száma 5-8 fő, alkalmi önkéntes hétvégékre azonban 10-20 embert is sikerül mozgósítani.  

Milyen konkrét feladatokat végeznek?

Költőhelyek felmérését végezzük Zala, Veszprém, Tolna, Baranya vármegyékben, valamint a költőhelyek vannak számos egyházi épületben, ezek védelmére is figyelmet fordítunk. Alternatív költőhelyekkel kikísérletezünk. Költőládákat helyezünk ki Zala vámegyében, és ezen módszereket igyekszünk országosan elterjeszteni.

Zala megyében 108 ládát ellenőrzünk. Az ország más területein egyébként a Magyar Madártani Egyesület is kezel rengeteg ládát. Csupán Baranyában 150 láda lett kihelyezve.

Sérült gyöngybaglyok kezelését, majd visszavadítását végezzük. Szemléletformáló előadásokat tartunk iskolásoknak, ökológiai gazdálkodással és falusi visszavadítási projekttel (rewilding at home) foglalkozunk, mindezek mellett a saját gyártású költőládákat értékesítjük.

Miért éppen a gyöngybagoly került a fókuszba? Mitől különleges ez a faj?

A gyöngybagoly bár globálisan elterjedt, és viszonylag nagy világállománnyal bír, mégis a fejlett régiókban csökkenő egyedszámmal jelen lévő sérülékeny faj. A kultúrtáj lakója, szinte társfaj, hiszen évszázadok óta templomokban, falvakban költ. Misztikus, ritkán látott, érdekes életmódú és nem mellesleg gyönyörű állat. Régen jószerével minden falu templomtornyában költött, ám napjainkra országos állománya a templomtornyok modernizálásának köszönhetően jelentősen lecsökkent.   

Az egyik dél-zalai faluban több mint tíz éve nyoma sem volt bagolynak a költőládában, de idén 7 egészséges fiókára bukkantak a toronyban. Miért fontos feladat egy-egy költőhely fenntartása?

A volt szocialista blokk országai, köztük hazánk helyzete is meglehetősen speciális a faj védelme szempontjából. A téeszek elterjedésével együtt járt a nagytáblás földművelés, a gyepek feltörése, a tanyavilág megszűntetése. A templomtornyok lezárása mellett ez mind-mind negatívan hatott és hat a mai napig is a baglyokra. Az Európai Unióhoz való csatlakozás újabb problémák forrásává vált, várható az úthálózat fejlesztése, a mezőgazdasági struktúra újbóli átalakítása, régiófejlesztések, melyek egyike sem kedvez a gyöngybagolyállománynak.

A fentiek értelmében nem kétséges, és az eddigi tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy a gyöngybagoly intenzív védelem nélkül nem képes tartósan fennmaradni.

Az idők során a Kárpát-medencében élő gyöngybagoly állomány nagyobb része az odvas fákban, természetes üregekben költésről átszokott az épületekben, elsősorban templomtornyokban történő fészkelésre. Ebből adódóan a hazai gyöngybagolyállomány tartós fennmaradása nagyban függ az épületkezelő intézmények hozzáállásától.

A magyarországi gyöngybagolyállomány történetének következő állomása a hetvenes évektől induló templom-modernizáció volt. Ezekben az években nem tűrték az élőlények jelenlétét a motorizált harangok környezetében, a tornyok ablakait hálóval zárták le. A hazai természetvédelem válaszolva a költőhelyek számának drasztikus csökkenésére a ’80-as évektől kezdve kezdett intenzív költőláda telepítésbe.

Magyarországon hosszú évtizedek alatt nehéz helyzetbe került számos ragadozó. Önök hogyan látják jelenleg a faj, illetve a hazai védett madarak helyzetét, túlélési esélyeit?

Borúsan. A tájhasználat rettentően maradi, a ’70-es évek Nyugat-európai „felvilágosulatlan kapitalizmusát” követjük 50 éves késéssel. Intenzívebbé váló, kizárólag a géppark modernizációjában gondolkodó mezőgazdaság, fragmentált táj a szélsőségesen preferált útépítési láz miatt nem sok jóval kecsegtetnek. Országszerte növekszik a biodiverzitásban elszegényedő erdőterületek aránya, kertvárossá változott vidéki falvak a bennük rejlő biodiverzitás elszürkülésével fenyegetnek. A hazánkban, kultúrtájban élő és fészkelő madárfajok, hasonlóan az európai trendekhez, egyedszámukban folyamatosan csökkennek.

Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Egyszerű állampolgárként mit tehetünk a madarak védelme érdekében?

Folytatni kell minden jóindulatú és naiv kezdeményezést, mindent meg kell tenni a fajok és a fajsokféleség védelme érdekében. Ki kell helyezni odúkat a kertben, el kell hagyni pár elvaduló sarkot, emellett szükség van madárbarát önkormányzatokra, gazdálkodókra, akiknek az erőfeszítésit díjakkal, címekkel kell elismerni. Fontosak a kisebb-nagyobb szakmai pályázatok.

A madarakat etetése mellett a sérült állatokat gyógyítani, ismeretterjesztő előadásokat tartani a gyerekeknek. Ezek mind szükséges, de messze nem elégséges lépések ahhoz, hogy valódi tájléptékű változások még időben megtörténhessenek. Akkor van esélyünk, ha a gazdaság markából a politika ismét a társadalom kezébe kerül. Ez feltehetően nem a mi áldozatos felvilágosító munkánknak köszönhetően és a társadalom feleszmélése útján fog bekövetkezni – ha egyáltalán bekövetkezik –, hanem rengeteg folyamat eredőjeként, valamiféle „átcsapási pillanatra” várhatunk bizakodva.

fotók: Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére