Yehudi Menuhin: A zene módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást

Ma, október első napján ünnepeljük A zene világnapját. A világhírű alapító azt szerette volna, hogy az utcákon és tereken is énekeljenek, kórusok álljanak össze, a dzsessz és a komolyzene legjelentősebb előadói muzsikáljanak mindenkinek. De annak fontosságáról is beszélt, hogy a zenei héten egy-két percet a csendnek, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek szenteljünk szerte a világon.

Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét A zene világnapjának (International Music Day) nyilvánította. Az ENSZ Nemzetközi Zenei Tanács elnökeként hívta életre a világnapot, 1975. október 1-én Torontóban, az első Zenei Világhét és az első Zenei Világnap megnyitásakor elmondott beszéde pedig máig megannyi fontos üzenetet hordoz. A Parlando archívumában fellelhető a teljes szöveg, innen idézünk. Mint az 1916-os, New York-i születés zenész mondta:

Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának.

https://www.youtube.com/watch?v=5TaP5Yjrvhg

Menuhin szerint az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással. Arra buzdított minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Hogy ne csak koncerteken, rádióműsorokban szólaljanak meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, dzsessz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói. 

Hivatkozott San Franciscóra és New York, amikor a legforgalmasabb útkereszteződéseknél a Manhattan és a Julliard Zeneiskola fiatal hallgatói játszottak a járókelőknek. A régi holland orgona-tekerőket, a nápolyi tenoristákat, az énekmondókat és a trubadúrokat juttatták eszembe és azt, hogy e hagyományokat érdemes újra életre kelteni.

Az alapító úgy érezte, jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek. A zenének a zaj antitézisének kellene lennie, mégis sokszor arra használják, hogy kellemetlen zajokat fogjon fel a gyárakban, éttermekben és áruházakban.

Azt mondanám, hogy az adott időben az egész világon legyen egy pár percnyi csend, mert ez nagyon fontos a zene élvezéséhez. Valószínűleg tudomásuk van arról, hogy néhány éve egy kongresszusunkon Párizsban Witold Lutoslavski, a nagy lengyel zeneszerző javasolta, indítsunk mozgalmat, amely harcol az embernek a csendhez való jogáért. Azt szeretném, ha a csendnek e perceit követően utcákon, minden gyárban, otthonban, koncertteremben és operaházban megszólalna a zene.

Kiemelt kép: Yehudi Menuhin 1927-ben. Forrás: Flickr

Oldal Tetejére